4.7. A névtárkészítés gyakorlata

4.7.1. A Világtenger domborzatinév-tára

A névtár anyagának jeges-tengeri részét (névjegyzék és térképvázlat) a II. melléklet tartalmazza. (A teljes anyag túl terjedelmes ahhoz, hogy mellékletként csatoljam.) Mivel a típushibák elemzését korábban már elvégeztem, itt elsősorban az elkészítés folyamatának ismertetésével foglalkozom.

4.7.1.1. A javaslat

1986 januárjában tettem javaslatot a téma kidolgozására a Kartográfiai Vállalatnál, mivel az 1985-ben kiadott Nagy Világatlasz tengerfenék-domborzati névanyagában számos hibát fedeztem föl (Márton M., l986a). Ezek a hibák a nevek rossz elhelyezéséből és/vagy a helytelen névalkotásból adódtak.

Ismerve a vállalat korlátozott anyagi lehetőségeit, egy mintaterület — az Atlanti-óceán északi része — körültekintő feldolgozását javasoltam (a várható költségek felmérésének érdekében), amelyet Ajtay Ágnes, akkori osztályvezetőm is támogatott.

A javaslat az elméleti kérdések tisztázásán túl (mint a névtár tartalmának meghatározása, az alapanyagok kiválasztásának szempontjai, a földrajzi köznevek és definíciójuk, valamint a földrajzinév-alkotás szabályainak feltárása, a földrajzi nevekhez tartozó területek lehatárolásának kérdései, a névtár felépítésének változatai) az említett mintaterület gyakorlati feldolgozását tűzte ki célul (a háttértérkép, a térképi alap elkészítésétől kezdve, a vonalas területlehatároláson, a névrajzon át, a szöveges névmutató elkészítéséig).

A javaslathoz szakvéleményt Dudar Tibor, főszerkesztő készített: „megvalósításra javaslom azzal, hogy a névanyag legyen lehetőleg minél teljesebb..., ne készüljön külön térképi alap, hanem az új világatlasz megfelelő óceáni térképei képezzék (esetleg ezek kismértékű nagyításai) ... az alaptérképet... Az így megtakarítható időt inkább más óceáni terület névrajzi továbbfolytatására kellene fordítani.”

Ennek alapján a 82 0030-as kutatási munkaszámon Szép János főmérnök elfogadta „A tengerfenék-domborzati képződmények földrajzinév-tára” című témát.

4.7.1.2. A térképi alap

Néhány alapvető módosítást kellett végrehajtani az eredeti elképzelésen. A Nagy világatlasz óceánlapjai még felnagyított formában sem alkalmasak térképi alapnak az elnagyolt domborzatábrázolás miatt, hiszen csak egy hozzávetőleg jó minőségű terület-lehatároláshoz is ennél részletesebb domborzati alap szükséges. (A térképek méretaránya mindössze

1:50 000 000.) Ezért meggyorsítottuk az ugyancsak kutatási téma keretében készülő „A szilárd Föld felszíne” (előzőleg: A Föld domborzata és vizei) című, új tengerfenékdomborzat-ábrázolással készülő kézitérkép (82 0031 munkaszám) tengerdomborzati terveinek készítését és ezt használtuk térképi alapként. (Ez a térkép Baranyi IV. vetületében, 1:32 000 000

egyenlítői méretaránnyal készült.) Erre került a számozott névtervi előterv az Atlanti-, az Indiai- és a Csendes-óceán területén.

Azokra a — főleg partvidéki — területekre, ahol a névsűrűség jelentősen megnő, összesen 11 db melléktérképet jelöltünk ki az 1:10 000 000 egyenlítői méretarányú GEBCO (General Bathymetric Chart of the Oceans) térképsorozat szelvényei alapján.

A Jeges-tenger területére 1:25 000 000 méretarányú melléktérkép készült a Nagy világatlasz „Az Északi sarkvidék (Arktisz)” című 144. lapjának felhasználásával, amelyhez új tengerfenék-domborzatot terveztünk.

4.7.1.3. Az objektumok térképi azonosítása

A pontszerű objektumokat (pl. kis fenékhegyek), a koordináták alapján meghatározott és a térkép domborzatrajzán azonosított, majd megrajzolt pontok, illetve az ezekre mutató nyilak csúcsa; a vonalasakat (pl. selfvölgyek, kanyonok), az objektum tengelyvonalába húzott, és kiterjedésüknek megfelelő hosszúságú vonalak jelölik. A jelentős területi kiterjedésű objektumokat (pl. medencék) szaggatott vonallal körbekerítettük. A névazonosítást a nyíl, a vonal mellé vagy a bekerített területre helyezett számok teszik lehetővé.

4.7.1.4. A névanyag könyvtári kartonokon

A feldolgozáshoz számítógép még nem állt rendelkezésünkre, így a névanyag, a feldolgozás sorrendjében számozott könyvtári kartonokra került, a következő adatokkal:

----------------------------------------------------------------------

Az objektum

sorszáma

Javasolt magyar név (3)

Angol név, az objektum jellege (1)

Angol név (2)

Gazetteerbeli Földrajzi

oldalszám koordináták

----------------------------------------------------------------------

Az objektum sorszáma: Azonos a számozott névtervi előterven az objektum azonosítására szolgáló számmal.

Javasolt magyar név: Amennyiben a Nagy világatlaszban az adott objektumnak van neve — ezt jelöli a (3) szám —, a nevet a Földrajzinév-bizottság már vizsgálta és jóváhagyta, tehát hivatalos magyar név. (Az összes név kb. 15%-a ilyen.) A (3) szám nélkül állók a javasolt nevek. A javaslattétel Földi E. (1979) és Márton M. (1986a, 1987a) tanulmányainak figyelembevételével történt, mind az előtagok (a megkülönböztető elemek), mind a földrajzi köznevek esetében.

Angol név, az objektum jellege (1): A Gazetteer of Undersea Features 3. kiadásában szereplő hivatalos angol (amerikai) névalak. (A kiadványban szereplő nem hivatalos angol és más nyelvű névváltozatokkal nem foglalkoztunk.) A nevet az objektum jellegének meghatározása követi (a névtől vesszővel elválasztva). Ez nem mindig azonos a névbeli földrajzi köznévvel! (1) a forrásmunkát jelöli.

Angol név (2): A GEBCO-szelvényeken szereplő névforma, ha van. (2) a forrásmunkára utal.

Gazetteerbeli oldalszám: A név gyors visszakeresését szolgálja a Gazetteer of Undersea Features 3. kiadásában, abban a részben, ahol a nevek foknégyszögenként (30°x30°) csoportosítva szerepelnek. Így a további feldolgozás során — szükség esetén — az objektum nem hivatalos angol és más nyelvű névváltozatait könnyen megkereshetjük.

Földrajzi koordináták: A Gazetteerbeli koordináták átvétele, amely a gyors térképi visszakeresésre ad lehetőséget. (Meg kell itt jegyezni, hogy a későbbi, részletesebb feldolgozás során — A Jeges-tenger földrajzinév-tára készítésekor — kiderült, hogy nem minden esetben helytállók a Gazetteerben szereplő koordináták. Ezekre az eltérésekre ott külön utalok.)

4.7.1.5. Gépelt jegyzék a névanyagról

A kartonok alapján gépelt jegyzék készült a Földrajzinév-bizottság részére a nevek jóváhagyásához (II. melléklet). A jegyzék kiugratva tartalmazza a javasolt magyar nevet, amelyet a térképi azonosítást szolgáló szám megelőz. A nevet követő (3) szám jelzi ha hivatalos magyar névről van szó. A következő sorokban két betűhellyel beugratva az angol nyelvű forrásmunkákban szereplő nevek következnek, utalással a forrásra, amelynek számai a korábbiakban ismertetetteknek megfelelnek. Például:

25 Gibbs-törésöv

Gibbs Fracture Zone 1

Charlie-Gibbs Fracture Zone 2

vagy

44 Labradori-medence 3

Labrador Basin 1, 2

4.7.1.6. A térképmelléklet

A 4.7.1.2. alfejezetben ismertetett számozott névtervi előtervekről a további feldolgozás megkönnyítésére fénymásolatok készültek.

4.7.1.7. A Világtenger domborzatinév-tárának jövője

Fejlemények (1986—1990)

A Kartográfiai Vállalat 82 0030-as kutatási munkája keretében elkészült, közel 3200 nevet (és ezek 2—3 névváltozatát) tartalmazó jegyzéket 1986 végén a MÉM Földügyi és Térképészeti Hivatalán keresztül eljuttattam a Földrajzinév-bizottsághoz.

1987-ben ígéretet kaptam — hogy, bár a bizottság más irányú elfoglaltsága miatt a tételes vizsgálatot és jóváhagyást elvégezni nem tudja —, szeptember—október folyamán, egy újabb — összeállítandó — anyag tanulmányozása után legalább a magyar névadás korszerűbb, az eddigi tapasztalatokat is felhasználó új elveit kidolgozza és rögzíti. (Mint azt az előzőekben láttuk, ez a munka rám maradt.) Erre azért lett volna szükség, mert a korábbi döntések még 1979-ben születtek. Akkor sokkal kisebb névanyag vizsgálatát követően, kevesebb földtudományi ismeret birtokában kellett ezeket a kérdéseket szabályozni. Az új elvek ismeretében könnyű lett volna az elkészített anyag olyan átdolgozása, amely lehetővé teszi, hogy a Földrajzinév-bizottság csupán néhány, az átdolgozás után is problematikus név esetében kényszerüljön tételes vizsgálatra, a nevek zömének formális jóváhagyása után.

A fenti elképzelés megvalósításához Földi Ervin, a bizottság elnöke arra kérte a Kartográfiai Vállalatot, hogy nyújtson segítséget a döntéselőkészítéshez. Ennek keretében a névanyag kb. 20%-ának tételes elemzését végeztem el. A cél a nevek eredetének meghatározása volt. Azaz, hogy mely nevek származtathatók közeli földrajzi objektumok — országok, tartományok, települések, tájak, földfokok, folyók stb. — nevéből, mely nevek származnak hajónévből, melyek esetleges személynevek (emlékeztető nevek), illetve leírónevek (amelyek a képződmény alakjára, elhelyezkedésére, kiterjedésére utalnak) és így tovább. Az általam leszűrt tapasztalatok alapján folytattuk a munkát a vállalatnál. Az elkészült anyagot folyamatosan adtam át 1987 végéig. (Kézirat: 52 oldal tételes névvizsgálat; 21 oldal névcsoportalkotás — példákkal; 10 oldal kutatóhajónév-jegyzék.)

A vizsgálat után fölvetettem a névtár több nyelvűvé bővítésének lehetőségét: német, orosz, francia és cseh névanyaggal történő kiegészítését. (Ezidőtájt készült a Nagy világatlasz cseh nyelvű kiadása vállalatunknál.) A több nyelv ugyanis támpontul szolgálhat annak eldöntéséhez, hogy a nemzetközi gyakorlatban mely neveket, mely névcsoportokat fordítanak le teljes egészében (tehát az előtagot is). Azaz: melyek a nemzetközi gyakorlatban elterjedt „exonimák". Ezeken túli „exonimák” létrehozása ugyanis nálunk sem célszerű.

Különböző okok miatt azonban — amelyek között jelentős szerepet játszott az idő- és a pénzhiány — sem a névadási elvek tisztázására, sem a névanyag tételes elbírálására és jóváhagyására nem került sor. Talán a most, 1990-ben újjáalakult bizottság sort tud keríteni erre, bár — tudomásom szerint — a pénzügyi feltételek továbbra is tisztázatlanok...

4.7.2. A zalaegerszegi IV. magyar névtudományi konferencia

Még a névtár anyagának összeállítása közben, 1986. október 8—10. között rendezték meg Zalaegerszegen a IV. magyar névtudományi konferenciát. A Kartográfiai Vállalatnál folyó munkáról tartott beszámolóm után Ördögh Ferenc, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa, az ülés vezetője megkeresett. Beszélgetésünk során szóba került egy esetleges akadémiai pénzügyi támogatás lehetősége, abban az esetben, ha mód nyílna a fenti anyagnak a Magyarország földrajzinév-tára I. és II. húsz kötetéhez hasonló közzétételére. A Kartográfiai Vállalatnál és a Földrajzinév-bizottságban az érdekelteket tájékoztattam erről, de — valószínűleg anyagi okok miatt — e téma megvitatásra sem került.

4.7.3. A Jeges-tenger földrajzinév-tára

Mivel eredmény nem, csak részeredmény született, 1988-ban (az akadémiai ösztöndíjjal elnyert tanulmányi szabadságom végén) egy szűkebb névanyag mélyebb vizsgálatába fogtam. A kiválasztott terület a Világtenger egy kevéssé ismert területe, a Jeges-tenger lett. Ez a vizsgálódás újabb tisztázatlan kérdéseket vetett fel, ugyanakkor számos probléma megnyugtató megoldását eredményezte.

Ismét csak a Gazetteer of Undersea Features 1981-es 3. kiadását használtam kiindulási alapként. Pontosabban kiemeltem A Világtenger domborzatinév-tára e területre készített anyagát (kartonok, alaptérkép, számozott névtervi vázlat).

A három forrásmunkában (Gazetteer, GEBCO, Nagy világatlasz, mindössze 45 képződmény szerepelt. A több nyelvű változat mintakidolgozása mellett döntöttem, amelyhez összesen 8 angol, 5 német, 3 cseh, 8 orosz nyelvű forrásmunkát és az 1:2 500 000 méretarányú Világtérképet (Кaртa Мирa, World Map) választottam alapanyagul. Ezek felhasználásával majdnem 150 képződményt sikerült azonosítanom, s ezekre több mint 500 névváltozatot gyűjtöttem össze. Sajnos megfelelő minőségű francia nyelvű forrásanyagot nem sikerült fölkutatni. Így ez a kérdés megoldásra vár.

Az elkészült névtár a következőket tartalmazta:

1.) Forrásjegyzék.

2.) Számkódos névjegyzék a nevek forrásanyagainak feltüntetésével. (A kódok rendszertani alapon, a térképi azonosítást teszik lehetővé.)

3.) A latin betűs nevek ábécébe rendezve, rendszertani számkódos utalóval.

4.) A cirill betűs (orosz) nevek ábécébe rendezve, rendszertani utalóval.

5.) A kéziratos térkép. (Számkódok, pontos terület-lehatárolások.)

Az „újabb tisztázatlan kérdések” alapvetően a tengerek lehatárolásával kapcsolatban, a Gazetterbeli koordináták és az egyéb (térképes) forrásmunkák alapján az adott objektumhoz rendelhető koordináták közötti ellentmondásokban, és további névírási kérdésekben jelentkeztek.

Az első kérdéskört szakirodalmi tanulmányokkal, szakatlaszok vizsgálatával próbáltam megoldani. A felkutatott forrásmunkák azt mutatják, hogy mind a mai napig nem létezik nemzetközileg elfogadott, egységes Világtenger-felosztás.

A második kérdéskört a többségi elv alapján oldottam meg, azaz ha több egymással egyező térképes forrást találtam, s a Gazetteer által jelzett helyen a térképeken nem volt a megnevezett típusú domborzati forma (legtöbbször fenékhegy), akkor fölülbíráltam a megadott koordinátákat.

A harmadik kérdéskör vizsgálatával a korábbiakban már foglalkoztam.

Az első és harmadik problémakörben való elmélyülés a névtár további bővítéséhez vezetett: a tenger-lehatárolás a selfterületek lehatárolásához, a néveredet-vizsgálat pedig a nevek fordíthatóságának és helyes írásmódjának eldöntéséhez nyújt segítséget.

4.7.4. A Nemzetközi Térképészeti Társulás konferenciája

(Budapest, 1989. augusztus 17—24.)

Jó alkalomnak kínálkozott ez a konferencia a mecénáskeresésre. Nagy reményeket fűztem az ICA keretében működő Tengertérképezési bizottsághoz. Ronald Linton elnök úrral történt előzetes megbeszélést követően részt vehettem a bizottság ülésén, ahol szóban is elmondtam a korábban írásban beterjesztett anyagom lényegét. Két témát javasoltam a bizottság kutatási programjába felvenni:

1.) A tengerfenék-domborzati képződmények több nyelvű névtára

2.) A tengerfenék-domborzati képződmények atlasza

(Márton M., 1989c).

A várt siker elmaradt. A bizottsági tagok úgy ítélték meg, hogy a névtárkészítés „reménytelen vállalkozás", amelynek soha nem lenne vége. A második témát pedig inkább az Oktatási bizottság munkájához tartozónak gondolták.

A „francia kérdés” megoldását is vártam ettől a konferenciától. A bizottság a monacóiakkal (International Hydrographic Bureau, Monaco) és/vagy a Francia Földrajzi Intézettel (Institute de Géographie National) való kapcsolatfelvételt javasolta...

A fenti előzmények után meglepetésként ért Ronald Linton úr levele, amelyben az első felvetett témakör kidolgozásának folytatását szorgalmazta, s egyben felkért a bizottság munkájában tagként való részvételre.

4.7.5. A Jeges-tenger földrajzinév-tára végső formája, mint A Világtenger földrajzinév-tára első kötete

A jelen dolgozathoz is mellékelt névtár (III. melléklet) szerkezetét tekintve már valóban az általam elképzelt A Világtenger földrajzinév-tára című több kötetre tervezett kiadvány első kötete lehet majd. Természetesen csak a ma még hiányos adatok feltöltése, a jelenleg még nem kidolgozott fejezetek kidolgozása után. Felépítése a következő:

TENGEREK

1. térkép:

Tengeri lehatárolások

2. térkép:

A Jeges-tenger lehatárolása figyelembe véve a szerkezeti-morfológiai vonalakat is

I. fejezet:

Tengernevek (Rendszertan)

Esetenként, vitathatóan, a Jeges-tengerhez sorolt területek

II. fejezet:

A tengernevek latin betűs mutatója

III. fejezet:

A tengernevek cirill betűs (orosz nyelvű) mutatója

IV. fejezet:

A tengernevek eredete

TENGERFENÉK-DOMBORZAT

3. térkép:

A Jeges tenger fenékdomborzata

4. térkép:

Tengerfenék-domborzati képződmények (Rendszertan)

V. fejezet:

Tengerfenék-domborzati nevek (Rendszertan)

VI. fejezet:

A tengerfenék-domborzati nevek latin betűs mutatója

VII. fejezet:

A tengerfenék-domborzati nevek cirill betűs (orosz nyelvű) mutatója

VIII. fejezet:

A tengerfenék-domborzati nevek eredete

IX. fejezet:

Földrajzi fogalmak (terminológia)

Földrajzi köznevek (nómenklatúra)

X. fejezet:

Feldolgozott atlaszok, térképek és más kiadványok

(Forrás- és irodalomjegyzék)

E felépítés tanulmányozása során bizonyára fölvetődnek a következő kérdések:

A cím a tényleges tartalomnál nagyobb témakört takar. Ide tartozhatnak még az öböl-, szoros-, átjárónevek (röviden a part közeli tengerrésznevek) és a szigetnevek, valamint a tengeri áramlások nevei. Valójában az utóbbiakat a névtár tartalmazná, önálló részt alkotna ÁRAMLÁSNEVEK címmel a TENGEREK-et követően, de a Jeges-tenger esetében ilyen elnevezésekkel nem találkoztam.

A part közeli tengerrésznevekkel azért nem foglalkozom, mert ezeket általában a szárazföldi területek névanyagát tárgyaló névtárak is tartalmazzák (pl. Laursen, D., 1972).

A szigetnevek bevonása a névtárba pedig azzal járna, hogy felvetné azt a kérdést, hogy a névtár miért nem tartalmazza a szigeteken található — szárazföldi — domborzati formák földrajzi neveit, amelyeket a szigeteket birtokló különböző országok névtárai — ha léteznek — úgyis tartalmaznak, a szigetnevekkel együtt. Nem tűnik célszerűnek tehát a szigetnevek bevonása sem a névtárba.

4.7.6. A Nagy világatlasz átdolgozott kiadásának előkészítése

Megragadtam az alkalmat (amikor a tervezett átdolgozásról tudomást szereztem) arra, hogy — egyrészt — meggyőzzem a vállalat vezetőit, hogy az eddig végzett munkám eredményeit az új kiadásnál hasznosítani kell — másrészt —, hogy ez olyan alkalom, amikor a Földrajzinév-bizottságot mozgósítani lehet a magyar névképzéssel kapcsolatos felismeréseim elfogadására vagy elvetésére — hiszen nem vagyok hivatásos nyelvész; főként pedig azért, mert a külföldi földrajzi nevek térképi használatának szabályozása a bizottság hatáskörébe tartozik.

Az „Előterjesztés a tengerfenék-domborzati nevek megváltoztatásáról” címmel elkészített és benyújtott 96 oldalas tanulmányomnak az elméleti kérdésekkel foglalkozó részeit az előzőekben már elemeztem. Ismertettem a bírálatára összeült bizottság állásfoglalásait is. El kell még mondani, hogy a Nagy világatlasz utolsó kiadása mintegy 550 tengerfenék-domborzati képződmény nevét tartalmazta, 2300 helyen megírva (egy-egy képződmény több térképlapon is szerepel). Az 550 névből 175 változott meg. 65 új név felvételét javasoltam, mint föltétlenül szükséges bővítést, amit a bizottság el is fogadott (ezek a Nagy világatlasz új kiadásában 142 helyen szerepelnek majd).

Javaslatot tettem a Nagy világatlasz felépítésébe szervesen illeszkedő új térképlapokkal való bővítésre is. Az eddigi kiadásokban az áttekintő kontinenslapokat a kontinensek területét aprólékosabban ábrázoló, nagyobb méretarányú részletlapok követték. A világatlasz utolsó térképlapjai az óceánok, és a sarkvidéki területek áttekintőlapjai voltak. Ezeket követnék az általam javasolt részletlapok, amelyek lehetőséget adnának — a tengeri területeken — a jelenleginél részletesebb domborzatábrázolásra és egy gazdagabb névanyag közlésére egyaránt. Bár anyagi okok miatt ez a terv jelenleg még nem valósulhat meg,az elfogadott névanyag-változtatások, -pótlások és névelhelyezésbeli módosítások után elmondhatjuk, hogy a legteljesebb, a tudományos ismeretek mai szintjének mindenben megfelelő, korszerű névanyagot tartalmaz majd az új kiadás.

4.8. Az eredmények értékelése

A továbblépés lehetőségei

A térképi névanyag e speciális részének — a tengerfenék-domborzati képződmények magyar neveinek — meghatározása, helyes — mind a magyar névképzési szabályokat, mind a megfelelő földtudományi ismereteket figyelembe vevő — megalkotása a térképkészítési gyakorlat során felvetődő valós kérdések megválaszolását jelenti, nem valamiféle „önmagáért való” tudományos tevékenységet.

E munkának az előzőekben összefoglalt bemutatásán keresztül jól láthatóvá válik, hogy ezen a területen a „tiszta” elméleti tevékenység kizárt, és nem vezethet eredményre. Idő kell a felismert, vagy annak vélt nyelvi szabályok letisztulásához. Igen sok név tételes vizsgálata erősítheti csak meg a szabályok létét, de sok név elemzése szükséges a hibás felismerés elvetéséhez is. A nyelv bonyolult és kivételek gyakran akadnak.

Jelentős eredménynek tartom a 4.3. fejezetben leírtakat a magyar földrajzi nevek köznévi részének meghatározása szempontjából. Hasonlóan a 4.4. fejezetben tárgyaltakat és ezeknek a 4.5. fejezetben összefoglalt eredményeit (szabályok) a földrajzi nevek előtagjainak (megkülönböztető elemeinek) megállapítása szempontjából. A 4.5. fejezetben tárgyaltak vezetnek el a lehatárolást, a névhez tartozó területet is ábrázoló névtár gondolatához. Az említetteket mint elméleti eredményeket tartom számon. A 4.1. és 4.2. fejezetek ezek előkészítését, megalapozását szolgálják.

A gyakorlati munka minden lépcsőfoka fontos volt számomra — ismertetésük azért is kapott helyet a dolgozatban —, mivel ezek lépésről-lépésre vezettek el az elméleti eredményekhez, s megfelelő tapasztalatot, hátteret jelentenek majd olyan kérdésekkel kapcsolatos megalapozott állásfoglalásokhoz, mint egy-egy névtár elkészítése, vagy a témakörbe vágó számítógépes adatbank kialakításának kérdései (a Nagy világatlasz tengerfenék-domborzati névanyagának átdolgozását már számítógéppel végeztem, hasonlóan a jeges-tengeri névtárét), vagy a Nagy világatlasz további bővítésének módja stb.

Az említett problémák már elvezetnek a továbblépés lehetőségének, irányának kérdéséhez is.

A III. mellékletként bemutatott jeges-tengeri névtár készítését befejeztem. Már ami ebből még külső segítség nélkül, hazai viszonylatban elvégezhető volt. A további munkához meg kell nyerni az ICA támogatását az amerikai Board on Geographical Names, a monacói International Hydrographic Bureau és a francia Institute de Géographie National intézményekkel való hivatalos kapcsolatfelvételhez. Ezek bevonásával a szükséges kiegészítések elvégezhetők.

Célszerű az anyagot olyan kódrendszerrel kiegészíteni, amely lehetővé teszi a különböző méretarányú térképekhez felhasználandó, „ajánlott” névanyag méretarány szerinti egyszerű és gyors elkülönítését (Márton M., 1979).

Miután a teljes anyag összeállt, az ICA Publications Committee, a Kartográfiai Vállalat, az MTA Nyelvtudományi Intézete és az előbb felsorolt intézmények anyagi támogatásának megszerzése a kiadáshoz.

Sikeres befejezés és kiadás esetén további kötetek elkészítése, és így a Világtenger névtárának és adatbankjának kiépítése, egyben olyan számítógépes feldolgozási rendszer kialakítása, amely megfelel a nemzetközi normáknak. Ebből a célból kiindulva fel kell venni a kapcsolatot a Földmérési és Távérzékelési Intézettel, ahol tudomásom szerint Magyarország földrajzinév-tárának feldolgozása már hasonló elvek figyelembevételével folyik.

A további eredményes munka alapvető feltétele egy jó, a nemzetközi gyakorlatot maximálisan figyelembe vevő tenger-lehatárolási rendszer kidolgozása.

Az International Tectonic Lexicon mintájára egy terminológiai (és köznévi) lexikon anyagának összeállítása. Kiindulásul felhasználható a 4.3.3. fejezet, illetve a jeges-tengeri névtár IX., a forrásmunkákban szereplő idegen nyelvű definíciókkal kiegészített fejezete.

A gyakorlati oldalról pedig célom a Nagy világatlasz egy későbbi kiadásában a javasolt további térképi és névanyagbővítés megvalósítása, hogy még korszerűbb atlasz álljon az oktatás, a tudományos tevékenység és nem utolsó sorban a nagyközönség szolgálatára.