Néhány szó
Márton Mátyást
mintegy húsz éve ismerem, előbb geofizikus, majd térképész hallgatóm volt,
ezután egyetemi doktori, végül kandidátusi munkája kapcsán kerültünk hosszabb
időre szakmai-adminisztratív kapcsolatba.
Kezdetben megszoktam,, majd megismertem, végül megkedveltem, úgy
stílusát, karakterét, mint munkáját.
Kedves,
szeretetre méltó ember, a szakma komoly reményekre jogosító fiatalabb
kiválósága. A két diploma, a doktori, majd a kandidátusi munkája önmagában
mutatja szorgalmát, azok sikere pedig tehetségét. Dolgozatát tudós barátaim
most elbírálják. Magam egy-két tanáccsal szolgálok Márton Matyi további
életútjához: Földünk és az emberiség több efemer jelenség ellenére mind kisebb,
mind egységesebb lesz. A szakmai feladatok is mindinkább globálisan
jelentkeznek. Egy-két világnyelv bírása, a nemzetközi szakirodalom nyomon
követése sőt művelése, a térképészet társtudományainak mind
elmélyültebb ismerete, a kartográfia gyors technikai fejlődése, a
komputerizáció mellett a térképészet esztétikai, művészi oldalának szemmel
tartása — talán ezek fogják a közeljövő allround térképészét jellemezni.
De — bár ez inkább remény vagy óhaj — az örök emberi értékeket ismerő és
megtartó egyéniség — ez az, ami mindennél fontosabb.
Budapest, 1992
június
ny.
egyet. tanár
1026
Budapest, Rügy u. 18.
1-767-063