Első hosszabb expedícióját 1929-ben vezette, ekkor a híres Darb el-Arbain ősi karavánút, a „Negyven nap útja“ egy szakaszát fedezte fel újra. Életének fordulópontja volt ez a kalandos autóút, a sivatagi szerelem kezdete. Almásy a következő évtizedben az ismeretlen Szahara, különösen a Líbiai-sivatag ekkor hallott legendáinak nyomába eredt. Bekapcsolódott az elveszett kincses oázis, a három völgy alkotta, legendás Zarzura kutatásába. 

1932-ben Almásy expedícióját a fiatal angol arisztokrata, Sir Robert Clayton East-Clayton segítségével szervezte meg a sivatag belsejében rejlő hatalmas fennsík, a Gilf Kebir (Nagy Fal) területére. Az expedíció a gépkocsik mellett sportrepülőgépet is használt felderítésre, s ennek a technikai újításnak köszönhetően sikerült a titokzatos völgyek közül kettő helyzetét meghatározniuk. A következő évben azonban valóságos versenyfutás kezdődött Almásy és az előző évi vállalkozás tagja, Patrick Clayton mérnök között. A két Clayton nem állt rokoni kapcsolatban. Almásy támogatója és társa, Sir Clayton tragikus hirtelenséggel elhunyt, ám felesége, Lady Clayton férje emlékére expedíciót szervezett a sivatagba. Ám az özvegy nem Almásy, hanem annak versenytársa, Patrick Clayton angol mérnök oldalán jutott el a két völgybe! 

Almásy anyagi nehézségek miatt később indult, és a két társaság talán szándékosan elkerülte egymást a sivatagban. Hősünk így nem találkozott a fiatal  angol özveggyel, aki angliai visszatérése után röviddel, egy furcsa repülősbaleset miatt elhunyt. A kedvezőtlen körülmények ellenére Almásy felfedezői pályájának csúcspontja volt az 1933-as expedíció. Sikerült ugyanis egy bennszülött útmutatása alapján a harmadik vádit megtalálnia, így Zarzura három völgye legendából valósággá vált. Almásy legjelentősebb felfedezései azonban azok az őskori sziklaképek, amelyeket ekkor talált a Gilf Kebir területén és az Uweinat-hegység Ain Dua forrása feletti sziklaüregekben. 

A következő években Almásy hatalmas sivatagi területeket térképezett és kutatott fel Egyiptom és Szudán sivatagi területein. A II. világháború előestéjén azonban távoznia kellett a sivatagból. Hiába ajánlotta fel szolgálatait az angoloknak majd az olaszoknak, mint gyanús személynek vissza kellett térnie Budapestre. Az események szinte végzetszerűen sodorták -meggyőződése ellenére - a német hadsereghez. 

A nemzetközi hírű sivatagi szakértőt, a magyar légierő tartalékos főhadnagyaként 1940-ben a német hadsereghez vezényelték. A Rommel-vezette Afrika Korps kötelékében sivatagi felderítőként több sikeres titkos akciót hajtott végre. 1942-ben két német kémet juttatott el Líbiából Egyiptomba a sivatagon keresztül, mélyen az ellenséges vonalak mögé, egészen a Nílusig hatolva. A Salaam- hadművelet egyike volt a háború legkalandosabb vállalkozásainak. 

A II. világháború után Budapesten letartóztatták, majd a fogházban kegyetlen körülmények között elviselt hónapok után a Népbíróság végül felmentette a háborús bűnök vádja alól. Almásy 1947-ben visszatérhetett Egyiptomba, ahol folytatni kívánta korábbi kutatómunkáját. 1951-ben Salzburgban, egy korábbi súlyos fertőzés következtében hunyt el. 

Az igazi Almásy László személye iránt ma világszerte nagy az érdeklődés. A nemzetközi sajtóban számos kétes híresztelés kering vele kapcsolatosan. Londonban él a brit titkoszolgálat egykori tisztje, aki 1942-ben az éteren keresztül követte Almásyt, majd évtizedek múltán szenvedélyes Almásy-kutatóként eredt a titokzatos személy nyomába. Jean Howard asszony, akinek munkatársa és barátja lehetek, azt válaszolta a The New York Times riporterének arra a kérdésére, hogy vajon melyik oldalon is állt az igazi Almásy: 
"Ha állt is valamelyik oldalon egyáltalán, azt gondolom, igazából magyar volt." 

Az 1929-es expedíció két kísérleti „Steyr XX” gépkocsija hajón jutott el a kenyai Mombasa kikötőjébe. Február 18-án feldübörögtek a motorok, és megkezdődött a 
12 000 km-es, kalandos utazás Kelet-Afrikán, Szudánon és Egyiptomon keresztül. 

Az útvonal főbb állomásai Nairobi, Mongalla, Malakal, El Obeid, Wadi Halfa. Úttalan utak,őserdő, mocsár és lázadó bennszülöttek után az expedíció gépkocsijai az ősi karavánutat, a „Negyven nap útját“ követték, és újra felfedezték annak Szelima és Kharga oázisok közötti szakaszát, majd megérkeztek Kairóba. 

A kézihajtású kamera lencséjén keresztül bepillanthatunk az afrikai nagyvadak elejtésének izgalmas pillanataiba, a bennszülöttek életébe és az expedíció 
viszontagságaiba a huszas évek végén. 

Almásy László 
Autóversenyző, pilóta, sivatagi szakértô, az expedíció vezetôje. 

Rudi Mayer 
Operatőr, az első osztrák híradófilm-vállalkozás alapítójának fia, az expedíció filmes krónikása. 

Ferdinand von Lichtenstein 
A hercegi család kissé különc, kaland- és vadászat-kedvelő tagja. 

Anthony Brunner 
A herceg sógora, üzleti úton a Maszáj-fennsíkon telepített szódagyárban. 

Egyedülálló tudomány- és filmtörténeti dokumentum ez az 1929-ben készült, egy rendkívüli, Afrikát átszelô autós expedíció kalandjait bemutató, eredeti dokumentumfilm. 

A 110 perces, fekete-fehér némafilm magyarországi ősbemutatójának különleges érdekessége, hogy az expedíció vezetője az az Almásy László, akirő a kilencszeres Oscar-díjas, „Az angol beteg“ című film sivatagkutató főhősét mintázták.