Az új ISOM (International Specification for Orienteering Maps), a tájfutó térképek új jelkulcsa 2000 január 1-től van érvényben. Az alábbi írás bemutatja a korábbi jelkulcsok történetét és az ISOM 2000 újdonságait.

1. Történet

Az első tájfutó versenyek az adott ország topográfiai térképei alapján készültek, így a méretarány 1:20000 és 1:5000 között változott. Az idősebb tájfutók bizonyára emlékeznek még az elnagyolt és elavult információkat tartalmazó fotózott térképekre. Ezek a térképek még nem jelölték a futhatóságot. Gyakran a terep előzetes ismerete, illetve a véletlen döntötte el a versenyt.
Ilyen körülmények között a versenyszabályok megszületésével együtt a térképek szabványosítására is igény mutatkozott. Az egyes országok első kísérletei a topográfiai térképeket helyesbítették és futhatósági információkkal "tájfutósították" a versenytérképeket. A nemzetközi versenyekkel kapcsolatban a szabványosítás igénye a hatvanas évek elején vetődött fel. Egy szakértői csoport 1967-ben készítette el az első vázlatot.

ISOM 1969

Az első ISOM-ot az 1969-es csehszlovákiai IOF kongresszus (Doksy) fogadta el. Szabvány helyett ez inkább csak ajánlásnak tekinthető, igaz már teljesen konkrét követelményeket fogalmazott meg. A legfontosabb elemei a következők voltak:
- A méretarány 1:20000 és 1:25000.
- A színek: fekete, barna és kék a topográfiai elemek; sárga a nyílt terület; szürke vagy zöld a korlátozott futhatóság (növényzet).
Igen jól reprezentálja ezt a szabványt az 1970-es NDK VB térképe.

ISOM 1975

Az ISOM második (már kis füzetként megjelent) kiadása 1975-ben jelent meg. A jelkulcs tulajdonképpen a skandináv országok topográfiai térképein alapul. A jeleket logikailag öt csoportba sorolták (ezek a csoportok napjainkig tovább élnek). Az előző kiadáshoz képest az alábbi változásokat vezették be:
- A méretarány 1:15000 és 1:20000.
- A zöld három árnyalata a növényzeti futhatóságot jelzi.
- A sárga szín és az átlós sárga csíkozás a félig nyílt területeket (tarvágásokat) jelzi.
- Szürke szín a csupasz sziklafelszínekre.
Az újdonságként megjelent pályajelölésekkel együtt a jelek száma éppen 100 lett.
Az ISOM 1975 egy kompromisszum volt a tagországok különféle igényei között.
- Voltak ún. A kategóriás jelek, melyek használata kötelező volt.
- 25 B kategóriás jelet tartalmazott a jelkulcs, hogy az egyes tereptípusok sajátosságai ábrázolhatók legyenek.
- A C kategóriás jelek kiegészítik az A és B kategóriás jeleket, de ezeket csak hazai versenyeken lehetett használni (ilyen jel volt nálunk például a kidőlt fa).
A nemzetközi jelkulcs a fontosabb B kategóriás jeleket is tartalmazta (pl. leküzdhető kerítés).

ISOM 1982

Az ISOM harmadik kiadása az 1975-ös változat szisztematikus továbbfejlesztése: a hibásnak bizonyult részeket kiszűrték, az általánosan elfogadott részeket erősítették benne. A jelek száma alig változott. A fontos változások a következők voltak:
- A méretarány 1:10000 és 1:15000.
- Megjelennek a sárga egyes árnyalatai (raszterfokozatai) a láthatóság és a futhatóság lehetséges kombinációi ábrázolására.
- Zöld sraffozás az aljnövényzet jelölésére.
- Egyes nyomtatási színek kisebb megváltoztatása (barna, sárga, zöld).

ISOM 1990

Az ISOM negyedik kiadása már egy 20 éves gyakorlatra építhetett. Megszűnt az A és B kategóriás jelek közötti megkülönböztetés és a C jelek teljes egészében kikerültek a jelkulcsból. Mivel a B kategóriás jelek egy része bekerült a jelkulcsba, így a jelek száma 105-re nőtt.
Összefoglalva az ISOM 30 éves fejlődését az alábbiak jelenthetők ki:
- A folyamatos fejlődés, az alapos tanulmányok és tesztelés következtében ajánlásból szabályzattá vált.
- A méretarány folyamatosan nőtt: 1:40000 ==>1:25000 ==>1: 20000 ==>1:15000 ==>1:10000.
- A felülvizsgálatok között eltelt növekvő időszakok az egyre nagyobb elfogadottságot jelzik.


2. ISOM2000

Mi az ISOM ma?

Ma az ISOM 1990 a hagyományos tájfutás szinte tökéletesen kidolgozott szabványa:
- a sportszerű versenyek megbízható alapja,
- világosan mutatja a rendezők számára az elvárható térképminőséget,
- a versenyzők számára egyértelmű, hogy mit várhatnak a térképtől,
- mind a versenyzők, mind az IOF tagországok körében teljes mértékű az elfogadottsága.

Mi nem az ISOM?

Egy ilyen szabályzat csak a legfontosabb, precízen definiált információkat tartalmazza. Hogy ezt a világos szerkezetet megtarthassa, az ISOM-nak rövidnek és világos szerkezetűnek kell lennie. Egy ilyen anyag nem lehet egyszerre szabvány és a térképkészítés segédkönyve. A Térképbizottság véleménye szerint ezt a szerepet az "Instructor's Kit" tölti be. Ez egy gazdagon illusztrált, sok példát tartalmazó CD, mely a terepmunka, a rajzolás és a nyomtatás "kézikönyve". De ennek ellenére az ISOM azért tartalmaz néhány fontos magyarázó megjegyzést.
Mint a versenyszabályzat része, az ISOM nem a kísérletezések terepe. Új jelek, új színek kikísérletezése inkább helyi versenyeken, mint nemzetközi vagy országos versenyeken szerencsés.

Miért volt szükség az ISOM 1990 megváltoztatására?

Még egy jó áru is tovább fejleszthető. Az ISOM 1990 a kézi térképrajzoláshoz, a tusrajzhoz vagy a karceljáráshoz igazodott. A számítógépek tömeges elterjedése teljesen új rajzolási és nyomtatási technikák használatát tette lehetővé. Ráadásul az IOF hivatalos "politikája" újabb szakágakat emelt a hagyományos tájfutással azonos rangra. Ezeket az új lehetőségeket és kihívásokat bele kell foglalni a térképszabványba. Az elmúlt években nyilvánvalóvá vált, hogy az ISOM 1990 egyes részeiben tett engedményeket a térképrajzolók olyan nem kívánt hatások elérésére használták, melyek kerülendők a nemzetközi versenyek térképein. Tehát az ISOM változtatásai a következő célok érdekében történtek:
- a meglévő szabványok igazítása a számítógépes térképészethez,
- az új nyomtatási módszerek figyelembe vétele,
- tartalmazza a tájfutás új formáit,
- szüntesse meg a kísérletezés lehetőségeit az IOF hivatalos versenyein.

A Térképbizottság politikája

Az elmúlt években a Térképbizottság folyamatosan nagy számú javaslatot kapott. Többségük csak kis mértékű változást javasolt, esetleg tisztázni szándékozott egyes részleteket. A nagy számú javaslat ellenére nem volt szükség jelentős, nagy változásokra. Tehát a beérkezett javaslatokkal összhangban az IOF Térképbizottság úgy döntött, hogy elkerüli az olyan komoly változtatásokat, ami például az 1975-ös, vagy az 1982-es kiadást jellemezte. A döntés hátterében a következő érvek álltak:
- a versenyzők és térképkészítők már jól ismerik az 1990-es jelkulcsot,
- a nagyobb változások bevezetése hosszabb időt vesz igénybe,
- a meglévő térképekbe befektetett munkát és pénzmennyiséget védeni kell,
- az elit versenyeken a sport komolysága, a professzionalizmus igényli a kiforrott szabályokat.
A látszólag konzervatív álláspont nem jelenti azt, hogy a Térképbizottság ne lenne nyitott az új trendekre.


3. Az ISOM 2000 változásai általánosságban

A digitális kartográfiához történő igazítás

A vonalvastagságok variációi a hozzáférhető csőtollak, karceszközök méreteihez igazodtak. Másrészt, a nagyon vékony vonalak a tusrajz és a technológia hiányosságai miatt gyakran megvastagodtak. A vonalvastagság sokszor a rajzoló gyakorlottságától és a csőtollak minőségétől is függött.
A raszterek pótlása, javítása rendkívül bonyolult volt.
A számítógépes térképészet segítségével a jelek, a vonalvastagságok, a raszterek tetszőlegesen változtathatók, alkalmazásuknak csak a nyomtatási technológia korlátai szabnak határt. Ezzel búcsút is mondhatunk a hagyományos technológiának. Azonban a korábbi jelkulcs pontos reprodukálása is hozhat nem kívánt hatásokat, egy 0.125 mm vastag szintvonal gyakran nehezen olvasható a térképen. Ezek az érvek vezettek az ISOM 2000 egyes változtatásaihoz:
- a legvékonyabb vonalak vastagsága 0.125 mm-ről 0.14 mm-re nő. Ez a nyomtatott térképen körülbelül ugyanúgy néz ki, mint a tusrajz esetén a 0.125 mm-es vastagság,
- standard vonalvastagságok: 0.14, 0.16, 0.18, 0.25 és 0.35 mm,
- nincs szükség 1/1000 mm pontosságú vonalmegadásra,
- a raszterek finomságát 40 vonal/cm-ről 60 vonal/cm-re célszerű növelni - ezzel növelhető az olvashatóság,
- a szabvány jelmérettől való eltérés ± 5 %-a engedélyezett (ez is csak a nyomtatási folyamat hibahatárait veszi figyelembe).
Ez utóbbi lehetőség nem használható a térképen előforduló vonalak tetszés szerinti megváltoztatására.

A négyszínnyomás bemutatkozása

A számítógépes térképészet lehetővé teszi a számunkra, hogy a térképet a három alapszínre (cián, magenta, sárga) és a feketére bontsuk közvetlenül a számítógépes állomány felhasználásával. Természetesen mindez csak egy lehetőség és továbbra is az öt szín alkalmazása javasolt. Jóval nehezebb a méretek, színek állandósítása négyszínnyomás esetén - nem kívánt hatásként csökkenhet a térkép olvashatósága. A nehézségei ellenére bizonyos körülmények között a négyszínnyomás gond nélkül használható. Az ISOM 2000 ezzel kapcsolatban a következő ajánlásokat javasolja:
- ilyen térkép csak akkor használható nemzetközi versenyeken, ha a vonalvastagság, az olvashatóság, a színek pontosan eléri az ötszínnyomásnál már megszokott minőséget ,
- a színes fénymásolás jó alternatíva egyes szakágakban, ahol a körülmények gyorsan változhatnak és emiatt még közvetlenül a verseny előtt is szükség lehet a térkép javítására.

A tájfutás további formái, szakágai

A hagyományos tájfutást "szabványosító" ISOM 2000 az alapja a többi szakág jelkulcsának is. Mind a vonalvastagságok és raszter definíciók, mind a térképjelek azonosak. Ennek ellenére a többi szakág térképeinek generalizáltsági foka eltérő és további jelek alkalmazása is szükséges.

4. Az ISOM 2000 konkrét változásai, újdonságai

A vonalvastagságok és raszterértékek globális megváltoztatásán felül az ISOM 2000 a hagyományos szakág térképei esetén a következő változásokat hozta:

Új jelek

113 Hosszúkás kúp
Olyan szembetűnően elnyúlt kúp, mely méretei következtében szintvonallal már nem ábrázolható (hossza a 12 métert, szélessége a 4 métert nem éri el). A kúpnak legalább 1 méterrel ki kell emelkednie a környező tájból. Az ennél nagyobb kúpokat már szintvonallal kell ábrázolni. A jel alakja nem változtatható meg (pontszerű jel) és két ilyen jel nem érhet össze. Ezek a jelek nem érhetnek hozzá a szintvonalhoz.

420 Speciális növényzeti objektum (zöld pont)
Ez a jel (a zöld körrel és x-szel együtt a kis növényzeti tereptárgyak ábrázolására szolgál. A jel pontos jelentését jelkulcs-kiegészítésben kell megadni.

Törölt jelek

Két korábban használt jel tulajdonképpen más jelek kombinációja. Ezen két jel külön kiemelése felesleges, így törlésre kerültek (természetesen ettől függetlenül az eddigiekhez hasonlóan használhatók):
515 széles nyiladék
532 sportpálya

Új szekció

Egyes jelek nem köthetők egyértelműen az eddigi öt csoport egyikéhez sem. Ezért egy új csoportot hoztunk létre az ún. "technikai jelek" számára. Három olyan jelet tartalmaz, amely korábban más csoportban volt, vagy csak szövegesen volt megadva:
601 mágneses északi irány
602 illesztő jel
603 magassági érték (korábban 118)

A hagyományos tájfutás térképeinek méretarányai

Az elmúlt évek legtöbbet vitatott kérdése a megfelelő méretarány meghatározása. Nagyszámú elit tájfutó megkérdezése is alátámasztotta az 1997-es VB ideje alatt tartott konferencián elhatározottakat:
- A hagyományos tájfutáshoz a megfelelő méretarány 1:15 000
- 1:10 000 méretarány alkalmazható
- váltón,
- rövidtávú versenyen,
- szenior és fiatal kategóriákban.
- Nagyobb méretarányú térképek csak oktatási célra használhatók.

Az 1:10 000 méretarányú az 1:15 000 méretarányú térképek nagyítása:
- Az ábrázolt objektumok száma megegyezik (nincs több részlet a 10 000-es térképen).
- A generalizálás ugyanolyan szintű.
- Egyedül a raszterek finomsága egyezik meg a 15 000-es térképekével.

Azok a terepek, amelyek 1:15 000-es méretarányban nem mutathatók be "olvashatóan", nem alkalmasok nemzetközi tájfutó versenyek rendezésére.

A versenytérképek mérete lehetőleg ne haladja meg az A3-as méretet.

Annak oka, hogy a junior és felnőtt versenyek klasszikus távjain csak a 15 000-es méretarány használható, a 10 000-es térképek következő hátrányai:
- Útvonalválasztási probléma
A két pontot összekötő egyenestől nagyon eltérő útvonalakat a nagyobb méretarányban nem választják a versenyzők.
- Hosszú átmenet probléma
A 2 km-nél hosszabb átmeneteket (a térképen 20 cm) nagyon nehéz áttekinteni.
- A térképméret problémája
A 15-20 km-es elit pályákhoz nagyon nagy méretű ("lepedő") térkép kell, ezeket verseny közben nehéz kezelni.
- Az ellenőrzőpontok száma probléma
Általános tapasztalat, hogy az 1: 10 000 méretarányú térképen tervezett versenypályák több pontot tartalmaznak, mint az ugyanolyan hosszú pályák 15 000-es térképeken. Ezek a pályák gyakran hosszú sprintpályák, ahol zömmel az iránymenet dominál és alig van útvonalválasztási lehetőség.
- Az állatvilág megóvása probléma
Egy A3 méretű 10 000-es térkép legfeljebb 12 km2-t fed le. Ekkora területen egy nagy létszámú versenyt csak az állatvilág nagymértékű zavarásával lehet lebonyolítani.

A futhatóság "finomhangolása"

A legtöbb megjegyzés és javaslat a futhatósággal kapcsolatban érkezett a Térképbizottsághoz. Több kifogás érte az aljnövényzet jelölését és a futhatósági kategóriákat. Igény mutatkozott egy új a "növényzeti akadály" alkalmazására, ami olyan igazi 3-as zöld terület, ami minden körülmények között áthatolhatatlan (ilyen igazán áthatolhatatlan terület Magyarországon igen ritka, de egyes országokban valóban fontos lehet a használatuk).
Az aljnövényzet ábrázolására (407 és 409 számú jel) nem tudtunk a korábbinál grafikailag jobb megoldást javasolni, hiszen mindenképpen olyan jelet kell alkalmazni, ami lehetővé teszi aljnövényzet és egyes sárga színek kombinálását. Szintén nem került sor új, "nagyon zöld" jel bevezetésére. Viszont az alábbi jelek definíciója kis mértékben megváltozott:
406: lassan futható erdő
407: lassan futható aljnövényzet
A futhatósági kategória 50-80%-ról 60-80%-ra változott.

408: nehezen futható erdő
409: nehezen futható aljnövényzet
A futhatósági kategória 10-50%-ról 20-60%-ra változott.

410: nehezen leküzdhető bozót
A futhatósági kategória 0-10%-ról 0-20%-ra változott.

A raszterek változásai

Az alábbi raszterek grafikai jellemzői változtak meg:
310: mocsár
311: vizenyős terület
A vonalvastagság 0.125 mm-ről 0.1 mm-re, a vonalak közötti távolság 0.25 mm-ről 0.2 mm-re csökkent. Emiatt a kis méretű mocsarak ábrázolása is javult.

402: nyílt terület, elszórt fákkal
Az ISOM 1990 ezt a jelet ellentmondásosan definiálta, ott a sárga színnel borított terület csak 35% volt az előírt 50% helyett. Az így ábrázolt terület nagyságának a térképen el kell érnie a 10 mm2-t.

404: durva nyílt terület, elszórt fákkal
Az ISOM 1990 definíciója nehezen értelmezhető volt. A jel olvashatóságát azzal javítottuk, hogy növeltük a fehér pontok méretét, de a sárga rész tónusértékét 50%-ról 70%-ra növeltük. Az így ábrázolt terület nagyságának a térképen el kell érnie a 16 mm2-t.

406: lassan futható erdő
407: lassan futható aljnövényzet
A jobb olvashatóság érdekében a zöld raszter értéke 20%-ról 30%-ra, illetve 50%-ról 60%-ra nőtt.

A jelek felnagyítása

Az egyetlen speciális eset, amikor el lehet térni a jelkulcsban megadott jelméretektől az ausztrálok kérésére került az ISOM 2000-be. Tehát azt szeretném javasolni a magyar térképhelyesbítőknek, hogy ne használják ezt a lehetőséget. Az alábbi térképjelek esetében lehetséges a jelek méretének 20-25%-os nagyítása:
206: sziklatömb, kő (+20%)
208: sziklamező (+20%)
209: sziklacsoport (+25%)

Nyitott kérdések

Már most látható, hogy a nyomda- és fénymásoló technológiák rohamos fejlődése és a további szakágak saját szabványosítási igényei miatt szükséges lesz at ISOM 2000 módosítása. A sítájfutás már korábban elkészítette saját térképszabványát, a trail-o és a tájbringa is dolgozik már rajta. Utóbbi ugyan még a versenyszabályzatával sem készült el teljesen.
Az ISOM, a technikai fejlődés, a szabványosítási igények odáig jutottak, hogy most már olyan "lényegtelen" grafikai apróságokon is vitatkozhatunk, amelyekre az egyes országok gyakorlata eltérő:
- A sziklafalak koronavonala szögletesen vagy lekerekítetten végződjön?
- A sziklafalak fogazásánál a szélső fogak közvetlenül a koronavonalak végén legyenek vagy attól kissé beljebb?
- Pontosan hogyan is nézzen ki a gödör "V" alakú jele? Legyen a csúcs szögletes vagy enyhén lekerekített?