Márton
Mátyás,
a
Kartográfiai Vállalat irányító térképszerkesztője
DK 801.311:528.9(26.03)
Megjelent
a Geodézia és Kartográfia 39. évf. 1. számában 1987-ben
A térképészet és a nyelvtudomány egymástól távol eső két szakterület. Mégis van közöttük egy kapocs, amelyet a térképek folyton változó névanyaga képez.
A változásnak több oka van, most néhányat említek csupán:
a) Helyesírásunk változik. „A Magyar Állam közigazgatási térképé”-n 1884-ben [1] néhány ma is élő településnevünk még a következőképpen szerepelt: Buda-Pest, Hódmező-Vásárhely, Kun-Szt. Márton, Tisza Földvár stb. Ezeket a neveket ma egybeírjuk.
b) Nem latin betűs írást használó országok esetében változhatnak a latin betűs átírás szabályai, illetve új átírási rendszerek használata kerülhet előtérbe [2, 3]. Például a magyarul Pekingnek hangzó és így is írt kínai főváros (mely formát egyébként az angolból vettük át) a pinjin átírás szerint Beijing, míg Wade-Giles átírásban Pei-ching és sorolhatnánk tovább a különböző átírásrendszerek eltérő formáit.
* A Magyar Nyelvtudományi Társaság IV. magyar nyelvtudományi konferenciáján (Zalaegerszeg 1986. október 8–10.) elhangzott előadás átdolgozott anyaga.
c) A jelentősebb földrajzi objektumok nevei – város-, domborzati és víznevek stb. – a különböző nyelvekben önálló, a „tulajdonos” ország hivatalos nyelvi formájától lényegesen eltérő névként élhetnek. Gondoljunk csak a Wien – Bécs vagy a Rocky Mountains – Sziklás-hegység névpárokra! A hivatalos nyelvtől eltérő ilyen neveket exonímáknak nevezzük. Az exonímák használata előtérbe kerülhet egyes térképtípusok készítésénél, de ez valójában nem is névváltozás hanem az élő változatok eltérő használata. Nem egyszer ugyanazon térképen mindkét név szerepel: az egyik kiemelten, a másik zárójelbe téve vagy egyszerűen apróbb betűvel szedve.
d) Új nevek jöhetnek létre – már korábban meglevők összevonásával – például települések államigazgatási egyesítése miatt: így keletkezett Boglárlelle (Balatonboglár+Balatonlelle), Almásneszmély (Dunaalmás+Neszmély), Mindszentgodisa (Felsőmindszent+Godisa) stb. Részben hasonló példát a természeti földrajzi nevek körében is találunk: Perui-árok+Atacama-árok=Peru–Chilei-árok.
e) Az előbbi példában két önálló, különböző névvel jelölt objektum összevonásáról és egy új névvel történő jelöléséről van szó. Előfordul azonban olyan eset is, amikor egyazon objektum különböző – névhasználatukban eltérő közösségek (pl. más-más falu lakói) által használt – egyenrangú névváltozatai ismertek, és ekkor a hivatalos név megállapításakor ezekből a két leggyakoribbat is figyelembe veszik. Ez az ún. kapcsolt nevek kialakulásához vezet. Például Tatai (Öreg)-tó, Soroksári (Ráckevei)-Duna; vagy nem magyar területről, de magyar névhasználati példát idézve: Karib (Antilla)-tenger, illetve Arab (Perzsa)-öböl stb.
f ) Új nevek jönnek létre korábban még nem ismert képződmények, objektumok azonosítására is. Ebbe a kategóriába tartozik a Kartográfiai Vállalatnál 1986-ban kidolgozott kutatási téma névanyaga, amellyel kissé részletesebben foglalkozom.
A Világtenger Földünk területének 71 %-át foglalja el – nem jelentéktelen terület tehát. A nagy szélsőségeket mutató formákat (pl. a legnagyobb mélységeket magukban rejtő óceáni árkok egy részét) már régebben is ismertük. Azt is tudtuk, hogy egyes területeken valóságos hegységrendszerek húzódnak az óceánok mélyén, mégis a világtenger területének zöméről az a felfogás terjedt el, hogy a nagy mélységek egyhangú, sima vidékeket rejtenek. Csak a legújabb idők kutatásai derítették föl, hogy az óceán- és tengerfenék tagoltsága, képződményeinek formagazdagsága a szárazföldi területekével vetekszik [4, 5].
Ahogy az európai ember számára az új kontinensek megismerése hajdan a partvidéki területek feltérképezésévél kezdődött, éppígy a tengeri területek esetében is a partközeli övek részletesebb megismerése időben messze megelőzte az azoktól távolabb levő mélytengeri területek feltárását. Természetesen ugyanezt követte az óceán- és tengerfenék képződményeinek elnevezése is. Jelenleg a nagy technikai felkészültséggel és megfelelő anyagi bázissal rendelkező országok a tengerparthoz közel fekvő területeiket már jól ismerik. Ennek következtében igen gazdag névanyag áll rendelkezésünkre például az európai, az észak-amerikai, a japán és az ausztrál partok, illetve a szovjet tengerparti vizek esetében. Napjainkban már a mélytengeri területek felmérése is igen intenzíven folyik – részben gazdasági, részben katonai céllal [4, 5, 6] –, így egyre több részlet, sok új képződmény, tenger alatti objektum válik ismertté. Az újonnan felmért területek névadói azok a kutatók, akik a tengermélységmérés eredményeképpen az új képződményeket felfedezik – a névadók tehát számunkra idegen nyelvűek. Ennek ellenére léteznek magyar nevek is a legnagyobb, legismertebb ilyen képződményekre [7].
A tengerfenék képződményeinek a magyar nyelvben ma használt földrajzi neveire is helytálló az az osztályozás, ami szerint „beszélhetünk magyar, részben magyar és idegen nevekről” [8].
Nézzünk egy-egy példát ezekre az 1985-ben megjelent Nagy Világatlasz névanyagából [7]:
a) Déli-Atlanti-hátság – minden eleme magyar;
b) Pioneer-fenékhegy – csupán földrajzi köznévi utótagja magyar;
c) The Gully – nincs magyar eleme.
Hasonló tapasztalható nemzetközi téren is: minden ország igyekszik létrehozni a saját nemzeti nyelvének megfelelő elnevezésrendszerét, lefektetni a névalkotás elveit és ilyen módon számos exonímát hozott, illetve hoz létre.
Az exonímák – mint arra az előzőekben már utaltam – olyan földrajzi nevek, amelyek a megnevezett földrajzi objektum „tulajdonos” országának (fekvése szerinti területnek) a hivatalos nyelvétől eltérnek. Az ENSZ által a földrajzi nevek térképészeti célú egységesítésére szervezett első – 1967. évi genfi – konferencia 10. sz. határozata azt ajánlja, hogy „a nemzetközi használatban valamennyi, az érdekelt országban hivatalosan latin betűs földrajzi név változatlan maradjon, és tartsa meg megkülönböztető jegyeit (mellékjeleit)…” [9]. (Például a Channel Islands nevű brit szigeteknek ne legyen Csatorna-szigetek alakú magyar változata.) A második – 1972. évi londoni – konferencia is ezt sürgeti még, amikor a 29. sz. határozata az exonímákról azt ajánlja, hogy a földrajzi nevek nemzetközi egységesítésének keretében – amilyen mértékben és amilyen gyorsan lehetséges – csökkenteni kell azoknak az exonímáknak (...) a számát, amelyek teljesen egy országon belül fekvő földrajzi részletet jelölnek [9]. Egy későbbi (Athén, 1977. 19. sz.) határozat azonban már kimondja, hogy a kisebb módosítások (pl.: az utótag – sok nyelvben előtag! – fordítása) folytán keletkezett exonímák a nemzetközi egységesítés szempontjából elhanyagolhatók [10]. (Az előző példánkkal élve: a nemzetközi egységesítés szempontjából a Csatorna-szigetek esetében a Channel Islands helyett elfogadható lenne a Channel-szigetek forma, mint hivatalos magyar névalak.) Mindezeket figyelembe véve azokat az exonímákat, amelyekben csak a földrajzi köznévi utótagot fordítottuk le, nem valódi exonímáknak (pl.: Hudson-öböl), a minden névelemükben (így előtagjukban is) lefordítottakat pedig (pl.: Csatorna-szigetek, Sziklás-hegység), vagy az elhelyezkedésből adódóan „illetékes” terület hivatalos nevétől teljesen eltérő nyelvi alakulatokat (pl. Bécs) valódi exonímáknak nevezhetjük.
Az idézett ENSZ-határozatok csak az egy országon belül fekvo földrajzi részletek elnevezésének nemzetközi használatáról szólnak, a problémák már itt is jelentkezhetnek. Ha egy adott állam területén több hivatalos nyelv is van, melyik nyelv földrajzi nevei képezzék a nemzetközi névhaszná1at alapját? (Mai térképeinken például a kanadai Québec tartomány földrajzi neveit franciásan írjuk, pedig az angol is hivatalos nyelv ugyanitt!) A földrajzi nevek ilyen szinonímáira (mint pl. a Mount Everest – Csomolungma) nincs kialakult terminológia. Talán hivatalos névváltozatoknak nevezhetjük ezeket. Még bonyolultabbá válik ez a – jogi szempontból is sok esetben kényes – kérdés az „egyedüli szuverenitáson kívüli nevek” – egyértelmubb megfogalmazásban a több országhoz tartozó földrajzi formák, és a nemzetközi szárazföldi területeken, illetve vizeken felfedezett képzodmények nevei – esetében.
A Világtenger jelentős része egyik ország területéhez sem tartozik. Nincs tehát hivatalos nyelv, amiből az következik, hogy (jogi szempontokat figyelembe véve) e területek nevei esetében nem is beszélhetünk exonímákról. Tehát a nemzetközi vizeken fekvő, ugyanazon objektum különböző nyelvű megnevezései azonos értékű névváltozatok. Ezeknél a földrajzi név megkülönböztető elemeiben is lényeges eltérések adódhatnak – a névalak tekintetében –, és különösen a nagyobb formák lehatárolásánál – földrajzi szempontból lényeges eltérések mutatkoznak a tengeri felmérésekben vezető nemzetek között. Így azok az országok – mint mi is –, akik csak átveszik, „fordítják” e tengeri neveket – válogathatnak a névváltozatok között...
A földrajzi köznevek (a földrajzi nevek köznévi utótagjai) helyes magyar megfelelőinek megállapítása [11, 12] szintén azt a folyamatot tükrözi, hogy minden ország igyekszik létrehozni a saját nemzeti nyelvének megfelelő elnevezésrendszerét, lefektetni a névalkotás elveit. Így van ez a tengerfenék-képződmények földrajzi neveinél is. E törekvés célja és értelme egyetlen példával megvilágítható: az a szó, hogy fenékhegy, az átlag térképolvasó számára is mond valamint – minden különösebb magyarázat nélkül is, hiszen a hegyet a szárazföldről jól ismeri. A fenékhegy tehát a tenger fenekén levő hegy. Ugyanakkor a gora vagy a seamount a legtöbb magyar ember számára semmit sem jelent. Az átlag térképhasználó tehát joggal igényli legalább a földrajzi köznevek lefordítását. (E felismerést tükrözi egyébként az előbb idézett athéni 1977-es 19. sz. határozat is.)
Hazánkban a Földrajzinév-bizottság (FNB) az ENSZ földrajzi névi szakértői csoportja által összeállított anyag segítségével 68 angol nyelvű fogalomra 42 magyar megfelelőt (földrajzi köznevet) állapított meg [11]. További 13 angol fogalom magyar megfelelőjére magam tettem javaslatot, megadva ezek és az előbb említett 68 fogalom magyar definícióját is. Egy korábbi cikkemben éppen a Geodézia és Kartográfia hasábjain foglalkoztam ezzel a témával [12].
A Kartográfiai Vállalatnál végzett munka során a tengerfenék-névtár készítésekor a Földrajzinév-bizottság által még 1979-ben összeállított útmutatót [11] használtuk, amely az 1985-ben megjelent Nagy Világatlasz [7] munkáihoz készült. Ezen kívül használtuk az említett 13 javasolt földrajzi köznevet is, amelyek elsősorban kisformákra vonatkozó megjelölések [12].
Ezek vizsgálatával a tengeri domborzati nevekel kapcsolatban szintén a Földrajzinév-bizottság foglalkozott [11]. A bizottság megállapításait, névalkotáskor alkalmazandó elveket, szabályokat lényegében az előbb idézett cikkemben szintén összefoglaltam [12], így ezekre itt nem térek ki.
A névtárkészítés folyamata részben a Magyarország földrajzinév-tára megyei kötetei névanyagának feldolgozásához hasonlít [13]. Csakhogy itt a „névgyűjtés” alapja egy amerikai névtár [14] volt. A mintegy 3200 tengeri domborzati nevet tartalmazó kiadvány névanyagát az előbb ismertetett szempontok figyelembevételével dolgoztuk fel, és tettünk javaslatot a magyar névformára.
A névanyag kartonra került, amelyen az
amerikai névtár eredeti névalakja, az objektum jellege és a javasolt magyar név
szerepel. Ezeken kívül – ha van ilyen – szerepel még az „Óceánok általános
mélységtérképe”, a GEBCO [15] szelvényein fellelhető név, illetve a Nagy
Világatlaszban [7] használt névalak. A kartonokról készült gépelt jegyzék
napjainkban került a Földrajzinév-szakbizottság elé.[2]
Az egyes objektumokat 1:42 000 000 méretarányú világtérképen ábrázoltuk. Ez a méretarány a nevek egy részének pontos elhelyezését nem tette lehetővé, így nagyobb – 1:10 000 000 méretarányú melléktérképeken helyeztük el a névanyagnak ezt a részét. A Jeges-tenger területéről 1: 25 000 000 méretarányú melléktérkép készült. A névelhelyezésnél az amerikai névtár [14] koordinátáin túl minden esetben a GEBCO [15] megfelelő szelvényeit is használtuk.
A továbbiakban néhány példával szemléltetve összegezném azokat a tapasztalatokat, illetve az ellenőrzés során észlelt tipikus hibákat, amelyeket az amerikai névtár anyagának feldolgozása során nyelvi szempontból elkövettünk. Ezeknek a hibáknak a kijavítása előzi meg az anyag Földrajzinév-szakbizottság elé terjesztését.
a) Hibák keletkeztek az amerikai névtár hibáinak átvételéből; különösen az eredetileg orosz nevek angolos átírása miatt: Miklukho-Maklaya Seamount (a Gora Mikluho-Maklaja orosz eredeti név nyomán) Miklukho-Maklaya-fenékhegy. Helyesen : Mikluho-Maklaj-fenékhegy [16]. Ugyanis a nemrég megjelent átírási kézikönyv szerint „egy földrajzi név... részleges fordításával egyidejűleg visszaállítjuk a nem lefordított rész alapalakját” [3].
b) Nem következetes fordításból adódó furcsaságok: Eastern Shoals > Keleti-zátonyok, de Outer Shoal > Outer-zátony. Véleményem szerint helyesen : Külső-zátony.
c) A nyelv ismeret hiányosságaiból adódó hibák : Celtic Shelf > Celtic-self. Helyesen: Kelta-self, hiszen a Kelta-tenger selfterületéről van szó [7].
d) Elvileg nem helytelen névalakképzés, amely azonban ellentmond már
létező magyar névalaknak: Almería Canyon > Almería-szurdok
<>Almeríai-öböl [7]. Helyesen:
Almeríai-szurdok.
e) A Földrajzinév-szakbizottság által már korábban helytelenül rögzített név
mintájára képzett hibás névalak: Atlantis Fracture Zone > Atlantisz-törésöv
(FNB: Atlantisz-fenékhegy mintájára [7]). Az „Atlantis” a Woods Hole
Óceanográfiai Intézet kutatóhajója [17], helyesen tehát Atlantis-törésöv.
f) Az amerikai névtárbeli név mechanikus átvétele. (Nyelvi szempontból valójában nem hiba; „összevont” objektumok neve): Peru–Chile Trench (Atacama Trench: see Peru-Chile Trench) > Peru–Chilei-árok [7]. Régen a magyar névhasználat [18] – és a német ma is [19] – Perui-árok és Atacama-árok formákat ismert. Véleményem szerint nem feltétlenül indokolt ezek összevonása!
g) A szerkesztő – fel nem róható – hiányos ismeretanyagából adódó hibák: Aquitaine Shelf > Aquitaine-self. (De az irodalomban ismert Aquitania mint, „római provincia Dél-Galliában” [20]; a geológiában pedig beszélnek aquitáni, vagy akvitáni emeletről, mint korbeosztási egységről [21].) Így a helyes magyar névalak: Aquitaniai-self, vagy Akvitáni-self lehetne.
Hasonlóan az előbbiekhez:
West Thulean Rise > West Thulean-hát. (De ismert Thule, „az ókori görögök és rómaiak szerint az ismert világ legészakibb földje, amelyet ma jobbára Norvégiával azonosítanak” [20].) Így talán helyesebb a Nyugati-Thulei-hát névalak.
Több példát sorolhatnék, de talán ennyi is elég. Hiszen ebből is lemérhető, hogy a tengerfenék-képződmények magyar neveinek létrehozása „nem lehet egyetlen jónak elfogadott forrásmunka... szolgai módon történő lefordításának eredménye, hanem alapos kutatómunkát igényel” [12].
Mindössze három pont az, amelyet a fentiekből szeretnék kiemelni és egyben felhívni rá a Földrajzinév-szakbizottság figyelmét is:
b-hez) bővíteni kellene a lefordítandó általános földrajzi jellegű jelzők[3] körét az olyan kételemű nevek esetében, amelyekben az előtag általános földrajzi jellegű jelző, az utótag pedig földrajzi köznév. Ezek közül eddig elsősorban az égtájak nevéből -i képzővel képzett mellékneveket fordítottuk le.
c-hez) Még következetesebben kellene alkalmazni azt az elvet hogy „az előtagok magyaros formában való írását általában kerülni kell” [11]. Kivételek csak a b) pontban említett nevek lennének.
f-hez) A magyar nyelvben meghonosodott, hagyományos névnek tekinthető exonímákat véleményem szerint nem kellene megváltoztatni akkor, ha a földrajzi köznévi utótag a jelenlegi ismereteink szerint megfelelő, ha a képződmény morfológiai szerkezeti sajátságait is jól tükrözi. Azaz nem a földrajzi szempontból elavult Észak-Atlanti-küszöb visszaállítására gondolok a helyesebb Észak-Atlanti-hátsággal szemben, hanem például az ebben a pontban tárgyalt Perui-árok és Atacama-árok megtartására az összevont Peru–Chilei-árok helyett.
A cél a fennálló pénzügyi okok miatt jelenleg nem lehet több, mint a Kartográfiai Vállalat kiadványainak egységes névhasználatát biztosító kéziratos anyag összeállítása és egy térképmelléklet létrehozása. Bízom azonban abban, hogy a „Magyarország földrajzinév-tára” című kiadványhoz hasonlóan ez az anyag is megjelenhet majd a jövőben, megkönnyítve ezzel a témával kapcsolatba kerülők – f·öldrajzosok, geológusok, geofizikusok és nem utolsósorban a nyelvészek – egységes magyar névhasználatának biztosítását e területen is.
M. Márton
Summary
Cartography and linguistics are in connection with each other. They are connected by geographical names which appear on maps. Having given a brief summary of the changes of names on maps the author reviews the problems of exonyms, variant names, generic terms and the Hungarian names of undersea features. He gives account of the state of the Hungarian Gazetteer of Undersea Features including about 3200 names.
[1] A Magyar Nyelvtudományi Társaság IV. Magyar nyelvtudományi konferenciáján (Zalaegerszeg, 1986. október 8—10.) elhangzott előadás átdolgozott anyaga.
[2] A földrajzinév-bizottság 1981 óta Földrajzinév-szakbizottság néven tevékenykedik.
[3] A helyzetre (alsó, felső, külső, belső, hátsó, elő, keleti,délkeleti stb.), nagyságra (nagy, öreg = nagy, kis stb.), időre (régi, új, ó stb.), formára (görbe, lapos, sima stb.) utaló melléknevet földrajzi nevek előtagjaként használva földrajzi jellegű jelzőnek nevezzük" [22]. De a földrajzi jellegű jelzők köre bővíthető. Az eddigi fogalom kiterjeszthető, hiszen a településnevekből vagy más földrajzi objektumot jelölő tulajdonnevekből képzett mellékneveket is földrajzi jellegű jelzőnek tekinthetjük. Ezért használom én itt az általános földrajzi jellegű jelző fogalmat.