Témaválasztása azért indokolt és időszerű, mert a számítástechnika térhódítása, a számítógépek tömeges elterjedése - mint azt a szerző is hangsúlyozza -, lassan tudománytörténeti jelentőségűvé teszi a hagyományos kartometriai eljárások egy részét. Így ezek összefoglalása mintegy állapotrögzítés a korszakváltás küszöbén.

A cím megválasztását nem tartom szerencsésnek, az alcím miatt. A "Térképértékelés-térképinterpretáció" alcímben megfogalmazott téma mintegy bevezetését képezi a "Kartometria" főcímmel jelzett témakörnek. Ezt a megállapítást támasztja alá a dolgozat első fejezetének szerkezete is, ahol a szerző "A térképek tartalmi kiértékelésé"-t, majd "Az interpretáció fázisai"-nak ismertetését követően jut el a kartometria fogalmának és a kartográfián belül elfoglalt helyének meghatározásáig. Úgy vélem, hogy e két alfejezet, már csak az említett bevezető jellege miatt sem, de terjedelme miatt sem képezi a dolgozat olyan súlyú részét, amelyet a címben - akár csupán alcímként is - hangsúlyozni indokolt.

A második fejezet "A térképi méréseket befolyásoló kartometriai tényezők" meghatározásával indul, s ezt követően az egyes alfejezetekben a szerző részletesen kifejti ezek egyikének - a közvetítőeszközök legfontosabbikának a térképnek - mint a mérés tárgyának - jellemző sajátságaiból eredő hibaforrásokat és ezek nagyságrendjét. Így elemzés tárgya a térképkészítés során választott geodéziai alapfelület és a vetület hatása, valamint a topográfiai felmérés, a szerkesztési fázisok és a térképsokszorosítás pontossága, utóbbihoz sorolva a papír méretváltozásait is. A fejezet "A mérések pontosságát jellemző matematikai statisztikai alapfogalmak" ismertetésével zárul.

Ezt követően az egyes fő fejezetekben (3., 4. és 5. fejezet) a térképeken elvégezhető alapvető mérési feladatok: a pontő, a hossz- és a területmeghatározás kérdéseivel, az egyes feladatok megoldásához használt módszerek ismertetésével, elemzésével és értékelésével foglalkozik a szerző. Igen érdekes és tanulságos az általa, az ELTE Térképtudományi Tanszékén végzett mérések alapján a különböző - gyakorlati szempontból fontos - hosszmérési eljárások eredményeinek összehasonlítása. Sajnálatos, hogy nem jelöli meg pontosan, hogy minek a hosszát határozta meg (feltételezem, hogy a Velencei-tó partvonaláról, vagy annak egy szakaszáról van szó), és nem nevezi meg konkréten, hogy mit ért "időigényes mérési eljárásokon" (már a 25, és a 35 vagy csak az 50 és 80 perces mérési időigényű módszereket?) [4.4. alfejezet]. Vonatkozik ez a megjegyzésem az 5.3.6. alfejezetben ismertetett területmérési eljárások összehasonlító elemzésére is. Javaslom, hogy ezeket az eredményeket, amelyeket az említett alfejezetekben igen szerényen és szűkszavúan ismertet, publikálja szakfolyóiratunkban, a "Geodézia és Kartográfiá"-ban.

A hatodik fejezet további mérési feladatok kartometriai megoldásával, nevezetesen a szögméréssel, bizonyos térképi elemek számlálásával, a lejtésviszonyok, illetve a térfogat meghatározásával foglalkozik. Nem szerencsés a címválasztás: "Egyéb jelenségek kartometriai meghatározása", hiszen - mint mondtam - feladatok megoldásáról van szó; a szögmérés, a számlálás stb. nem jelenségek.

Jól szerkesztett, tömör, lényeglátó "Összefoglalás" zárja az értekezést. Csupán a saját kutatási eredmények elhallgatása hiányolható.

Általános formai észrevételek:

1. Az ábrák és táblázatok forrásai hiányoznak. Ezek feltüntetése vagy az aláírások végén, vagy külön jegyzékben a dolgozat végén, nagy segítség az olvasóknak. Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezni, hogy az ábraő és táblázataláírások szokásos formája a következő:
   1. ábra. A térképértékelés fajtái
   vagy
   1. ábra: A térképértékelés fajtái
   azaz az ábra szót pont vagy kettőspont követi, a témamegjelölés után nem áll pont, mint ahogy a címekben sem áll.
2. A képletekben szereplő betűk szövegben történő ismétlésekor zavaró a típusváltás: azaz, ha egy képletben álló (ún. kurrens) betűket használunk, az egyes betűk értelmezésére szolgáló szövegben az adott betűk nem lehetnek dőlt (ún. kurzív) típusúak, mert ez megtévesztő.
3. Mivel nem minden felhasznált irodalomra történik hivatkozás a dolgozatban, az "Irodalomjegyzék" cím helyett szerencsésebb lett volna a "Felhasznált irodalom" megjelölés.

9. old.: Maling idézett, 1977-es munkája az Irodalomjegyzék szerint a [34]-es, nem a [35]-ös, mely utóbbi 1989-ben jelent meg. Ebben valóban írhatta az 1978-ban kiadott [42]-es munkáról az idézett véleményt.

13. old.: A Maling által 1977-ben - általában a mérési eljárások hibáiról és a kartometriai mérésekről - írt áttekintését nem helyes a térképen végzett méréseket befolyásoló elveknek nevezni. Az elvek nem, csupán a tapasztalatok alapján felállított mérési elvek be nem tartása befolyásolhatja a méréseredményeket.

29. old. 14. sorban: 45,55 mm helyett 145,55 mm
15. sorban: 45,66 mm helyett 145,66 mm
16. sorban: 45,77 mm helyett 145,77 mm az intervallumokban szereplő helyes érték.

További, kevésbé jelentős - elsősorban gépelési hibákra vonatkozó - észrevételeimet a szerzőnek átadtam.

A felsorolt észrevételek ellenére a dolgozatot a magyar térképészetben hiányt pótló és a későbbiekben további részletekkel - például a számítógépes alkalmazások ismertetésével - kiegészítve kandidátusi értekezéssé bővíthető tanulmánynak értékelem. A bővítést a számítógépes feldolgozás jelenlegi helyzetének, és a jelölt által ítélt lehetséges irányainak felvázolásában látom.

Ehhez kapcsolódik egyik kérdésem:
A - szerző által is ismert - új hardverek (pl. a sejtprocesszorok) és szoftverek (pl. a raszter > vektor átalakítást végző programok) eredményeképpen nem várható-e a tanulmány végén megfogalmazottnál lényegesen gyorsabb áttörés, tekintettel a gazdasági szükségszerűségre is.

A második kérdésem a korábbiakban is többször említett hiányérzetemhez kapcsolódik:
Kérem, ismertesse kissé bővebben az ELTE Térképtudományi Tanszékén a hossz- és területmérési eljárások összehasonlítása során végzett kutatásait, különös tekintettel a számítógépes mérésekre.

Végül - összegezve az elmondottakat - megállapítom, hogy Zentai László benyújtott disszertációja jó szinvonalú, világosan megfogalmazott, a kitűzött feladatot maradéktalanul megvalósító, néhány kisebb hibától eltekintve a magyar helyesírás szabályainak megfelelő, a szaknyelvet is jól használó, példás külalakú munka. Ennek megfelelően summa cum laude minősítéssel elfogadom.

Budakeszi, 1991. október 23.

dr. Márton Mátyás