Márton Mátyás
Tengervízzel
fedett felszínek ábrázolása kisméretarányú térképeken
című
kandidátusi
értekezéséről
Márkus Béla, a
műszaki tudomány kandidátusa
Az értekezés
célja egy új temgerfenék-ábrázolási szemlélet és módszer elméleti alapjainak
összefoglalása, ezen túlmenően a gyakorlati alkalmazhatóság problémáinak
körvonalazása, a megoldások bemutatása megvalósult alkalmazások példáin.
A
témaválasztást indokoltnak tartom. A magyar térképészet elméleti, technológiai
kutatásainak köréből nem hiányozhat — amint gyakorlati termékeiből
sem hiányzik — az ország tágabb környezetének, a Föld felszínének, így a
tengerfenék domborzatának ábrázolása. Ugyanakkor — amint ezt a szerző is
kiemeli — a felszín-generalizálásában kidolgozott megoldások általánosításával,
az elért eredmények hasznosíthatók a szárazföldi felszín ábrázolásában is. A
számítógéppel segített térképezés egyik jelenlegi legnagyobb problémája az,
hogy hiányzik a generalizálási algoritmusok elméleti, gyakorlati
megalapozottsága. Véleményem szerint a szerző eredményei ezen a téren előrelépést
jelentenek.
A terjedelmes
értekezés több mint egy évtizedes elméleti és gyakorlati kutatás eredménye. A
felépítés logikus és rendezett, sok szemléltető ábrát, mellékletet
tartalmaz. Az anyag fejezetekre bontásában viszont erős aránytalanságok
tapasztalhatók (a 3. fejezet 3 oldalas terjedelmével szemben a 4. fejezet 55
oldal). Az irodalomjegyzék 25 oldalból áll, mutatva, hogy a szerző jól
ismeri a nemzetközi szakirodalmat. A választott témában a szerző 34
cikket, tanulmányt, kutatási jelentést és újítási javaslatot mondhat magáénak.
Nem tartom
szerencsésnek a dolgozatban alkalmazott, és a tartalomjegyzékben is jelentkező
vertikális generalizálás (2.4) illetve horizontális generalizálás (2.6)
kifejezéseket. Helyettük talán a mélységi és a helyzeti vagy síkrajzi
generalizálás javasolható. Új eredményként ismerem el a mélységlépcsök száma és
a térkép méretaránya közötti kapcsolatot meghatározó — a mélységi
generalizálást segítő — összefüggéseket (2.5.5). A síkrajzi generalizálás
általános szempontjait a felszínt alakító erők, a korszerű
földtudományi ismeretek alapos elemzésével vezeti le a szerző. Az így
szerkesztett térképek meggyőzően bizonyítják a javasolt módszerek
helyességét.
Az említett
hiányosságok nem csökkentik alapvetően a szerző eredményeit. Az
értekezés nyilvános vitára bocsátását javaslom.
Budapest, 1992.
június 21.
Márkus
Béla