2.7. Az új domborzatábrázolás gyakorlati megvalósítása

Az továbbiakban azokról a kutatási témákról és gyakorlati munkákról adok áttekintést, amelyek a tengerfenék korszerű hazai ábrázolázolásának előzményét képezték és megvalósítását eredményezték. Az 1980-as évek elején a Kartográfiai Vállalatnál még viták folytak arról, hogy vajon a 200, 1000, 3000, 5000, 7000 m-es mélységvonalak tükrözik-e jobban a tengerfenék domborzatát, vagy a 200, 2000, 4000, 6000, 8000 m-es mélységvonalak. (Mindkét megoldásra nemzetközi példák szolgáltak.) Jelentős költségráfordítással átdolgoztuk a már félig kész előbbit, a semmivel nem jobb utóbbira a készülő Nagy világatlaszunkban. Más országok kiadványait vizsgálva és elemezve, hasonló dilemmákat sejthetünk.

2.7.1. „A tengerfenék-domborzat ábrázolásának vizsgálata” című kutatási téma kidolgozása

1984 tavaszán a Kartográfiai Vállalat vezetése módot adott arra, hogy az egyes osztályok kutatási témák kidolgozására javaslatot tegyenek, amely a jelenleg is folyó kutatássorozatot elindította.

Ebben a fejezetben az akkor kiválasztott mintaterület — az Atlanti-óceán jelentős része — feldolgozásának kérdéseivel foglalkozom. Teszem ezt azért, mert a későbbiek során elkészített, piacra is kerülő, ún. „éles” munkák mind e feldolgozás tapasztalatain alapultak.

Az addig megjelent atlaszok tartalmát vizsgálva az a furcsa ellentmondás tűnt föl, hogy míg a legtöbb, a fejlett nyugati országokban kiadott atlasz tág teret szentel a föld tudományok modern ismeretei összefoglalásának (enciklopédiaszerűen, mintegy a kiadvány szépen illusztrált szöveges bevezetőjeként), addig maguk a térképlapok — és itt elsősorban természetesen a tengerfenék ábrázolására gondolok — tartalmi szempontból szemben állnak ezzel, az elnagyolt, sematikus ábrázolás miatt.

Hasonló tapasztalatokat szereztem a kézitérképek vizsgálata során is. Az egyetlen kivételt a General Bathymetric Chart of the Oceans (GEBCO) című térképsorozat jelentette (a 2-70. ábra a kiadvány régi és új szelvényezését mutatja), amelynek térképlapjairól azonban nem állítható a feldolgozás és a részletesség egységessége a teljes térképművön belül. A szerkesztők — úgy tűnik — nem is törekedtek erre. Mivel a GEBCO nem általános földrajzi térkép (bár a címe erre utal) — inkább szaktérkép —, és mivel a tengerfenék felmértségi foka a különböző területeken eltérő, egy-egy kisebb, részletesen felmért terület mélységvonalrajza aprólékosságával szembetűnően különbözik az átlagos vagy ritka felmértségű területekétől. Emellett igen jelentős különbségeket okoz a szerkesztőkben az óceánfenékről kialakult kép térképi tükröződése, mint arra már korábban is utaltam. (Jól láthattuk ezt a 2-2. ábrán, amelynek b) és c) ábrarészei GEBCO-szelvények). Bizonyos szerzők anyagának tudatos mellőzése is előfordulhatott. Ez is szubjektív megállapításnak tűnhet részemről, de nem feltételezem, hogy a GEBCO szerkesztői ne jutottak volna hozzá olyan korabeli tanulmányokhoz, amelyekhez én később, magyar (!) könyvtárakban hozzájutottam. Ezek hiánya a szelvényeken egyébként gondosan feltüntetett forrásjegyzékekből arra utal, hogy egyet nem értés miatt nem kerültek feldolgozásra. Egyetlen konkrét példa: az 1979-ben megjelent GEBCO 5.17-es szelvény, a Laptyev- és a Kelet-szibériai-tenger fenékdomborzatának rajzát — amelyet egy Herman, Y. szerkesztésében, 1974-ben kiadott kötet két tanulmánya alapján szerkesztettem (2-71. ábra) — nem ábrázolja. E GEBCO-szelvénynél a mellőzésre utal a konkrét térképvázlatokon túli egyéb információk (pl. geofizikai, földtani adatok) elvetése is, bár a források közt szerepelnek. Röviden összegezve: ahány GEBCO-szelvény, annyiféle. Ehhez a fentieken túl hozzájárult nyilván az is, hogy az 5. kiadás első szelvénye 1975-ben, az utolsó pedig 1982-ben jelent meg.

A GEBCO-szelvények információgazdagságával azonban egyetlen könnyen hozzáférhető kiadvány sem rendelkezett. Így ez lett a mintafeldolgozásra kiválasztott atlanti-óceáni terület elsődleges forrásanyaga. Annál is indokoltabb volt ez a választás, mert a méretarány-különbség miatt a GEBCO információinak csak a töredékét lehetett ábrázolni azon a 40 cm átmérőjű négy gömbszegmensen, amelyet a kísérleti feldolgozáshoz kiválasztottunk. (A GEBCO egyenlítői méretaránya 1:10 000 000, a gömbé 1:32 000 000, ebből adódóan a mintaterület északi részén már majdnem tízszeres a méretarány-különbség, mivel a GEBCO-szelvények az érintett területen Mercator-vetületűek.) Így egy, az egész Földre történő feldolgozás esetén, a nagymértékű generalizálás lehetőséget ad az egyes szelvények különböző szemléletű feldolgozásából adódó eltérések eliminálására, az egész Világtenger egységes ábrázolására. Utólag igazolta a választás helyességét az a tapasztalat is, hogy a napjainakban megjelenő korszerű kiadványok, atlaszok, mind a GEBCO-szelvények mélységvonalrajzán alapulnak.

Az 1:32 000 000 méretarányú gömbre történő feldolgozás tudatos — gyakorlati, vállalati megfontoláson alapuló — kiválasztás eredménye volt, amely lehetővé tette (és tenné) az összes, a Kartográfiai Vállalatnál várható kiadvány mélységvonalrajzának megfelelő minőségű elkészítését, pusztán a szükséges kicsinyítés utáni generalizálással és átszerkesztéssel, vagy a kellő nagyítást követő átrajzolással, más vetületbe történő transzformálással. Mind az akkor forgalmazott földgömbök, az elképzelt kézitérképek, atlaszlapok, mind az elképzelhető iskolai falitérképek (bár méretarányuk általában nagyobb, de a jelkulcs miatt rajzolatuk durvább) mélységvonalai előállíthatók az akkor elképzelt részletességű, és a Világtenger egészére egységesen megvalósítható ábrázolás alapján. A gömbi vetület mellett szólt az is, hogy így az egész Földre viszonylag torzulásmentesen „tárolható” az a mélységvonalrendszer, amely a későbbi kiadványok alapanyagául szolgálhat.

A kutatási téma kidolgozásában Kővári József kollégám volt segítőtársam, aki az általam összegzett elméleti ismeretekkel párhuzamosan készítette el a mintaterület terveit. Az elkészített négy gömbi szegmensből kettőt a 2-72. ábrán láthatunk. Az eredményeket benyújtottuk MÉM—OFTH pályázatként (Márton M.—Kővári J., 1984a) és „hivatalból", vállalati kutatási jelentésként egyaránt (Márton M.—Kővári J., 1984b). Az OFTH-pályaműnek komoly visszhangja volt. Ennek eredményeképpen elkészítettem egyetemi doktori értekezésemet. Ha azonban osztályvezetőm, Ajtay Ágnes nem támogat, az elképzelések a gyakorlatban aligha valósulhattak volna meg.

2.7.2. A 25 cm átmérőjű domborzati földgömb

1985-ben megrendelést kapott a KV 2. Szerkesztő osztálya egy új, 25 cm átmérőjű természeti földrajzi földgömb elkészítésére. A vázlatos szerkesztői előírásban az szerepelt, hogy a tengerfenék domborzatát (is) a 40 cm átmérőjű, az iskolai szemléltetőeszközök, ún. tanári földgömbjéből levezetve kell előállítani, úgymond megteremtve az összhangot az említett tanári glóbusz, a 16 cm átmérőjű oktatási célra készült ún. tanulói földgömb és a tervbe vett — a nagyközönség számára készülő — „populáris” gömb között. Néhány hetes kemény utánajárással — és Ajtay Ágnes szakmai támogatásával —, miközben a szárazföldre a régebbinél korszerűbb tervek készítése már folyt, sikerült elérni, hogy a tengerfenék-domborzatot az előző fejezetben ismertetett kutatási eredmények felhasználásával ábrázolhassuk, elvégezve a feldolgozást a Világtenger egészére.

Új szerkesztői utasítást írtam (Márton M., 1985b). Az eredeti elgondolás — a régi 40 és 16 cm-es gömbnek megfelelő feldolgozás — és az általam elképzelt új 25 cm átmérőjű domborzati földgömb közötti különbségeket a 2-73. ábrán mutatom be. Egyidőben négy mutáció — négy különböző (magyar, angol, német és cseh) nyelvű változat — készült, amelyek közül sajnos egy sem került hazai piacra(!), több azonban két-három kiadást is megért. (Ha a hazai földgömbgyártás nem szűnik meg, valószínűleg újabb kiadások követik ezeket.) A gömb egy nyomatának részlete a 2-74. ábrán látható.

2.7.3. A 40 cm átmérőjű szerkezeti Föld-modell

A 40 cm-es szerkezeti Föld-modell — amely szintén a Kartográfiai Vállalatnál készült 1986-ban —, az első magyar nagy példányszámban kiadott tematikus földgömb (2-75. ábra). A vállalati feladatok két részből álltak: a külső borító és a belső metszetek elkészítéséből.

A külső borító a szárazföldeken szerkezeti-morfológiai tematikát, az óceáni és a tengeri területeken pedig az új 25 cm-es domborzati földgömbnek megfelelő tengerfenékdomborzat-ábrázolást tartalmaz (mélységiréteg-színezés, nyomásban is megjelenő mélységvonalakkal, szürke summerrel). A szárazföldi domborzat érzékeltetését a tematikus tartalmat nem zavaró, visszafogott szürke mélységvonalrajz és summer segíti.

A metszetek a Föld belső szerkezetére vonatkozó információkat tartalmaznak.

Mint arra felhívtam a figyelmet, a szárazföldi tematikához, az óceáni területeken jobban illeszkedett volna a bazaltos óceánaljzat korok szerinti felületi színezése, kiegészítve az üledékvastagságot bemutató izovonalrendszerrel, de ezt a javaslatot elvetették. Mind a megrendelő — a TANÉRT —, mind az alapelképzelés kidolgozója — dr. Hajdu Lajos, debreceni földrajztanár — elfogadta viszont az alábbi módosító javaslataimat:

„...a lemeztektonikai, jelenleg 90°-nyi egyenlítői metszet 180°-os területet fed majd le, a K-i hosszúság 10°-tól a Ny-i 170°-ig terjedően. Így nagyobb hangsúlyt kap az aktív és passzív kontinensperem ábrázolása. A metszet tematikus tartalmát úgy kell megszerkeszteni, hogy a gömb felszínén megjelenő tartalomhoz szervesen kapcsolódjék.”

„...a tengerfenék-domborzat ábrázolásához a KV új módszerét használjuk fel. Az egész Földre egységesebb képi megjelenés érdekében, a KV javasolja a szárazföldi területeken is olyan szintvonalrajz és summer alkalmazását (visszafogott szürke háttértérképként), amely a tematikus tartalmat nem zavarja.”

„...a tematikus tartalomban (pl. a lemezhatárok futásában) jelentkező kisebb pontatlanságokat a KV javítja.”

(Idézetek az 1986. április 8-án kelt „Emlékeztető”-ből.)

1988-ban ugyancsak a TANÉRT megrendelésére elkészítettük a gömb angol nyelvű változatát, amely az ICA budapesti konferenciáján 1989-ben elnyerte a szemléltetőeszközök díját.

2.7.4. A Föld szilárd felszíne

A fenti térkép elkészítésére 1986-ban, a Baranyi IV. vetületében szerkesztett „A Föld országai” (politikai) és „A Föld felszíne” (festett világtérkép) megjelenése után tettünk javaslatot „A Föld domborzata és vizei” címmel. Ezt a kiadványt a kézitérképsorozat harmadik tagjának szántuk (Ajtay Á.—Kővári J.—Márton M., 1986). Elfogadták a javaslatot, de csak kutatási feladatként. Így az 1986-ban elkezdett szerkesztés 1987-ben, a teljes tisztázati feldolgozás és a próbanyomat 1990-ben készülhetett el. Közben a címet megváltoztattam „A Föld szilárd felszíné”-re, azt hangsúlyozandó, hogy a térkép a szárazföldi és a tengervízzel fedett területek domborzatát egységes elvek szerint, az ismeretek mai szintjén azonos részletességgel mutatja be.

Egyelőre nincs remény arra, hogy a térkép a közeljövőben megjelenik. Alaptérképe lehet azonban „A Jeges-tenger földrajzinév-tárá”-t követő atlanti- és indiai-óceáni névtárnak, ha elkészítésükre sor kerül (vö: 4.7. fejezet).

A térkép névanyaga „A Föld felszíne” című térkép tisztázati névrajzának változtatás nélküli átvétele (anyagi okok miatt). Nem tartalmazza a jelen értekezés tengerfenéknévrajzzal kapcsolatos eredményeit!

"A Föld szilárd felszíne” próbanyomatát a melléklet tartalmazza.

2.7.5. A továbblépés lehetőségei

A domborzatábrázolás témakörében az alább ismertetett három konkrét irányban látok lehetőséget a továbblépésre, és ezekre az első próbálkozásokat már megtettem.

2.7.5.1. A „Tengerfenék-morfológiai atlasz” és a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) budapesti konferenciája

1989-ben a Nemzetközi Térképészeti Társulás (ICA) budapesten megrendezett konferencián kapcsolatba léptem annak Tengertérképezési Bizottságával, hogy korábban benyújtott és ott is ismertetett két javaslatomhoz (Márton M., 1989c) támogatást szerezzek. Ezek egyike a címben jelzett téma volt. A fenti téma egyértelmű — és hosszabb távon is teljes — elutasítást kapott.

Mindössze három olyan kiadványt sikerült felkutatnom, amelyek részben ezzel a kérdéskörrel foglalkoznak (a bizottság tagjai sem utaltak arra, hogy egyebeket ismernének):

1.) Dietrich, G.—Ulrich, J.: Atlas zur Ozeanographie

Bibliographisches Institut AG, Mannheim, 1968

2.) Инструкция пo изoбрaжeнию рeльeфa нa Kaртe Mирa мaсштaбa 1:2 500 000 втoрoгo издaния

Бeрлин, 1982 г.

3.) Гeoлoгo-гeoфизичeский aтлaс Индийскoгo oкeaнa

Aкaдeмия Нaук СССR, ГUГK, Moсквa, 1975

Egy most készülőnek, a legutóbbi párjának, az „Atlanti-óceán atlasz” néhány lapjának próbanyomatát éppen a konferencia térképkiállításán mutatták be.

Természetesen folytatom az adatgyűjtést, amelyhez igen jó „forráshely” pl. az ELTE Geofizikai tanszéke, ahol számos külföldi földtudományi folyóiratban megjelent cikk ábrái, viszonylag kis — de részleteikben megkutatott — tengeri területek domborzatitérkép-vázlatait is tartalmazzák, amelyek jó alapanyagok számomra. Ezek: Earth and Planetary Science Letters, Journal of Geophysical Research, Tectonophysics stb.

A tervezett atlasz lapjai az alábbi témakörökbe rendezhetők:

I. Interpretáció:

A lapok célja a helyes és helyetlen megoldások párhuzamba állítása megjelent térkép(műv)ek alapján. Ugyanis azonos területeknek azonos forrásmunkák felhasználásával, de különböző szerzők által készített térképein a domborzat képe más és más.

II. Morfológiai tanulmányok:

Cél: a tengerfenék-képződmények formakincsének bemutatása. Alfejezetek:

II. a) Tengerfenék-domborzati képződmények különböző típusai

(fenékhegyek, táblahegyek, kanyonok stb.)

II. b) Szerkezeti szempontból azonos, de eltérő morfológiájú képződmények összevetése

(lassú és gyors szétterjedési sebességű lemezhatárokon kialakuló hátságok;

lassan és gyorsan mozgó lemezeken létrejövő fenékhegysorok

domborzati képének különbözősége stb.)

II. c) Hasonló morfológiai jegyekkel rendelkező tengerfenékképződmények

és szárazföldi formák összevetése

(fenékhegyek — vulkánok, táblahegyek — tanúhegyek,

folyóvölgyek — fenékcsatornák,

tengeri és szárazföldi medencék, kanyonok stb.)

III. Generalizálás:

Ugyanannak a területnek különböző méretarányú térképeken megjelenő képe, amely a generalizálás szabályainak — és részben az interpretáció — jó elsajátításának lehetőségét biztosíthatja.

Gazdasági oldalról vizsgálva a kérdést, teljesen egyértelmű, hogy egy magyar kiadás megvalósítása önmagában gyakorlatilag lehetetlen, annyira ráfizetéses vállalkozás lenne. (Ezért volt részemről az ICA-mecénás keresése a Tengertérképezési bizottságnál.) Két út tűnik járhatónak: a Cartactual című négynyelvű folyóiratunkhoz hasonlóan, mint vállalati reklámanyagot kezelni — laponként megjelentetni (évi 4—6 térképlap) — és így leírni a veszteséget; vagy összekapcsolni a témát a 4.7. fejezetben említett, az International Tectonic Lexicon mintájára elkészítendő tengerfenék-domborzati terminológiai lexikonnal, amely így gazdagon illusztrált, talán még jobban használható kiadvány lehetne. (Ezesetben természetesen a morfológiai atlasz célkitűzéseinek jelentős része nem valósulhatna meg.)

2.7.5.2. Baranyi IV. vetületének átalakítása óceáni témák ábrázolásához

A korábban idézett javaslatunkban (Ajtay Á.—Kővári J.—Márton M., 1986) szó esett egy „Óceánok” címmel elkészíthető olyan térképről is, amely Baranyi IV. vetületének átalakításával nyert vetületben készült volna el. Ezt a javaslatot a Kartográfiai Vállalat elutasította. Ezért az akadémiai ösztöndíj elnyerése után tanulmányi tervembe építettem be ezt a témát, amely így már támogatást élvezett.

Baranyi IV. vetülete viszonylag kedvező területtorzulás mellett kiváló alaktartással rendelkezik. Óceáni témák ábrázolására azonban kevéssé alkalmas, mivel a vetület kontúrmeridiánja a Csendes-óceánt félbevágja (szárazföldcentrikus vetület). Az 1980-as évek elejétől foglalkoztat ez a kérdés, az „osztott Baranyi IV.” vetületi alapjának kialakítása, amelyet végül 1986-ban elvileg felvázoltam, az említett újítási javaslathoz.

Két célt tartottam szem előtt:

1.) Az Atlanti- és az Indiai-óceán, valamint a szárazföldek zömének területe — amennyire lehetséges — ne változzék, így nem kell átszerkeszteni ezen területek különböző, már korábban elkészült tematikus anyagait.

2.) A Csendes-óceán összefüggő egészként kerülhessen ábrázolásra.

A megoldást a 2-76. ábra mutatja. Kidolgozása esetén, ez térképi alapja lehet „A Csendes-óceán földrajzinév-tárá”-nak, és az eredeti vetületben készült „A Föld szilárd felszíne” c. térképpel együtt — minimális kiegészítéssel — módot ad a Nagy világatlasz korszerűsítésére is.

2.7.5.3. Tervek a „Nagy világatlasz” bővítésére

A Nagy világatlasz jelenlegi felépítése olyan, hogy kontinensről kontinensre haladva mutatja be a Föld felszínét. Egy-egy politikai és domborzati áttekintőlapot követnek a nagyobb méretarányú részletlapok. Ez az egységes szerkezet az atlasz végén megszűnik, mivel a tengeri területeket feldolgozó részben részletlapok nincsenek. Többszöri javaslatom ellenére sem kerülhetett sor még ilyen bővítésre. Most azonban, ha a szárazföldi területeken elkezdett atlaszbővítés sikeresnek bizonyul, remény mutatkozik — néhány éven belül — az általam javasolt kiegészítések megvalósítására is.

2.8. Az elért eredmények összefoglalása

Röviden összegezve, az általam legfontosabbnak tartott eredmények a következők:

1.) Lényegesnek tartom az izovonalas domborzatábrázolás témakörében a vertikális generalizálás kapcsán elméleti alapon kifejtett, az ábrázolandó szintfelületek kiválasztására adott eljárás, valamint a mélységlépcsők száma és a méretarány közötti összefüggés — és ezzel együtt a különböző méretarány-tartományokba eső térképeken ábrázolandó mélységvonalak értékeinek — meghatározását. Igen fontos szempont az, hogy nemcsak a tengeri, hanem a szárazföldi területekre is alkalmazható módszerről van szó, s mint ilyen, lehetőséget ad a teljes szilárd földfelszín egységes ábrázolására.

2.) A horizontális értelmű generalizálás szempontjából fontos a formaismeret. Ebben a részben a képződmények leírása, a példák felsorakoztatása az, amit lényegesnek tartok, ide értve azokat a megjegyzéseket is, amelyek az ábrázolás, az ábrázolhatóság kérdéskörét érintik. Talán a megközelítés kicsit „geofizikus” szemlélete is segíti a formák jobb megismertetését.

3.) Utoljára, de nem utolsó sorban, igen fontosnak tartom azt, hogy az elért elméleti eredményeket gyakorlati munkám során felhasználva a korábbinál lényegesen kifejezőbb, a valós formakincset jobban tükröző tengerfenékdomborzat-ábrázolást sikerült megvalósítanom.