l. A Pannon-medence kialakulására és fejlődésére vonatkozó elméletek rövid áttekintése

 

                   A Pannon-medence és a környező hegységek keletkezésének kapcsolatát már régóta összefüggésben lévőnek tekintették a geológusok. Az első nézetek a Pannon- és az Erdélyi-medence mai területével közelítőleg megegyező köztes tömegnek tulajdonították a Kárpátok és Dinaridák felgyűrődését, tehát a medencét felépítő, s mai medencealjzat felszínéig terjedő (prekambriumi, paleozóos és mezozóos) kőzetöv-kaptafa eredményének tekintették a környező hegyláncokat. A mai legújabb elméletek a kárpáti- (és dinári-) szubdukció következményeként lejátszódó jelenségekhez kapcsoltan vizsgálják a medenceképződés folyamatát.

                   Az első komolyabb elméletek századunk 20-as 30-as éveiben láttak napvilágot, amelyek közül Prinz Gyula elméletének Telegdi Roth K. (1929) által „részletesebb üledék- és hegyképződési alapokon” kifejtett alakjáról szeretnék kicsit bővebben szólni, mivel számos későbbi elmélet ebben gyökerezik, ide nyúlik vissza [pl. Szalai T. (1958)].

                   Az elmélet szerint a középkori gyűrődések folyamán létrejött ún. Tisia-tömb később, a Kárpátok újkori gyűrődésében már nem vett részt, hanem kaptafa szerepét játszotta — az egymáshoz közeledő európai és afrikai kontinensek közé ékelődve fölgyűrte a Kárpátok és Dinaridák láncait. Ez a tömb az újkor folyamán megroppant, összetöredezett, jelentős részei a mélybe süllyedtek[1], csak elszórt hegységromok maradtak a felszínen a krétavégi Tisiából. „A Tisia-tömb permnél idősebb ókori, variszkuszi részének eredeti hegyszerkezetét a külső keretben fennmaradt ősi és ókori hegyszerkezeti váz valaminő kiegészítéseképpen kell elképzelnünk.”

                   A fentiekhez kapcsolódva Szalai, T. (1958) (l. ábra) egyik fontos eredményének tartja „...a Hernád-vonalnak, mint az Alföldön áthuzódó, de a Kárpátoktól északra is követhető ősi, az alpi Kárpátok keletkezését megelőző-szerkezeti elemnek felismerés”-ét. _ litoszféra ősi kiemelkedései és besüllyedései a mai Kárpátokon kívüli és belüli területeken összefüggnek.” A kiemelkedéseket geoantiklinálisnak (ezek nyomozható rószeit nucleusoknak) nevezi, melyek között érchegységi-, herciniai- és Thetys-irányúakat különböztet meg. Ezek a geoantiklinálisok a variszkuszi hegységrendszer keletkezése előtt alakultak ki, mind a variszkuszi, mind az alpi hegyrendszer már ezekhez kapcsolódik.

                   Vadász, E. (1960) szerint a magyar köztes tömeg valóban variszkuszi eredetű, de sem szerkezeti, sem mozgásmechanikai tekintetben nem volt és nem vált soha (még a karbonban sem) egységessé, nem lehet tehát egyértelmű a Kárpátokat feltorlaszoló és alakjukat előrejelző szerepe.

                   A mai vélemények sem egységesek. Azt mondhatjuk, hogy a lemeztektonika létét ugyan nem, de hazai alkalmazásának lehetőségét tagadják néhányan. Ezen véleményének legtöbbször hangot adó szerző Szénás (1973,l974), aki éppúgy a lemeztektonikát, mint a mélyáram-elméletet a Kárpát-Pannon-Dinarid rendszer kialakulására alkalmazhatatlannak tartja. Két gondolatára szeretnék itt utalni. Ezek egyike közvetlenül kapcsolódik a medence kialakulását magyarázó elméletekhez nevezetesen (ismertnek feltételezve azt a tényt, hogy a Pannon-medence süllyedését a kéregalj pusztulása okozta): a kéregalj beolvadásának oka, hogy a medencét övező hegység-gyökerek_ zárt kupolát hoztak létre, mely hőgyűjtő, fókuszáló _hatása következtében megteremtette a hő felhalmozódásának lehetőségét, s ennek eredményeképpen a kéregalj és a felsőköpeny anyaga egy részének beolvadását okozta (Szénás, 1969). A másik említésre érdemes gondolat, a kettős izosztatikus rendszer: a kéreg-köpeny, illetve a litoszféra-asztenoszféra rendszer lehetőségének felvetése, ugyanis semmilyen fizikai törvény nem követeli meg, hogy a Föld felső öveiben csak egyetlen izosztatikus rendszer létezzék” (Szénás 1973).

                        Szádeczky-Kardoss, E. (1973) nemcsak elfogadja, de alkalmazza is a lemeztektonika-adta lehetőségeket a Pannon-medencére, olyannyira, hogy nem is csak a Kárpátok és a Dinaridák külső peremeihez rendel szubdukciós zónákat, többet felismerni vél a medence belsejében is, amelyek közül legjobban követhető a Magyar középhegység-peremi szubdukciós öv_ Véleményem Wein mérsékeltebb állásfoglalásával megegyező: „Indokolatlannak tartom azt a feltevést, hogy a Külső-Kárpátokhoz és Dinaridákhoz hasonlóan »lemez«-alátolódással magyarázzuk a kialakuló ... pannon közbenső tömegben létrejött eugeoszinklinális jellegű üledékgyűjtő teknőket” (Wein, Gy. 1972a).

                        Stegena et al. (1973) a hegység- (és sziget)ívekkel kapcsolatosan kétféle süllyedést: elő süllyedést és szialikus medencét (ill. óceáni árkot és szimaikus medencét) különböztetnek meg. Az elősüllyedék, valamint az óceáni árok az ívek külső peremén, a medencék pedig azok belső területén foglalnak helyet. A szerzők véleménye szerint az utóbbiak közé sorolható a Pannon-medence is. Az ilyen medencék genetikai szempontból szoros kapcsolatban állnak a határoló hegység-, illetve szigetívekkel. Az összefüggés vizsgálatára a későbbiekben kerül sor. Itt Stegena és szerzőtársai nyomán táblázatban foglalom össze a szialikus és szimaikus medencék földtani-geofizikai sajátságait (I. táblázat).

                        A fentiekben csak bemutatni kívántam az uralkodó felfogások sokszínűségét, hiszen az elméletek részletes ismertetése, az érvek-ellenérvek felsorakoztatása külön szakdolgozat kereteit is kimerítené.

 


[1] Tulajdonképpen Pannon-medencéről tehát csak a kainozoikumban beszélhetünk, a terület paleozóos-mezozóos (és azt megelőző) előélete_nem medence jellegű.