Előszó

Geofizikus berkekben — de általában a rokon tudományok, a földtudományok művelői körében is — napjainkban egyre több szó esik arról a tudományos forradalomról, melyben igen jelentős szererepet játszik az új globális tektonika vagy lemeztektonika elméletének általános elterjedése. A szakemberek a különböző folyóiratokban nap mint nap találkozhatnak az elmélet tudományos és gazdsági jelentőségét méltató cikkekkel, s ugyanakkor ellenvéleményeknek hangot adó, figyelmeztető értekezésekkel is. Ez utóbbiak szerzői két csoportra oszthatók:

vagy elvetik az elméletet, s a „lemeztektonika partizánjairól”, a „hívőkről” beszélnek;

vagy — a mérsékeltebb hangúak — figyelmeztetnek arra, hogy az elmélet tézisei globális — kontinens — méretekben, az egész Földre érvényes megállapítások ugyan, de nem alkalmazhatók kisebb területek jelenségeinek értelmezésénél.

Akár a hazai, akár a külföldi szakirodalom tanulmányozása során kiderül, hogy néhány év leforgása alatt milyen nagyszámú tudományos munka jelent meg ebben a témakörben — a lemeztektonika irodalma szinte áttekinthetetlenül szerteágazóvá vált —, s a nagy átfogó tanulmányok sorát olyan értekezések váltják föl, amelyek kis területek kialakulásának, szerkezeti felépítésének lemeztektonikai értelmezésével foglalkoznak.

A földtudományok körébe sorolható ismereteink az elmúlt 15-20 év kutatásainak eredményeképpen oly mértékben fölhalmozódtak, hogy sok tekintetben új, egységesebb kép kialakítását teszik lehetővé. Sok — régebben alkotott — tudományos munka az ismeretek összegzése terén hiányossá, az interpretáció, az értelmezés terén túlhaladottá vált. A nemzetközi összefogás napjainkban már lehetővé teszi, hogy a geonómiai kutatások eredményeképpen Magyarország szerkezeti felépítéséről alkotandó képünk létrehozásánál ne csak a hazai eredményekre támaszkodjunk, hanem — éppen a környező területekhez szervesen kapcsolódó kép kialakítása érdekében — figyelembe vegyük és felhasználjuk a szomszédos országok kutatási eredményeit, vagy velük együttműködve dolgozzunk ki bizonyos közös kutatási programokat. A nemzetközi szeizmikus földkéregkutató szelvények tervezése jó példája, s egyben bizonyítéka is ennek; s az ismeretek összegezésénél ugyanezen elv ésszerű érvényesítésére való törekvésre utalhat Szénás Györgynek (1974) a „Magyarország földtana” című tervezett könyvhöz elkészített tematikus javaslata, melyből példaként csak két fejezet címét ragadom ki:

7. A magyarországi vulkanizmus összefoglalása tekintettel a határontúli folytatásokra is

8. Magyarország természetes földtani tájegységei figyelemmel határontúli folytatásaikra is.

A 9. félév során részt vettem a „Lemeztektonika” címmel induló előadássorozaton, ahol hazai és külföldi szerzők tollából született cikkek nyomán az új globális tektonika alapjainak ismertetésére került sor. Ez a sorozat a 10. félévben „A lemeztektonika alkalmazása a Kelet-Mediterráneum területére” címmel, szeminárium jelleggel folytatódott. De már a „Szeizmológia” c. alapkollégiumi tanulmányaim során is több ízben szó esett az elméletről. Így örömmel láttam a kiírt szakdolgozatok listáján a „Pannon medence tektonikája" címet, s választottam témául.

A Pannon-medence kialakulásának, szerkezeti fejlődésének problémájával ma a legnevesebb — nagy szakmai gyakorlattal, tapasztalattal és hosszú évek, évtizedek szakirodalmi búvárkodásának eredményeivel felvértezett — hazai kutatók foglalkoznak. Számos elmélet született ebben a témakörben az elmúlt néhányszor tíz év, de különösen az utóbbi néhány év során. Nem támaszthatom azt az igényt magammal szemben, hogy kellő szakmai tapasztalat hiányában és egy éves, korántsem kimerítő szakirodalmi ismeretszerzés után újabb elméletet alkossak, vagy megoldjam ezt a problémát. Egy év arra elegendő csupán, hogy legalább egy témakörön belül több-kevesebb sikerrel csökkenteni igyekezzen az ember azt a hátrányt, amivel az idősebb kutatókhoz képest indul. Hogy ez mennyire sikerült, arról adok számot szakdolgozatomban.

Konzulenseim dr. Stegena Lajos professzor és dr. Horváth Ferenc adjunktus, akik kisebb témakörök kijelölésével utat mutattak tanulmányaimban, segítettek abban, hogy „el ne vesszek” a rendelkezésre álló igazán hatalmas szakirodalmi anyagban, s a legmesszebbmenőkig segítségemre voltak szakdolgozatom elkészítésében. Fogadják ezúton őszinte köszönetemet.