A
külhoni szerzők munkái nyomán a magyar térképész szakirodalomba számos
pontatlanság került.
Ezek egy
csoportja Luigi Ferdinando Marsigli tengerkutatással kapcsolatos munkásságához
kötődik.
Márton Mátyás
ELTE Térképtudományi Tanszék
Megjelent
Horányi László (szerk.):Emlékkönyv Kisari Balla György kartográfus születése
hetvenedik és munkássága ötvenedik évfordulójára c. könyvben 2002-ben
Budapesten
A magyar (kartográfiai) szakirodalomban – talán egy tanulmánytól
eltekintve – a szerzők meglehetősen szűkszavú értékelését adják
Marsigli magyarországi térképező tevékenységének, annak ellenére, hogy
munkásságában néhány „leg-” hazánkhoz kötődik... Még szűkszavúbbak
azonban, egyszersmind pontatlanok is az utalások a tengerkutatásban játszott
szerepére, s ezen belül a gyakran idézett francia Lion (Oroszlán)-öböl
ábrázolására vonatkozólag.
Gróf Luigi Ferdinando Marsigli (esetenként Marsilli,
Marsili alakban is) olasz tudós, hadmérnök, diplomata, térképész. 1658 július
10-én Bolognában született.
1682-től az osztrák hadseregben szolgált. 1686-ban
részt vett Budavár visszavételében és az azt követő csatákban. A vár
bevétele után megmentette Mátyás király Corvináit. 1690-ben Erdélyben a
szorosok megerősítésén dolgozott. Székelyföldön került kezébe az a
rovásírással botra rótt öröknaptár, amelyet lemásolt, és egy hozzáértő
székely segítségével értelmezett. A másolat a megfejtéssel együtt később a
bolognai gyűjteménybe került. A feljegyzések tartalmazzák a rovásírás ábécéje
mellett az év ünnepeit, az egyes napokra eső szentek neveit, valamint
néhány bibliai hely- és személynevet. Az 1699-es karlócai békekötés után az új
határvonalak kijelölését irányította.
Jól ismert a Dunáról készült 18-szelvényes, 1: 103 061
méretarányú térképsorozata; jól ismertek várrajzai is. A kor más munkáihoz
viszonyítva igen pontos felméréseket végzett, amelyek részben csillagászati
megfigyeléseken alapultak.
Katonaként beutazta Magyarországot. Útjai során
könyveket, kéziratokat, okleveleket, valamint ásványokat, növényeket és
állatokat gyűjtött. Megfigyeléseit feljegyezte, festett rajzokon
rögzítette. Néprajzi megfigyelései, régészeti felismerései is jelentősek.
Nevéhez kapcsolódik hazánk első archeológiai térképének elkészítése
éppúgy, mint az első ásványtani térképünk. Megfigyeléseit végül a
Duna-völgyről készült hatkötetes enciklopédikus munkájában tette közzé,
amelyet 1726-ban Amszterdamban adtak ki Danubius
Pannonico Mysicus, majd 1641-ben Hágában újra, La Hongrie et le Danube címmel. A művet beharangozó munkát (Danubialis Operis Prodromus. Ad Regiam
Societatem Anglicanam), amelyet 1700-ban Nürnbergben nyomtattak, mint látjuk,
az Angol Királyi Társaságnak ajánlja a szerző. Negyed évszázadot kellett
azonban várni a nagy mű megjelenésére...
Marsigli részt vett a spanyol örökösödési háborúban is.
Ám 1704-ben Altbreisach várának 1703-ban történt feladása miatt (ahol a
parancsnok helyettese volt) katonai rangjától megfosztották. Még két rövid
időszakra kanyarodott vissza életújta a katonasághoz. 1708-ban XI. Kelemen
pápa csapatainak parancsnoka volt az I. József császár és a pápa közötti
konfliktus idején. Később, 1715-ben a velencei–török háború kiújulásakor
pedig, partvédelmi feladatokat látott el.
1706-ban a dél-francia Montpellier-ben, majd Cassis-ban
telepedett le. Itt élt 1708-ig. Ehhez az időszakhoz kapcsolódnak
Roussillion, Languedoc és Provence partjainál a Földközi-tengeren végzett
vizsgálódásai. „A tengerek tudományos kutatása ... Marsigli gróffal
kezdődik”; „óceanográfiája alapmű” – írják gyakran ekkor végzett,
közvetlen észleléseken nyugvó kutatási tevékenységének tudományos
eredményeiről.
Összegezzük egy mondatban a magyar szakirodalomban
előfordult ezzel kapcsolatos „elhallásokat”. (Az „elhallók” sorából sajnos
jelen sorok szerzője sem lóg ki!)
„A tenger fizikai története” (sic) című munkájában
Marsigli a lioni öböl (sic) mélységviszonyait szemlélteti mélységvonalakkal
(sic); az első nyomtatott izobáttérképet (sic) ... adta ki 1725-ben.
Marsigli e témakörbe sorolható munkái közül az ismertebb
és gyakrabban idézett mű valóban a francia nyelven megjelent „L’Histoire
Physique de la Mer” („A tenger természetrajza”), amelyet 1725-ben Amszterdamban
adtak ki. Ebben kapott helyet az említett térkép – a „Carte du Golfe de Lion entre le Cap Sisie en
Provence et le Cap de Quiers en Roussillion ...” („Az Oroszlán-öböl
térképe a provence-i Sisie-fok és a roussillioni Quiers-fok között ...”) –, M.
Deacon szerint a mű 2. és 3. oldalán, s mivel ő felvételt is közöl
könyvében e térképről, bizonyára adatai is pontosak, hiszen kezében
lehetett az eredeti kötet (lásd az ábrát). Szerinte ez a könyvcím
megtévesztő, mivel e mű nagy részét a tengerbiológiának szenteli
Marsigli. (Én úgy vélem, hogy talán nem is olyan megtévesztő.) M. Deacon
szerint a „címadó részt” viszont már az 1711-ben Velencében megjelent „Brieve
ristretto del saggio fisico intorno alla storia del mare” (kb. „Rövid,
lényegretörő értekezés a tengertan tárgykörében”) című – hazánkban
alig említett – munkájában publikálta. [Deacon, M.: Scientists and the Sea
1650–1900, Academic Press, London·New York, 1971] A térkép azonban az olasz
kiadásban még nem szerepelt. Legalábbis irodalmi utalást erre sehol nem
találtam. A térképet M. Deacon könyve nyomán adom közre. Sajnos a reprodukció
erősen kicsinyített és a nyomdai klisé eredetileg sem volt tökéletes, így
a címmező és a térkép kisebb betűmérettel írt részei itt nem
olvashatók. Úgy vélem azonban, hogy a kép így is alkalmat ad számos további
félreértés tisztázására.
Már láttuk, hogy e térképvázlat – bármennyire igényes
kivitelű is – egy könyben szereplő ábra, nem önálló
kiadvány. Ily módon – nem elvitatva az ábrázolás óriási jelentőségét –
talán túlzó megfogalmazás az első nyomtatott izobáttérképről
beszélni. (Lásd a további megjegyzéseket is!) A címből egyértelmű,
hogy a Lion (Oroszlán)-öböl a térkép tárgya. Vegyük észre az öböl
területére írt Pleine (sík) és
annak előterében álló Abyme
(mélység) megírásokat is. A kettő között egy mélységvonal húzódik,
amelynek keleti fele árnyékolt (megkettőzött), mintegy sugallva a
meredekebb leszakadást. Modern térképekkel egybevetve megállapíthatjuk, hogy a
selfperemen futó, nagyjából 250 (?) m-es mélységvonalról van szó, amelyet
különösen a keleti részen erősen tagolnak a selfbe vágódó kanyonok. A
betűpárok között húzódó egyenes vonalak Marsigli szondázási szelvényeinek helyét
jelölik. A történelmi tartományok nevén túl több város alaprajzszerű
ábrázolása, a partot kísérő dűnék mögött a lefűződött
lagunák, etangok (partitavak), valamint a halmocskás domborzatábrázolás adja az
igényesen elkészített, finom rajzolatú tartalmat. Érdemes felfigyelni a selfen
jelölt padokra is...
A kivételes képességekkel megáldott, hallatlan
munkabírású és kalandos életutat bejárt Gróf Luigi Ferdinando Marsigli 1715-ben
lett tagja a Párizsi Tudományos Akadémiának, 1722-ben pedig Londonban soraiba
választotta a Royal Society. Nem feledte szülővárosát – ahová visszatért
–, és amelynek még életében odaajándékozta gyűjteményeit, megteremtve ezzel
az alapjait az 1714-ben megnyitott „Instituto delle Scienze” tudományos
intézetnek, amelyet bolognai akadémiaként is ismerünk. A mintegy 120 kötetet
kitevő írásait pedig ugyancsak a bolognai egyetemen, annak könyvtárában
őrzik. Itt, szülővárosában hunyt el 72 éves korában, 1730. november
1-jén.