6.3. Az óceánközépi hátságok

 

A hátságvidékkel a lemeztektonikai vonatkozáson túl is foglalkoztunk már (3.2.fejezet). Így itt csak összefoglalását, kiegészítését adjuk az ott tárgyaltaknak, elsősorban a kartográfiai ábrázolással foglalkozva.

              A globális összefüggéseket és regionális kutatási eredményeket vizsgálva törvényszerű összefüggések ismerhetők fel a geofizikai adatok és az óceánközépi hátság morfológiai jellemzői között (54. ábra). A geofizikai adatok értelmezése a domborzat szempontjából nagy segítséget nyújt a mélységadatokból szerkesztett izovonalak előállításához. Ezek a felismerések átértékelték a részben mért adatokat is és új módszer kialakulásához vezettek — különösen a hátsági területen — a mélységábrázolásban.

              Az összefüggések ismerete fontos az alapanyag kiválasztásában, a forráskritikában, a helyes generalizálási elvek megalkotásában és alkalmazásában.

              A hátságok és egyben a földkéreg egyik legfontosabb szerkezeti eleme a központi hasadékvölgy.

              A központi hasadékvölgy kartográfiai ábrázolása — szerkezeti fontossága miatt — minden méretarányban elengedhetetlen, kivéve ha morfológiailag nem jelenik meg38. A méreten felüli ábrázolás is szükséges lehet. A völgy részletidomait kis méretarányú földrajzi térképeken rendszerint nem lehet kifejezni.

              Jellegzetes hátsági formaelemek a völgyszerű törésövek, amelyeket gyakran — mint szerkezeti elemet — transzformvetőnek neveznek. Néhány száz km-től több ezer km hosszúságúak lehetnek a rotációs szélességtől függően. A riftvölgyre való merőlegesség mellett fontos jellemzőjük, hogy (mivel rotációs szélesség mentén helyezkednek el) egymással párhuzamosak. Ez nem jelenti, hogy minden térképvetületben párhuzamosak, de a szabályosság mindig kell, hogy tükröződjön.

              A törésövek kartográfiai ábrázolását is mindig jellemzőiknek — irány hossz, merőlegesség a riftvölgyre — figyelembevételével kell megoldani. Rendszerint nem lehet ábrázolni az összes ismert törésövet; a kiválasztás szempontja a riftvölgyek elvetődésének mértéke lehet. A kismértékben elvetődötteket elhagyjuk, az ábrázolt nagyobbak között a riftvölgyet összefüggő egyenesnek adjuk, ügyelve, hogy a jellemző szerkezeti irányok mindig megmaradjanak (55. ábra).

A nagy elvetődések középső szakaszának völgyeiben a mélytengeri árkok mélységeit elérő szakadékok lehetnek (Romanche-szakadék, (56. ábra), amelyek létrejöttéért — egyes szerzők szerint [17] — a lemezek mozgásiránya megváltozásának következtében fellépő tenziós hatások felelősek).

A jelentősebb transzformvetőket gyakran azokkal párhuzamosan elhelyezkedő ún. kereszthátság (transverse ridge) kíséri, amelynek keletkezése viszont valószínűleg a lemezek mozgásirányának megváltozása miatt bekövetkező, a lemezhatáron fellépő kompresszió következménye [17].

A hátság rendszerint a riftvölgy szélén éri el a legnagyobb magasságot. Ettől távolabb egyre idősebb kőzetek alkotják, melyek egye jobban besüllyedtek. A területek jellemzője a riftvölggyel párhuzamos tagoltság. A törésövre merőleges, sokszor ismétlődő kiemelkedések és völgyek távolsága, ritmusa összefügg a szétsodródási sebességgel.

              Az óriási kiterjedésű, változatos hátsági területekről még nincs összefüggő, pontos felmérés. A jellemző tagoltsági irány mellett azt fontos megemlíteni, hogy a szélei felé egyre kisebbek a szintkülönbségek, s az üledékképződés kiegyenlítő szerepe egyre nagyobb.


38 Azért szerkezetileg és geofizikai adatokkal kimutatott. A fenti megfogalmazás nem elég pontos! Többször említettük már, hogy a szétterjedés sebessége és a morfológia összefügg. A nagy spreading-sebességű területeken a központi hasadékvölgy csak igen részletes felméréssel mutatható ki topográfiai szempontból. Gyakorlatilag a hátság taréján, viszonylag kis mélységű és néhány méter szélességű hasadékokként észlelhető [45], így még nagy méretarányú térképeken is gondot okozna ábrázolása. Kis méretarányban történő kifejezésétől így természetesen el kell tekintenünk.