2000 január végén jelent meg egy - remélhetőleg sokak érdeklődésére számot tartó - térképmű, a címben jelzett atlasz. A könyv az Oktatási Minisztérium támogatásával, a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított felsőoktatási tankönyvtámogatási program keretében jelent meg. Ez a finanszírozási program több fontos könyv megjelenését tette lehetővé: szakmánkban például a Cartographia "Magyarország atlasza", Klinghammer István "A föld- és éggömbök története", illetve a Talma Könyvkiadó által gondozott, Lelkes György szerkesztette "Magyar helységnév-azonosító" szótár.
A nyomdafesték még szinte meg sem száradt az utóbbi kiadványon, amikor a Talma Könyvkiadó vezetője, Kósa György felkért egy új atlasz szerkesztésére.
A kiadvány ötlete a helységnévtár készítése kapcsán merült fel, hiszen abban a térképek csak visonylag kevést települést (1000-nél több lakos) ábrázoltak. A pályázat eredményhirdetése 1999 márciusában volt, ekkor kezdődhetett meg az érdemi munka. A pályázat szigorú kiírása arra kötelezett minket, hogy a könyvet 2000 január végére kiadjuk.
Az ábrázolni kívánt tartalom (minden egyes település) nagyjából meghatározta a szükséges méretarányt. A pontosításhoz meg kellett vizsgálni a települések eloszlását a korabeli Magyarországon, ebből a szempontból a legsűrűbb településhálózatú Vas, Zala és Zágráb vármegyéket volt célszerű közelebbről szemügyre venni.
A tervezett atlasz nyomdai mérete, a színes oldalak száma és a közelítő méretarány ismeretében többféle szelvényezéssel próbálkoztunk, bár a végleges döntést csak később hoztuk meg. Úgy tűnik térképész elődeinkhez hasonlóan döntöttük, amikor az 1:400 000 méretarányt választottuk, hiszen a legfontosabb alapanyagként használt térkép (A magyar állam közigazgatási térképe, Budapest, 1914.) is ugyanilyen méretarányú volt.

Technikai problémák

Az alapvető döntések meghozatala után problémák sorozatával kellett megküzdeni. A korabeli alapanyagok közül a már említett térkép volt a leginkább használható, de figyelembe kellett venni a korabeli technológiai színvonalat. A legnagyobb gondot a méret jelentette. Az eredeti 1914-es térkép nyolc, igen nagy méretű (kb. 77x66 cm) szelvényből állt, együtt kb. 2,4x1,6 m nagyságú. Ezek tartalmát kellett valamilyen módon bevinni a számítógépbe. Két alapvető módszer jöhetett szóba:

• digitalizáló tábla
• szkennelés

1. Ekkora méretű szkenner elég ritka Magyarországon. Színeset nem is sikerült találnom, de végül a székesfehérvári főiskola fekete-fehér (szürkefokozatos) szkennere is elegndő volt.
   
2. Az ilyen méretű szkennerek már nem síkágyas szkennerek, azaz itt a szkennelés során a térkép mozog. Ezek a 85 éves eredeti térképlapok már nem voltak olyan állapotban, hogy elviseljék ezt a műveletet.
   
3. Még ha sikerül is a szkennelés, akkor is meg kell oldani a szkennelés, illetve az elhasználódott, a hajtás mentén meggyűrődött papír méretváltozásának kiküszöbölését.

Az alaptérkép problémái

Az alaptérkép teljes tartalmát ábrázoltuk atlaszunkban:

• közigazgatási határok (ország, országrész, vármegye, járás, község)
  
• vízrajz
  
• úthálózat (állami út, törvényhatósági
• községi út)
  
• vasúthálózat, vasútállomások
  
• települések
  
• egyéb térképi objektumok.

1. Közigazgatási határok
   A korabeli nyomdatechnika következtében a községhatárok egyes helyeken nehezen követhetők. A községhatárok vörös és a községi utak barna színe annyira közel volt egymáshoz, hogy elkülönítésük sok gondot okozott volna még színes szkennelés esetén is.
   Emiatt inkább egy vegyes módszert alkalmaztam. Az eredeti papírtérkép nyolc szelvényét tussal rajzfóliára "rétegenként" átrajzoltuk. Ilyen "rétegek" voltak a közigazgatási határok (tekintet nélkül rendűségükre), az úthálózat (kategóriánként) és a vasúthálózat. Az így elkészített tusrajzokat szintén beszkenneltem, hozzáigazítottam a már geometriailag javított teljes raszteres állományokhoz, majd a Fabicad Kft-nél automatikus raszter vektor konverziót rendeltem meg. A határok esetében megfelelő volt a sokszögvonalakból álló eredmény. Ezeket a - már vektoros állományokat - tekintettem a térkép vázának. Továbbra is az eredeti papírtérképek nyolc szelvényének megfelelő bontásban dolgoztunk: megkezdődhetett a határok szétválasztása, rendűségük szerint. Itt már figyelembe vettük azt is, hogy a végleges térképen az egyes határfajták milyen grafikai attribútumokkal jelennek majd meg. Eldöntöttük, hogy a vármegyék kapnak egységes felületszínezést, a járások elkülönülő színezése túlságosan tarkává, kuszává tette volna a térképet.
   
2. Vízrajz
   A vízrajz kartográfiai szempontból igen érzékeny térképelem. Ha a térinformatikában megszokott sokszögvonalakkal ábrázolnánk a folyókat, ez a térképhasználóban téves képzeteket kelthetne (mesterséges vízfolyások, csatornák). Ezt általában úgy védik ki, hogy nagyon sko töréspont felvételével a sokszögvoanalak görbének látszanak. Mi a vízrajz esetében a képernyőn történő digitalizálást választottuk: itt már azonnal Bézier-görbéket rajzolhattunk és az egyes folyókat, folyószakaszokat eltérő vastagsággal ábrázoltuk. Szintén el kellett dönteni, hogy az adott méretarányban mely folyószakaszokat ábrázoljuk kétvonalasan. A vizek megírásai csak a legvégső fázisban kerültek rá a térképre, hiszen a településnevek elhelyezése volt az elsődleges fontosságú.
   
3. Úthálózat
   Az úthálózat három kategóriát foglalt magában. Az országos utak és a törvényhatósági utak ábrázolása párhuzamos vonalakkal történt. Ezek megkülönböztetése még az alaptérképen is igen nehéz volt, így a fóliára történő átrajzolás során ezt a két kategórát a gyorsabb haladás érdekében összevontuk. A két kategória szétbontására az utolsó fázisban került sor. Mivel nagyon kevés volt az országos főút, így túl sok időt nem vett igénybe a művelet. Az utak esetében meg kellett oldani, hogy az automatikus generalizálás segítségével létrehozott sokszögvonalakat szintén automatikus módszerrel Bézier-görbékké alakítsuk.
   
4. Vasúthálózat
   A vasúthálózat digitalizálása az úthálózathoz hasonlóan történt. Itt azonban nem voltak kategóriák. A vasútállomások elég nehezen voltak azonosíthatók az eredeti alaptérképen, így ezek ellenőrzéséhez már forrásokat is igénybe kellett venni.
   
5. Települések
   A településjelek és megírások már csak akkor kerültek rá a térképre, amikor az előbbi térképelemek már a helyükön voltak, így ezekről a térképelemekről majd később lesz szó részletesen.
   
6. Egyéb objektumok
   Ezek az objektumok is csak a végső fázisban kerültek rá a térképre (domborzati objektumok megírásai, térképjelek: kikiötő, komp, fürdőhely).
   Bármely térképi elem esetén gyakran vált szükségessé további korabeli források (más térképek) folyamatos igénybevétele. Olyan elemek is felkerültek a térképre, amelyek az erdeti alaptérképen nem szerepeltek (várak).

Településnevek: újabb problémák

A településnevek, illetve a népességi adatok az 1910-es népszámláláson alapultak. Alaptérképünk szintén ezen alapult, de 1914-ben jelent meg, így már mindenhol 1914-es közigazgatási állapotokat ábrázolt. A munka előrehaladtával az is nyilvánvalóvá vált, hogy meg kell határozni egy konkrét időpontot, amelyiknek a térkép közigazgatási állapota megfelel. 1910-14 között új járásokat hoztak létre, néhányat átneveztek, településeket vontak össze, települések váltak szét. Végül az 1914. XII. 31-i időpont mellett döntöttünk.
Horvát-Szlavónország újabb problémákat vetett fel. Az itteni közigazgatási beosztás eltért a magyarországitól. A járás szint alatt létezett az ún. politikai községek szintje. A helységnévtár statisztikai adatai (felekezeti, kisebbségi adatok) is ezekre az egységekre vonatkoztak, de ezen belül a térképek még ábrázolták az ezt alkotó községeket (itteni szóhasználat szerint adóközségeket). A korabeli források között nem találtunk olyan térképet, mely ábrázolta volna ezt a közigazgatási egységet, így talán ez az első olyan térkép, amely ezt ábrázolja. Érdekes, hogy egyes vármegyékben (pl. Pozsega) majdnem minden egyes adóközség egy önálló politikai község, míg máshol (pl. Zágráb) öt-tíz adóközség alkot egy politikai községet.
A településnevek esetén úgy döntöttünk, hogy megőrizzük a korabeli névalakokat: Vácz, Ujvidék. A közigazgatási térképek talán legfontosabb elemei a települések.
A nevek betűtípusa, betűnagysága, a településjelek milyensége a település lélekszámára utal. Nagybetűs írás utal a városokra. Különféle típusú aláhúzás utal az eltérő székhely funkciókra (politikai község, járás, vármegye). Sajátos, ma már nem létező nehézségekkel kerültünk szembe ezen a téren: van olyan város, amely két járásnak is a székhelye. Vannak olyan járások, amelynek székhelye nem egy önálló település, hanem egy településrész.
A városok egy speciális fajtája az ún. törvényhatósági jogú város. Ezek egy része székhelyi funkciókat is ellát, így grafikailag azt a megoldást választottuk, hogy az ilyen nevek alatt egy sárga alátöltés (téglalap) látszik.
A horvát-szlavón területeken csak azon települések esetén használtunk kétnyelvű megírásokat, ahol ezeket maga a helységnévtár közölte.
A településnevek megfelelő elhelyezésére nem bízható számítógépes programra, ez a feladat rnedkívül nehezen algoritmizálható, egyelőre sem a térinformatikai, sem a speciális kartográfiai szoftverek nem képesek megközelíteni a tréképolvasók által korábban megszokott színvonalat.
Az eredeti térkép legnagyobb gyengesége a gyakran nem egyértelmű névelhelyezés volt. A település neve és a hozzátartozó jel egyértemű azonosítása sokszor csak más térkép felhasználásával volt lehetséges.
Mivel a településneveket egy adatbázisban kaptuk a kiadótól, így ezeket nem kellett kézzel beírni. Ügyelni kellett az 1914-es térképen és az 1910-es állapotoknak megfelelő adatbázisban lévő nevek közötti különbségekre, hiszen biztosítani kellett, hogy a térképen és a névmutatóban pontosan ugyanazok a nevek szerepeljenek.

A térkép egyben és szelvényezve

A gyors munka érdekében a nyolc szelvény egyszerre készült. Összeillesztésük nem volt egyszerű feladat, három szelvény után már eléggé lelassult a munka. A számítógép memóriájának bővítése 256, majd 384 Mb-ra lehetővé tette a teljes térkép összerakását. Ez a CorelDraw állomány majdnem 16 Mb-os lett, de a megfelelő grafikai attribútumok (határ sraffozás, vasútjel) hozzáadásával ez majdnem a háromszorosára nőtt. Ez az állományméret már a kezelhetőség határát jelentette, de szükség volt a teljes térkép összerakására, hogy a több korábban részre osztott térkép hibátlan grafikai megjelenítésű legyen.
A végleges szelvényezés kialakítása lehetővé tette, hogy a korábban 64 színes oldalra tervezett atlasz további tematikus térképeket is tartalmazzon. A 400 ezres térképek 47 szelvényt foglalnak el (ebből kettő, illetve a nem teljes szelvények üres részei korabeli várostérképeket tartalmaznak). A további színes oldalakon térinformatikai szoftverrel (MapInfo) készített különféle tematikus térképeket is elhelyeztünk (népsűrűség, nemzetiségi és felekezeti megoszlás). További térképek:

• Szelvénybeosztás
  
• Teljes közigazgatási beosztás (járás- és megyeszékhelyek, járásnevek)
  
• Ausztria-Magyarország
  
• Postaigazgatóságok
  
• Vasútvonalak

A szelvényezés gyors elvégzése (a térképi tartalom szelvényekre való leválogatása) azért volt fontos, hogy a keresőzést el lehessen végezni. Az atlaszhoz ugyanis egy teljes - statisztikai (nemzetiségi és felekezeti megoszlás) adatokkal kibővített - névmutató is tartozik, amelynek abban is segítséget kellett nyújtani, hogy az adott települést megtalálhassák a térképen. A majd 15000 település keresőzését egy hét alatt fejeztük be, így elegendő idő maradt a névmutató végleges tördelésére.
A horvát-szlovén területek névmutatója még felvetett egy újabb gondot is: a statisztikai adatok a politikai községekre vonatkoztak és az ezt alkotó adóközségekre nincsen semmilyen adat. Mivel azonban a térképeken az adóközségek is szerepelnek, így a politikai községek székhelyei (névadói), melyek az esetek zömében maguk is adóközségek voltak, a névmutatóban kétszer is szerepeltek: egyszer, mint székhely, a teljes területre vonatkozó statisztikai adatokkal, másodszor, mint adóközség (statisztikai adatok nélkül).