Több mint tizenöt év kartográfiai gyakorlatának és ezen belül közel tíz év intenzív kutatási tapasztalatainak összefoglalása ez a munka. Válasz egyben arra az újra meg újra felvetődő kérdésre is: vajon szükséges-e, hogy magyar térképész a tengerfenék domborzatával kapcsolatos kérdésekkel foglalkozzék. Annál inkább indokoltnak tűnik e kérdés felvetése, mivel tengerünk, tengerkutatásunk nem lévén magyar kutató úgyis csak másod- vagy sokadkézből juthat hozzá a legfrissebb felmérésekhez, melyektől az igazán jelentős — a tudományt előrevivő — eredmények várhatók. A felvetett kérdésre a válasz igen egyszerű. Hazánk nem bővelkedik sem magashegyekben, sem sivatagokban, mégis ábrázolni kell ezeket készülő térképeinken. A helyes térképi ábrázolás alapvető feltétele viszont az, hogy a térképszerkesztő megfelelő — legalább elméleti szintű — ismeretekkel rendelkezzék arról a területről, amelyet a térképen bemutatni feladata.
Érdeklődésem a téma iránt közvetlenül az egyetemi éveket követően alakult ki, s forrása a tanulmányaim során megismert lemeztektonika elméletének (dinamikus tengerkép) és a munkám során megismert térképek tengerrajzának ellentmondásossága volt. (1974-ben szereztem geofizikus oklevelet az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karán, s a Kartográfiai Vállalatnál térképszerkesztőként kezdtem dolgozni. 1975-ben kartográfus oklevelet is szereztem.)
A dolgozat végén a témakörrel kapcsolatos kéziratos tanulmányaim, újítási javaslataim és publikációim felsorolása tájékoztatást ad arról, hogy az elmúlt 15 év során milyen erőfeszítéseket tettem e téma elfogadtatása, gyakorlati megvalósítása érdekében. Meggyőződésem, hogy a megfelelő mélységű ismeretek megszerzése után, a látszólag idegen szakterületeknek — mint amilyenek esetemben (részben) a geofizika, a tengertan, de leginkább a nyelvészet — a saját szakterületemen, a térképészeten belüli felhasználása, alkalmazása valóban hozott új eredményeket. Hogy ezek mennyire jelentősek, annak elbírálása nem az én feladatom.
Ahhoz, hogy ez a tanulmány elkészülhetett, igen sokan hozzájárultak. Csupán intézményi szinten szeretnék köszönetet mondani, hogy a felsorolást megkönnyítsem magam számára.
Köszönet illeti a Kartográfiai Vállalat vezetőit és munkatársaimat azért a közvetlen segítségért, amelyet munkám elkészítéséhez nyújtottak; az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geofizikai tanszéke vezetőit és munkatársait hasznos, figyelemre érdemes tanácsaikért; a Magyar Tudományos Akadémia, az MTA Földrajztudományi Kutatóintézete és a Földmérési Intézet Könyvtárainak, valamint az Országos Széchényi Könyvtár és Térképtára munkatársainak segítőkészségét.
Ezúton mondok köszönetet Dr. Stegena Lajos professzor úrnak, tudományos témavezetőmnek, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi tanszékén tartott munkahelyi vitám opponenseinek Dr. Kis Károly tudományos főmunkatársnak (ELTE Geofizikai tanszék) és Földi Ervin ny. tudományos főmunkatársnak (Földmérési Intézet) hasznos tanácsaikért, észrevételeiért.
Utoljára, de nem utolsó sorban családomnak jár köszönet azért a türelemért, mellyel munkám elkészülését kísérte.