Strenk Tamás
Strenk

Visszaemlékezés (2013):

Több mint 30 évi tényleges katonai szolgálat után (mérnök alezredes voltam az Intézet parancsnokságon, mint törzsmérnök; a szerkesztők, a kartográfiai és a sokszorosító osztályok tartoztak hozzám, előzőleg pedig másfél évtizedig kartográfiai osztályvezető-helyettes voltam) 49 éves koromban helyeztek rokkantsági nyugállományba, 1979. december 31-ével).
A tanszékre Stegena professzor úr hívott meg.
1980. január 1-jével kerültem tíz évre a tanszékre. A munkaviszonyom gazdasági ok miatt szűnt meg. Addig a tanszéki bérmegtakarítás terhére foglalkoztattak, de 1989-ben az összes bérmegtakarítást a főállású kollégák fizetésének emelésére kellett fordítani (bruttósítás).
Klinghammer István javaslatára ingatlanrendező földmérő szakértői minősítést kértem és kaptam, amit azután 15 évig gyakoroltam.
A tanszéken 4 tantárgyat oktattam illetve speciális kollégiumot vezettem: vetülettan, térképsokszorositás, térképhasználat és a magyar katonai térképezés története. Ez utóbbit a Stegena professzor úr által tanított általános térképtörténet kiegészítéseként.
Ezt a tárgyat én vezettem be a tanszéken. Azután egy ifjú tanársegéd, Zentai László vette át a tárgyat. Jelenleg is folyik a tanszéken az oktatása.

A tanszéki dolgokkal való bizonyos összefüggésként megemlítem még: Irmédi professzor úrnak a jubileumi rendezvény összes résztvevője között valószínűleg én vagyok a legrégebbi tanitványa.
Nekem, mint az egy éves Fő utcai térképész tiszti iskola hallgatójának Ő volt a több hónapos terepfelmérési gyakorlatom vezetője, Pusztaszemes–Bálványos községek körzetében harmadmagammal felmértem egy 6 km2-nyi területet 1:25 000 méretarányban, 1951 nyarán.
A tisztiiskolát egyébként iskolaelsőként végeztem el, amit Irmédi ezredes úr jó minősítésének is köszönhetek. Egyike volt legkedvesebb. tisztiiskolai tanáraimnak, Tőle tanultam meg a topográfus mesterséget, amit azután 1952–59 között minden idők legjelentősebb hazai térképész-munkálatán gyakorolhattam.
204-ed magammal elkészítettük a 4. katonai felmérés során hazánk 1:25 000-es, minden vonatkozásban kiváló térképét. Még pedig a haza, védelme szempontjából egy igen jelentős időszakban.
Titó marsall Jugoszláviája részéről támadás fenyegette országunkat. Déli határunk mentén erődítési munkálatok folytak, aknazárakat telepített a honvédség (MN).
Térképészetileg pedig nagyon rosszul álltunk. Még az 1800-as években, felmért, korszerűtlen és tartalmilag is elavult, utána csak toldozott-foltozott huszonötezreseink voltak.
1950–52 között először ezek kerültek gyorshelyesbitésre. Jómagam 1952-ben 14 szelvényt helyesbítettem.
Azután hét év alatt (mindössze!) újfelmértük az országot. Én 3 szelvényt mértem fel, majd a topográfiai alosztályt vezettem, 10 beosztottam közel 70 szelvényt mért fel.
Topográfusom volt Dusnoki és Berencei későbbi intézetparanesnok, Kovács Béla utóbbi főmérnök és Orbán Aladár későbbi tudományos kutató.
A Magyar Katonai Térképészet pár évvel ezelőtt Magyar örökség díjat kapott, nem utolsó sorban az ország 1953–59 közötti, honvédelmi szempontból rendkívül jelentős újfelméréséért.
Ebben a munkában elejétől végéig részt vett két, később a tanszéken végzett kollégánk, Halmai Robi és Hrenkó Pali.
Halmai Robi később ezredes lett, és intézetparancsnok. Doktori címet is szerzett.
Hrenkó Pali utóbb kiváló térképtörténész lett. Számos írása jelent meg, nagy térképgyűjtő is volt. 1956-ban, véletlenül majdnem agyonlőtték, súlyosan megsebesült. Sérülését katonai térképészként szenvedte el, szolgálatteljesítés közben. A tájfutó térképek készítésében is jeleskedett.
Klinghammer Pistának is javasolni fogom Őket, majd ha leadta jelenlegi megtisztelő államtitkári funkcióját.

Diplomatervemet a Műegyetem Mérnök Karának Földmérő tagozatán készítettem 1962-ben, címe: „Mechanikus alaprajzkészítés térkép sokszorosításhoz”. Az oklevél mérnök cím használatára jogosít. Egyébként kitüntetéssel, úgynevezett vörös diplomával (kötésének színe után!) végeztem az egyetemet.
Érdekesség, hogy elbírálásra a Műegyetem átküldte az ELTE-re, a bírálóm dr. Irmédi-Molnár László professzor úr volt.
1965-ben. doktoráltam, disszertációm címe: „A kartográfia műszaki fejlesztésének új irányzatai”, két kötet.  Summa cum laude értékelést kaptam rá. Egy új kartográfiai rajzmód bevezetését javasoltam, melyet én dolgoztam ki. a téma szabadalmi oltalmat is nyert.

Utólag jutott eszembe egy szerény tanszéki eredményem: Dr. Jankó Annamária az általam bevezetett tantárgyból ismerkedett meg a katonai felmérésekkel, választotta doktori:disszertációjának témájául a II. katonai felvételt, én voltam a tanszéki konzulense, s ezen ismeretek alapján került a Hadtörténeti Intézethez, ahol jelenleg is vezető beosztásban van. Úgyszintén Hegedűs Ábel, akiből ugyanott kiváló kutató vált.