4.1.2. Hazai áttekintés
Az előző
fejezetben tárgyalt nemzetközi kitekintés során láthattuk, hogy bizonyos
esetekben egy-egy atlasz valamely atlasztípusba történő besorolása
esetleges, ezért a hazai áttekintés az atlaszok megjelenésének időrendi
sorrendjét követi. Nem törekszünk – a magyar atlaszkiadás gazdag termését
figyelembe véve nem is törekedhettünk – teljességre. Csupán a legfontosabbnak
vélt munkák hosszabb-rövidebb ismertetésére szorítkoztunk. A fejezet végén
viszont – mintegy ezt a fogyatékosságot csökkentendő – az elmúlt közel fél
évezred magyar atlaszainak sokkal gazdagabb felsorolását adjuk közre.
4.1.2.1. Atlaszaink a 18. század végéig
A magyar atlaszkiadás
előfutárának tekinthető Honterus
János 1534-ben megjelent – több kiadást is megért – Rudimenta Cosmographica
című munkájához mellékelt térképgyűjteménye. A világviszonylatban is
elismert műről Nordenskjöld Periplusában
kimondja, hogy „ez az első modern, nem ptolemaios-i térképeknek nyomtatott
gyűjteménye” (idézi: Fodor F. [1952]).
Hevenesi
Gábor (1656–1717) műve, a Parvus Atlas Hungariae sive Geographica Hungariae in 40 tabellas
divisae descriptio... M.DC.LXXXIX. Viennae Austriae, Typis Leopoldi
Voigt. [Magyarország kisatlasza, azaz Magyarország 40 táblára osztott földrajzi
leírása... 1689, Ausztria, Bécs, Leopold Voigt nyomdája] – amelyet
három évvel Buda visszafoglalása után szerkesztett a szerző – a magyar
kartográfiában az első zsebatlasz, de világviszonylatban is egyike a
legkorábbiaknak. Említésre érdemes, hogy a bekötött atlasz gerincén az „ATLAS REGNI HUNGARIAE.” cím szerepel.
Latin nyelven megírt munka.
A bevezető részt
követő, A térkép szerkezete és használata című fejezete révén
joggal mondhatjuk, hogy ez az első magyar – ábrákkal illusztrált, a térkép
lényegét bemutató – vetülettani mű is egyben, ahol az atlaszban
szereplő térkép vetületének ismertetése mellett magyarázatot kapunk a
földrajzi szélesség és hosszúság (a földrajzi koordináták) fogalmára, s több
kezdőmeridiánt is felsorol a szerző. (Az atlasz térképlapjain az Azori-szigetektől
számítja a földrajzi hosszúságot.)
Röviden ismerteti
Magyarországot és tartományait. Erdély nélkül, de a szerémségi területeket
tárgyalva számba vesz 50 magyar vármegyét, a püspökségeket, 31 szabad királyi
várost, a prépostságokat és az apátságokat, „...végül 2605 helység
koordinátajegyzéke..., a 2605 helység földrajzi szélességét és hosszúságát
feltüntető táblázat ... nem csak a magyar térképészetben, de abban az
időben az egész világon egyedülálló! A névjegyzéket 121 folyó és tó
felsorolása egészíti ki „ (ifj. Barta L., 1983). Valószínű, hogy ezeket
„saját térképének megrajzolása után arról mérte le és foglalta táblázatba”
(Fodor F., 1952). Ez az Index egyben az első hazai
névmutató is, mert a helységnév mellett a koordinátákon túl tartalmazza annak a
térképlapnak a számát is, ahol az adott település megtalálható! (Talán itt
érdemes megemlíteni, hogy a vetülettani ábrákat tartalmazó lappár, illetve az
áttekintőtérkép hátoldalára nem, de a 38 térképlappár hátoldalára
nyomtattak szöveget.)
A folyók és tavak jegyzékét
követően végül a Bécs–Buda, Buda–Belgrád, Belgrád–Konstantinápoly
útvonalakon a közbeeső állomások közti távolságok felsorolásával zárja a
mű szöveges anyagát az atlasz készítője.
Az atlasz 38 db 119 x 145
mm-es álló formátumú térképen ábrázolja Magyarország területét oly módon, hogy
É–D-i irányban 5 sorba, K–Ny-i irányban 8 oszlopba rendezi azokat, azaz egy
szelvényezett térképműről van szó. A térképlapokat félbehajtva
kötötték az atlaszba. (Így 59,5 x 145 mm-es mérete révén egyben az első
magyar zsebatlasz is!) Amíg Ny-on Bécs, K-en Gyulafehérvár, addig É-on Brod,
D-en pedig Szabács határozza meg az atlaszban ábrázolt terület
hozzávetőleges a kivágatát. Az egymáshoz illesztett lapok egy 952 x 725
mm-es kb. 1 : 1 500 000 méretarányú térképet adnak ki, amelynek a jobb alsó
sarkába eső oldalpár gyakorlatilag már nem magyar területet tartalmazna,
emiatt nem is szerepel az atlaszban. (Ezért van 38 oldal az elméleti 5 x 8 = 40
helyett.) Az előbbiekben említett 38 db atlasztérképet megelőző Mappa
universalis Hungariae című áttekintőtérképen így a 39–40.
oldalpár helyén Magyarország címere szerepel. Az áttekintőtérképet két
oldalán egyébként is címerekkel díszíti a szerző ( . ábra).
Hevenesi méretarányt nem ad,
csak mértéket: 20 olasz = 5 német = 4 magyar mérföld = 54 mm. A fokhálózatot
sem rajzolja meg, csak a térképek szélein jelöli a beosztást. A térképek É–D-i
tájolásúak ( . ábra).
Mivel a mű röviddel a
török időket követően készült, igen valószínűnek tűnik,
hogy nem saját felmérések, hanem más térképek alapján szerkesztette atlaszát a
szerző. A koordináták pontossága azonban jobb, mint elődei térképein
(pl. Laziusén, ahogyan ezt Fodor F. [1952] kimutatta), tehát nem azok
egyszerű másolása, átszerkesztése, hanem az adatokat javította egyéb
források (talán egyes települések közötti utazási idők) alapján.
Fallenbüchl Zoltán
kutatásaira is hivatkozva ifj. Bartha L. (1983) megállapítja, hogy a török
elleni háború illusztrálására Párizsban 1687-ben kiadott, eredetileg Marco Vincenzo Coronelli által készített, majd Jean Nicolas Tillemon
du-Tralage által kiegészített és Jean-Baptiste
Nolin által rézbe metszett
térképlapokon nyugszik az atlasz térképanyaga, de „a díszes de némileg
áttekinthetetlen ábrázolást – a lényeges vonások megtartásával –
egyszerűsítették és így könnyen kezelhetővé tették...”
A mű finom rajzolatú
rézmetszésű térképei elütnek minden korábbi magyar kartográfiai
alkotástól. Az egyes lapok rajza tiszta, áttekinthető, írásképe
kifogástalan. Helyneveinek írásmódja azonban nem következetes. A magyar
helységneveket gyakran németes alakjukban (pl. Debreczin), más településeket
latinos formában ad meg (pl. Claudiopol). Pontozott vonallal ábrázolt
vármegyehatárok; tiszta rajzolatú, árnyékolt, ritkás halmokkal vagy fákkal
jelzett erdőkkel megjelenített hegységek; karikákkal, váracskákkal jelölt
települések; a legjelentősebb várak alaprajzszerűen; a patakok
egyvonalas, a folyók kétvonalas, a folyamok alaprajzhasonló, kontúros
sodorvonalazásos ábrázolással és gazdag mocsárjelölés, és (főleg az ország
nyugati részén) számos híd jelölése – ezek talán az atlasz legfontosabb
jellemzői.
„Végeredményben joggal
állapíthatjuk meg, hogy a »Parvus Atlas« korának színvonalán áll, a kisatlaszok
fejlődésének pedig világviszonylatban is fontos mérföldköve” (ifj. Bartha
L., 1983).
Hevenesi hagyatékában
találtak rá a Mappae comitatum regni Hungariae című kéziratos
megyeatlaszra. (Katalógusjelzete: „Mappae comitatum regni
Hungariae. Collectio Hevenesiana Tom 91. Coll. Tyrnav. S. J. A°, 1765”) A mű
69 kéziratos – majdnem pontos abc-be rendezett – magyarországi vármegye- és
kerülettérképet tartalmaz, vagyis az egész ország területét ábrázolja a 17. sz.
szerinti helyzetben. A térképlapok vizsgálata alapján Fodor F. (1952)
megállapítja, hogy azok „keletkezését a karlócai békét (1699) közvetlenül
megelőző időre kell tennünk ... [de] Határozottan
megállapítható, hogy a »Parvus Atlas« a későbbi. [Valamint, hogy] ...
komoly alapja van annak, hogy az egész atlaszt Hevenesi munkájának tartsuk.”
A szerző arra törekedett,
hogy egy-egy megyét – szűkebb környezetével együtt – egy-egy lapon
ábrázoljon, így – értelemszerűen – a különböző megyék méretaránya nem
azonos. Ha a megye alakja úgy kívánta, kiforgatta az É-i irányból (pl.
Alsó-Fehér vármegye 45°-kal jobbra, Pest 90°-kal balra van elforgatva, vannak
csupán néhány fokkal kiforgatott lapok is. „Mindebből nem támad zavar,
mert a lapok szélén pontosan megrajzolja a meridiánok és paralellák irányát és
a fokbeosztást” (Fodor F. [1952]).
Az 1721–1747 közötti
időszakban keletkezhetett – amint azt a felhasznált papír vízjeleinek
segítségével meghatározták –, az az Erdély atlasz, amely 26 színezett
(közülük 5 nagyobb méretű, behajtott) kéziratos térképből áll. A
magyar megyék, a székely és a szász székek szerinti tagolásban dolgozza fel
Erdély területét. Ma még ismeretlen szerzője magyar lehetett, amit az
ékezetes magánhangzók és a hosszú mássalhangzók használata jelez. A térképekhez
kapcsolódó helységnévmutató tartalmazza a fontosabb központi településeket,
megjelölve, hogy azok melyik oldal térképén találhatók. Ma még ismeretlen
szerzője magyar lehetett, amit az ékezetes magánhangzók és a hosszú
mássalhangzók használata jelez. Az atlasz mérete 380x490 mm (Szathmáry T.
[1998]).
A 18. században a laponként megjelenő térképeket gyűjtötték
össze, s ezeket összekötve atlaszba rendezték. Ilyen atlaszt adott ki Moll
Bernát 1750 körül "Atlas Hungarias" címmel.
Knedinger András 1767 és 1779 között 120 térképet gyűjtött össze,
és ezeket atlasz formájában adta ki.
Kiss a század vízrajzi
térképeit gyűjtötte össze és jelentette meg "Mappae Hydrographicae ad
cognitionem et regulationem fluviorum Hungariae pertinentes" címmel.
1789-től (Stegena)
A 19. század első éveiben jelent meg egy nagyobb térképmű, amelyet Korabinszky
János Mátyás készített "Atlas Regni Hungariae portatilis" címmel. Az
atlasz pontossága nem jobb Hevenesi "Parvus Atlas"-ánál. Fokhálózatot
ő sem rajzolt. A hosszúságot Ferrótól számította. Helyneveit
németesítette. Előrehaladás viszont az, hogy a nemzetiségi területeken a
helyneveket több nyelven is megírta. – Metszése finom, tiszta és szép.
Görög Demetert
kedvező körülmények irányították az atlaszkiadás felé. 1811-ben jelentette meg "Magyar Átlás"-át. Ez az egyetlen magyar
atlasz, amely kezdő meridiánként a budai meridiánt használja. Korabinszky
atlaszánál mégis összehasonlíthatatlanul jobb és teljesebb. Sokáig volt
forgalomban; 1848-ban új kiadásban látott napvilágot, de még 1860-ban is
kiadták. Az első értékes magyar megyeatlasz, amely magyar földmérők
munkájából született.
4.1.2.1. A 19. században születő atlaszaink
Budai Esaias 1797-ben
néhány togatus diákkal történelmi és földrajzi atlaszokat rajzolt, rézbe véste
[metszette] és kinyomtatta. Atlaszai:
1800 – "Oskolai Uj Átlás az alsó classisok számára",
1801 – "Ókori Atlas",
1804 – "Oskolai Magyar Uj Atlas".
Visszatért a ferrói kezdőmeridiánhoz, sem mértéket, sem
méretarányt nem adott. Rajza kezdetleges, össze sem hasonlítható elődei
munkáival.
Budaiék iskolai célokra
való munkálkodásától eltekintve, hazánkon kívüli területeket, egész Európát
ábrázoló atlasz szerkesztésére Karacs Ferenc előtt nem vállalkozott senki.
Európai atlaszunk minden eddigi idők legnagyobb térképmetszőjének
munkálkodásából született meg. 1834-ben kezdte lapjait kibocsájtani, az utolsó
lapot 1838-ban halála zárta le. Az atlasz címe "Európa Magyar
Atlasa". Felhasznált különböző földrajzi atlaszokat – ezt a laponként
más-más kezdőmeridián mutatja -, de atlasza maga bizonyítja, hogy önálló
magyar szellemi munka eredménye is. Pesti térképmetsző műhelyét
jogosan tekintették az első magyar földrajzi intézetnek is. A XIX. század
évtizedeire nagyszerű kartográfiai munkálkodása nyomta rá bélyegét
[jellemezte]. Atlaszát még 1875-ben is kiadták, ami tanújele annak, hogy igen
nagy volt a szerepe a kultúr[ális] életben. Kb. 31 térképet és atlaszt metszett
rézbe.
Idegen származású
katonák is szerkesztettek magyar nyelvű atlaszokat. Ilyen
volt pl. Greipel Edvárd 1817-ből való "Magyar Nemzeti Atlas"-a.
Újabb alkotás csak
1840-ben jelent meg: Grimn Vince kiadta iskolai atlaszát. Ugyanebben az évben
kezdte el munkáját Bucsánszky Alajos, aki az egész világra kiterjedő
atlaszt bocsájtott ki [az egész világot bemutató].
Vállas Antal 1845-ben
jelentette meg művét, melyet Bécsben kőre metszettek és ott is
nyomtak. Címe: új kézi és iskolai atlasz, mind földirati, mind satatisztikai
jegyzetekkel megtoldva. újságolvasók és tanulók számára." Az előtte
megjelent magyar atlaszokhoz képest nagy haladás mutatkozik benne [t mutat].
Pest, Buda és Fiume alaprajza elsőnek itt jelenik meg. Az atlasz
statisztikai tartalmának szempontjai megfelelnek a későbbi modern
statisztikai atlaszokénak.
Az abszolutizmus idején
nagy számban jelentek meg iskolai atlaszok. Jelentősebb alkotás azonban
alig akad közöttük; külföldről áradtak be, s legfeljebb egy-egy magyar
tanár adta hozzájuk nevét átdolgozóként.
Még a szabadságharc
előtt (1843) jelent meg, de főleg a szabadszágharc után terjedt el
Fényes Elek munkája: [a] "Közönséges kézi iskolai atlasz". Nem
eredeti magyar munka, a lapok kézi színezésűek.
Az abszolutizmus
legsötétebb napjaiban készülhetett "Földrajzi iskolai atlás 31 abrosszal
Gymnasiumok, reál- s kereskedelmi tanodák számára készítette Kozenn Balas
Gymnasiumi tanár", amely[b]en a térképek névrajza még át sincs írva
magyarra.
Ugyancsak az
abszolutizmus legsötétebb napjaiban, még kizárólag német helynevekkel jelent
meg másik műve: [a] "Földrajzi atlasz a magyar királyság tanodái
számára", amely 1875 után újból napvilágot látott.
1857-ben Geibel Ármin kiadásában jelent meg [a]
"Földrajzi kézi atlasz tanodai és magán használatra alkalmazta Dr. Szabóky
Adolf kegyesrendi tanár", amely csupán Flemming Károly atlaszának
magyarított változata. Névrajzának magyarra való átírásán kívül nincs benne
magyar szellemi munka. Magyarországi lapját Szabóky Adolf készítette. Ez a lap
nagyon kezdetleges, és össze sem hasonlítható a vele egy időben
forgalomban lévő Vállas-atlasszal.
Voltak névtelenül vagy
idegen névvel forgalomba került iskolai atlaszok is. Ezek többnyire évszám
nélküliek. Kettőt említek meg:
1. "Iskolai atlás a' legújabb földtudományok, a' földleírás minden
iskolai könyveihez és Grimm iskolai fal-földabroszához alkalmazva",
2. "Általános Földrajzi Atlasz a legújabb földrajzi ismeretek és
térképek után népiskolai használatra összeállítva".
Gönczy, Kogutowicz Manó
és Hátsek kartográfiai munkásságához szorosan hozzátartozik az első magyar
térképészeti intézet megszületése. Ezt az intézetet 1854-ben alapították, s
Posner Lajos Károly nyomdája volt. Ezzel a litográfiai intézettel elérték azt,
hogy a térképeket itthon sokszorosították.
A térkép iskolai
használata is nagyobb lendületet kapott, amikor Gönczy Pál vette kezébe az
oktatásügyi minisztérium irányítását. Gönczy először egy megyei
térképgyűjtemény rajzolására lépett kapcsolatba Kogutowicz Manóval. Céljuk
az volt, hogy az iskolák szükségleteit kielégítsék; mivel a népiskolai
földrajzoktatás a megyék oktatásán alapult, megyei atlaszt jelentettek meg
"Magyarország megyéinek fali és kézi térképei" címmel. Az atlasz
készítése 1890-ben fejeződött be, és 73 megyetérképet és 20 várostervrajzot
tartalmaz. Magyar térképen itt találkozunk először azzal a törekvéssel,
hogy a domborzatot a morfológiai viszonyoknak megfelelően ábrázolják.
1873-ban Ribáry Ferenc
szerkesztette a "Földrajzi atlasz középtanodai használatra" [c.
művet]; 1874-ben Hunfalvi János már a főiskolai oktatásra is gondolt
és "Magyar kézi atlasz"-t szerkesztett. Stieler iskolai atlaszát
Gönczy Pál fordította magyar nyelvre. Csak a szükséglet betöltésére szolgált.
1881-ben Homolka József átdolgozta Ribáry atlaszát, amely ezután Ribáry–Homolka
atlaszként volt forgalomban. Homolka ugyanebben az évben adta ki első
atlaszát "Nagy Magyar Atlasz" címmel.
Gönczy Pál, Homolka
József, Hátsek Ignác erőfeszítései sem tudták kiszorítani hazánkból, még
kevésbé az iskolákból az idegen eredetű atlaszokat. Ezekből egész
sereg jött be az országba. Ilyen volt 1875-ben a Jausz György kiadásában
megjelent "Grosser geograph Schulatlas", amelyet egy évvel
később magyarul is közreadott, majd később történelmi atlasszal
kombinált. 1877-ben a középfokú iskolák számára Cherven Flóris lefordította és
kiadta Lange Hendrik berlini atlaszát "Kisatlasz" címmel. Ezt követte
1878-ban Gönczy–Hunfalvi Schneider német atlaszának magyar kiadása. 1884-ben
Kozma Gyula folyatta a sort, aki a Diercke-féle német atlaszt fordította
magyarra. Ez igen sokáig volt forgalomban, s néhány önálló magyar térképet is
tartalmaz.
1880-ban Rautmann
Frigyes Kiadó Hivatala megjelentette "A magyar szent korona országainak
megyei térképei"-t atlasz formájában.
Atlasz atlaszt követ, de
nincs összhang atlasz és tankönyv között. Nem is lehetett, hiszen a tankönyvek
magyarok, az atlaszok pedig németek. A szaktanárok elégedetlenkedtek.
Követelték: ne hanyagolják el az elemi iskolák és az új polgári iskolák
szükségleteit. A szaktanárok igényeinek kielégítésére megjelent
Kogutowicz–Gönczy "Kis atlasz megyei térképekkel az elemi iskolák III.
osztálya számára. Kozma is e cél szolgálatába állt, és a polgári iskolák
igényeit igyekezett kielégíteni. 1890-ben jelentette meg az Iskolai atlasz a
polgári fiú-, polgári és felsőbb leányiskolák számára" című
kötetet, amely csak címében új, tartalmában nem változott.
Kogutowicz Manó mögött
már figyelemre méltó térképészeti munkásság állott, amikor 1890-ben sikerült
Csáky Albin, akkori közoktatásügyi minisztert meggyőznie, hogy szükség van
magyar kartográfiai intézményre. Támogatásával azután 1890-ben megalapította az
intézetet, amely kezdetben a bécsi Hölzel Ede cég fiókvállalata volt. Két év
múlva – Hölzel halála után – a budapesti intézet önállósította magát
"Kogutowicz és Társa" cégnév alatt. Sokrétű tevékenységet
fejtett ki. A milleniumra már egész sereg atlaszsorozatot, falitérképet,
földgömböt állított ki, és elnyerte a milleniumi nagy érmet. Kiadványai 1900-ban
nemzetközi elismerésben is részesültek. 1901-ben Magyar Földrajzi Intézet RT-gá
alakult át.
Kogutowicz Manó 1908-ban
halt meg, az intézet vezetése fia kezébe került. Az első világháború
idején kiesett a vezetés Kogutowicz Károly kezéből, az intézet – a szellemi
és anyagi vezetés egyaránt – a Franklin Társulat irányítása alá került.
1945-ben lezárult az a
liberális korszak, amikor a térképtervezők elsősorban haszonra
törekedtek, a szakszerűséget viszont háttérbe szorították.
[Ez igaz, de mi jött helyette?]
1950-ben a Földrajzi
Intézet az Offset Nyomda keretében működött. Hanyatlásának okai:
a) az első [?] világháború után megalakult a Magyar Katonai
Térképészeti Intézet, itt is szerkesztettek iskolai térképeket, de [értelem
szerűen] nem ez volt a fő profilja.
b) Sok tudós [?] szerkesztett térképet, de tevékenységük nem volt
centralizálva.
Az első [?]
világháború után megalakult Állami Térképészeti Intézet szerepe a Földrajzi
Intézet szerepének módosulása következtében megnőtt.
1952 júniusában
felállításra került a Geodéziai és Kartográfiai Intézet, amelynek a
későbbiekben az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal [ÁFTH] lett a
főhatósága. Az intézet kartográfiai osztályát Takács József és Bognár
Gábor vezette. Hézagpótló kiadványokhoz fogott (pl. GKI Kisatlasz).
1954. december 1-jével
bezárul az a korszak, amikor különböző kiadók egymással versengve adták ki
atkaszainkat. A Kartográfiai Vállalat lett az atlaszok egyedüli kiadója (kivéve
a tudományos eredményeket feldolgozó atlaszok[at], amelyeket tudományos
intézetek is megjelentethettek). Jelentőségével, problémáival,
feladataival e fejezet végén foglalkozom. Külön fejezetben tárgyalom atlaszkiadásait.
Atlaszkartográfiánk
termelése [termése] oly bőséges volt, hogy röviden és vázlatosan -
bizonyos csoportosításban - ismertetem és értékelem az 1890 és 1954 között
megjelent kiadványokat.
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
3. oldal 2. felétől a 16. oldalig]
Földrajzi (világ)atlaszok, gazdasági lapokkal
Kézi atlaszok
Az egész Föld minden
részét ábrázoló magyar atlasz még a XIX. században sem született meg.
Kogutowicz Manó volt az első, aki teljes magyar atlasz [földrajzi
világatlasz] szerkesztésére és kiadására vállalkozott: 1902-ben jelent meg
"Teljes földrajzi atlasz a nagyközönség használatára" címmel, s 68
fő- és számos melléktérképet tartalmaz. Cholnoky Jenő néprajzi, klimatológiai
lapokat szerkesztett. Ez a teljes atlasz a már jóval korábban megkezdett
iskolai atlasz lapjaiból összegyűlt 44 térképet és 24 újabb - már iskolai
célokon is túltekintő [-mutató] - lapokat tartalmaz. Ezeken az új lapokon
ábrázoltak éghajlatot, növényzetet és ipari termelést. 1911-ben
bővített kiadásban jelent meg. Nem másolata a külföldi atlaszoknak, hanem
felfogásában, tartalmában is magyar alkotás. Az első magyar kézi atlasz,
amelynek lapjait Greenwichtől számolják. [mármint a koordinátákat a
lapokon.]
1906-ban Lampler R.
könyvkereskedése adta ki a "Nagy magyar atlasz"-t. [amely] Tematikus
térképeket, névmutatót és csillagászati ismertetést [is] tartalmaz.
A magyar kartográfia az
1910-es évek közepén még nem elégítette ki az igényeket nyugat-európai
színvonalon. Ezt a színvonalat akarta elérni Teleki Pál és Kogutowicz Károly
úgy, hogy az akkor legjobb külföldi atlaszt ültetik át magyarra, és ehhez
készítenek színmagyar lapokat. Így Debes "Handatlas"-a lett a
készülő "Világatlasz" alapja. 130 lapra tervezték, de csak 88
lap jelent meg. Az első világháború a Világatlasz füzeteinek kiadását
megakadályozta, így kiadása abbamaradt.
Az 1920-as és 1926-os
év(ek)ben is jelenetek meg atlasz jellegű kiadványok. Ilyen volt a
"Magyarország gazdasági térképeken" és a "Magyarország háború
előtt és után gazdaságstatisztikai térképeken". Ezek célja az volt,
hogy ismertessék hazánk gazdasági problémáit a nagyközönséggel.
1926-ban hagyta el a sajtót
a "Nagy Magyar Atlasz", amely a német Diercke-atlasz magyar
átdolgozása. Csak néhány magyar vonatkozású lapot készítettek idehaza, a többit
magyarítva vették át. 158 fő- és 257 melléktérképet tartalmaz, és teljes
névmutató van hozzácsatolva. Sötét, kemény, telt színei német stílust mutatnak.
A "Nagy Magyar
Atlasz" után egy évvel jelent meg "Cholnoky földrajzi és statisztikai
atlasza". Ez a bécsi Freytag-atlasz magyarra való átdolgozása, amelyhez
magyar lapokat készítettek. A statisztikai rész magyar anyaga megfelelt a
szükségleteknek.
Hazánkban először
1937-ben, Halász Albert adott ki négynyelvű (angol, német, francia olasz)
atlaszt, amely "Középeurópa államai"-nak gazdasági életével
foglalkozik.
Ugyanebben az évben az
Állami Térképészeti Intézet vállalkozott egy gyökeresen magyar atlasz
megjelentetésére, az "Á.T.I. Kisatlasz" kiadására, amely
földrajzileírást, statisztikai adatokat és névmutatót is tartalmaz. Teljesen
önállóan felépített mű. Tudományos feladatokat is megoldott - a
kor (legújabb) színvonalán. Ezzel a kiadással a magyar térképírás európai
színvonalat ért el.
A második világháború
idején a kézi atlaszok szerkesztése szünetelt. Az első ilyen alkotás
1948-ban látott napvilágot Kéz Andor és Takács József szerkesztésében,
"Bibliotheca Világatlasz" címmel, amelyet a gyakorlati szükséglet
hívott életre. Gazdasági anyaga pontatlan, kartográfiai kivitelezése nem
dícsérhető. Az atlasz értékét a kiváló névrajz emeli.
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
16. oldal 2. felétől a 20. oldalig]
A XVII. és a XVIII.
században egy-egy zsebatlasz jelent meg: Hevenesi "Parvus Atlas"-a és
Korabinszky "Atlas portatilis"-e. A harmadik egy század múltán látott
napvilágot, ezt a Stampfel cég "Földrajzi és statisztikai zsebatlasz"
címmel készítette [el]. Ez is német atlasz magyarosítása volt.
1909-ben Kogutowicz
Károly szerkesztésében és a Magyar Földrajzi Intézet kiadásában jelent meg egy
zsebatlasz, amely a Kogutowicz-féle iskolai atlasz térképeinek kivágatait és
kisebbített alakjait [térképlapjait] közölte. Több kiadást ért meg. 1912-ben
jött ki a második évfolyama, amely nagy haladást mutat az előbbihez
képest. Az 1913-as évfolyam már önálló kartográfiai kiadás volt. Ez azonban nem
zsebatlasz, hanem földrajzi zsebkönyv volt, mert térképei mellett az év
aktualitásaira is kitért. 1914-ben végleg megtalálták a helyes irányt.
Tartalmas értekezéseket, aktuális térképeket, statisztikai anyagot tartalmaz,
ami elismerésre, [magas] színvonalra emelte. Az első világháború végleg a
földrajzi aktualitások [ábrázolásának, bemutatásának] irányába sodorta [vitte
el] a kiadványt. Eleinte kevés szöveggel, sok háborús térképpel jelent meg.
1916-ban már mutatkoznak benne aktuális néprajzi és gazdasági kérdések térképi
ábrázolásai is. 1917-ben a gazdasági ábrázolások kerültek túlsúlyba. 1918-ban a
háborús idők gazdasági problémái kerültek előtérbe. Jelentős
célt szolgált, mert tájékoztatta a közönséget az időszerű
problémákról. 1919-ben a néprajzi megoszlás kérdéseivel és az ország gazdasági
helyzetével foglalkozott. A háború befejezése után 1922-ig szünetelt a kiadása.
1923-ban ismét megjelent, de kartográfiai jellege csökkent, és emelkedett az
évkönyvi. [A háborút követően 1922-ig nem adták ki, az 1923-tól újra
megjelenő kiadvány évkönyvi jellege erősödött, a kartográfiai jelleg
rovására.] (A) térképek már csak illusztrációként mutatkoznak benne. 1924-ben
[a változást tükrözendő] már "Zsebatlasz. "Évkönyv" a címe.
1926-ban véglegesen "Földrajzi Évkönyv"-vé válik és 1930-ig jelenik
meg évenként.
Kogutowicz [Károly]
1922-ben kivált a Földrajzi Intézetből és "ellen-zsebatlaszt"
adott ki "Kogutowicz Zsebatlasz" címmel, amelyet középiskolai
tanulóknak szánt. Egy földrajzi problémakört dolgozott fel 4 kötetben, és
1922-től 1925-ig jelentette meg. Sematikus térképeket és
kartogramokat tartalmaz. A kiadásokat sok szöveg és kevés térkép jellemzi.
1925-ben atlasz jellege csaknem teljesen eltűnt, helyette általános földrajzi
feldolgozást készített.
Ilyen jellegű volt a később megjelenő "Az 1941. évi
Földrajzi Zsebkönyv térképei" című füzet [is], amit a Honvéd
Térképészeti Intézet készített. Statisztikai adatokat és helyneveket közöl. A
háború idején bekövetkezett határváltozások tették időszerűvé.
Ugyanez jellemző a "Népatlasz"-ra, ami csaknem vele egy
időben jelent meg.
A
második világháború idején (1939-1945) a Földrajzi Társaság évenként adott ki
Földrajzi Zsebkönyvet, amely az 1926. évi Földrajzi Évkönyv folytatása volt. Az
1944-es évfolyam mellékleteként jelent meg Irmédi-Molnár László és Takács
József szerkesztésében a "Magyarország kistérképei" című füzet.
[amely] Számos apró térképen dolgozta fel a magyarság összes tér[ség]beli
problémáját szöveggel is kísérve, a származástól kezdve, a vándorlásokon,
területi változásokon, hegy- és vízrajzon, klímán [éghajlaton], települési és
kultúrális jelenségeken át a gazdasági tényekig.
A
második világháború után a Geodéziai és Kartográfiai Intézet kiadásában jelent
meg a GKI Zsebatlasz, amely tartalmában teljesen újat adott.
A
magyar kartográfiának igazi zsebatlasza alig volt. Ilyen vállalkozás háromszor
is indult, de mindannyiszor földrajzi évkönyv jellegű kiadványba
torkollott. A [különösen a Trianon utáni és a második világháborút
követően ezt "megerősített"] kis magyar (nyelv)terület
következtében csak úgy jelenhetett meg évről-évre egy-egy kiadás, ha az
aktuális térképek mellett időszerű földrajzi problémákat is tartalmaz[ott,
amíg tartalmazhatott].
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
20. oldaltól a 23. oldalig]
A kartográfiai
szakirodalomban a megyeatlasz kifejezést kétféleképpen is használják, az egyes
szerzők esetenként mást-mást ért(het)enek alatta. Egyesek a korábban
megismert H.Wallis-A.Robinson (1987) definíciónak megfelelően érthetik az
egy megyét alkotó kisebb igazgatási egységek (nálunk korábban járások, városkörnyéki
települések stb.) térképeinek gyűjteményét; idézzük fel az eredeti
definíciót:
"Az Egyesült Államok vagy Kanada egyes megyéi közigazgatási
egységeinek (vidéki kerület, város) gyakran egységes méretarányú, bekötött
térképgyűjteménye. A megyeatlaszok először az 1860-as évek elején
jelentek meg, a megye földtulajdonosai falitérképeinek
gyűjteményeként." Mások "az ország megyéit és esetleg nagyobb
városait alaprajzszerűen nagy méretarányban ábrázoló" kiadványt értik
megyeatlaszon, azaz a korábban országatlasznak nevezett kategória speciális,
megyei bontásban elkészítet térképlapjainak összességét jelöl(het)ik e
fogalommal. Nézzük az eredeti meghatározást:
"országatlasz: egy-egy ország vagy szövetségi állam ábrázolására
készített atlasz". A továbbiakban ez utóbbiról lesz szó, azaz ebben az
értelemben használjuk a megyeatlasz kifejezést.
Kevés megyeatlasz, de
sok megyetérkép jelent meg [hazánkban], mert a megye annyira önállósult, és
annyira széttagolta a magyar érdeklődést, hogy saját megyéjén kívül más
nem is érdekelte a térképolvasót. Inkább régebben jelentek meg [– többé-kevésbé
teljes –] megyeatlaszok. Ilyenek például Hevenesi kéziratos megyeatlasza,
Korabinszkyé, Görög-Kerekesé és Gönczyé. Gönczy Pál egyesítette atlaszba és
adta ki 1897-ben "Magyarország kézi atlaszá"-t. Ez a Pallas lexikon
térképeinek kötete. Hasonló jellegű munka volt Kogutowicz Manó 1900-ban
megjelent "Kis atlasza", amely 33 megyetérképet foglalt össze.
Topográfiai és statisztikai célzattal készült. Ez az első atlaszunk,
amelynek lapjai már a greenwichi meridiánt használják kezdőnek. 1904-re
készült el következő kiadása, "Magyarország vármegyéinek kézi
atlasza" címmel. 65 megye lapját tartalmazza; ebben a fő hangsúly a
közigazgatási szempontokon nyugodott. Eltűntek a régebbi térképek telt
színei, és finoman dolgoztak a raszterrel.
Hosszú ideig szünetelt a
megyei atlaszok kiadása, és csak az 1945. évi Földrajzi Zsebkönyv
mellékleteként látott napvilágot egy megyeatlasz, amely a második világháború
idején került Magyarországra. A Felvidék és Erdély megyéit ábrázolta, a Honvéd
Térképészeti Intézet kiadásában jelent meg "Magyarország vármegyéi"
címmel.
Egyes lexikonok
megyetérképei egybefűzve később is megjelentek, de ezeket nem
számíthatjuk az önálló művekhez.
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
23. oldaltól a 25. oldalig]
Nem magyarított, hanem
magyar iskolai atlaszt még a múlt század vége felé sem készítettek.
Kogutowicz Manó
fellépése nagy jelentőségű volt az iskolaiatlasz-készítés terén. Szép
és jó kiadványaival megszüntette a kísérletezgetéseket. Eleinte ő is német
fordításokkal dolgozott, de átalakításaiban megtalálható az újszerűség. Német
származása miatt nem tudott jól magyarul, ennek ellenére magyar szemléletű
műveket akart készíteni. Kezdetben társszerzőkkel dolgozott, így
került kiadásra Berecz Antallal szerkesztett "Kisatlasz"-a, amely a
Hölzel-féle bécsi atlasz átdolgozása. Első "Középiskolai földrajzi
atlasz"-át Brózik Károllyal tervezte és rajzolta 1898-ban. Az atlasz
domborzat- és vízrajzi anyagon kívül csillagászati és matematikai földrajzi
anyagot is tartalmaz. Megyei térképekből, országok és világrészek
lapjaiból állította össze a "Földrajzi iskolai atlasz"-t. Ezt polgári
iskolákban, felsőbb leányiskolákban és tanítóképzőkben használták. Az
elemi iskolát egészen mostohagyermekként kezelték. Azt hitték: ami jó
középfokon, az jó alsófokon is. A pedagógusok kérésére 1906-ban Moussong Géza
és Stark Andor képes atlaszt szerkesztett. Kozma is e cél szolgálatába állt, és
az 1890-ben elindított rendszeres földrajzi atlaszt 1906-ban "Képes
földrajzi atlasz" címmel az elemi népiskolák számára adta ki. Műve nem mondható sikerültnek.
Kogutowicz rövid idő alatt önállósult. Földrajzi iskolai atlaszait
egymaga szerkesztette, rajzolta és adta ki, csak ellenőrzésre kért fel
szakembereket. Idővel egyeduralkodóvá vált az iskolai térképkészítés
terén. 1906-ban megjelentetett "Középiskolai földrajzi atlasz"-át már
egyedül tervezte és rajzolta, szerkesztésében viszont részt vett Cholnoky.
Lapjai között még találunk idegen térképeket is. Megjelenése új korszakot
nyitott iskolai térképészetünkben, mert kiszorította a magyarított atlaszokat. Belőle
fejlődött ki a "Teljes atlasz". Átvették a Bartholomew
színskáláját, a vízrajz kék színét feketévé tették, így nagyobb pontosságot
értek el a nyomtatásban. A kontinensek mellett, azok szerkezetét jelző
térképet is készítettek. Első a magyar kartográfiában, hogy a Föld országainak
zászlait is ismerteti. 1910-ben fia átdolgozásában jelent meg, aki állandó
színvonalon tartotta. Több mint két évtizedet ért meg az atlasz, ezzel
becsületére vált a magyar térképészetnek.
Kogutowicz Károly Márton
Bélával társult, és 1913-ban kiadták "Kereskedelmi iskolai
atlasz"-ukat, amely az előzővel ellentétben nem sok
dicsőséget szerzett a magyar térképészetnek. 1914-ben Bátky Zsigmonddal és
Littke Auréllal társult, és kiadták a "Népiskolai atlasz"-t, amely a
világháború idején is forgalomban volt, de csak részben szolgálta a célt.
Az első világháború
után - határ- és tantervváltozások következtében - nehéz helyzetbe került
iskolai térképészetünk. Ideig-óráig a régi Kogutowicz-féle atlaszokat
használták, majd toldozni-foldozni kezdték őket.
1920-ban tették meg az
első lépéseket egy népiskolai atlasz összeállításához, és 1921-ben - a
régi Kogutowicz Manó-féle anyagból - Térképfüzetet készítettek a népiskolák
IV., V., VI. osztályai számára. A térképek a régi tanítási terv alapján
készültek (vármegyék térképei), így nem tartalmaztak természeti földrajzi és
gazdasági anyagot.
1925-ben ugyancsak a
régi Kogutowicz-féle anyag részbeni felhasználásával jelent meg Czakó István
szerkesztésében egy másik "Térképfüzet". Ez már valamivel jobb volt,
de még nem mutatott haladást a magyar iskolai kartográfiában.
Teljesen új atlasz az
Állami Térképészeti Intézet kiadása Kogutowicz Károly szerkesztésében, amely
1923-ban "Iskolai atlasz" címmel jelent meg. Ez volt az első magyar
iskolai atlasz, amely eredeti szerkesztésű még vetületében is. Az
első kiadása technikailag még nem sok fejlődést mutatott. Legutolsó
kiadása már jogos büszkesége volt a magyar iskolai térképirodalomnak.
1925-ben
"Népiskolai atlasz"-t adott ki. Nem vette figyelembe a pedagógiai
szempontokat, mert lapjait egy középiskolai atlaszból állította össze.
Ugyanebben az évben Térképfüzetet készített a székesfővárosi elemi
népiskolák IV., majd V., VI., 1929-ben pedig III. osztálya számára.
A
Franklin Nyomda érdekeltségű Földrajzi Intézet RT Cholnoky szerkesztésében
1926-tól 1928-ig földrajzi iskolai atlaszokat bocsájtott ki. Az első füzet
Magyarországot dolgozta fel szerkezeti, klimatikus [éghajlati], mező- és
erdőgazdasági, valamint néprajzi térképeken. Ezeket a közép- és polgári
iskolák első osztályosai használták. 1927-ben jelent meg a második füzet,
ez ugyanazt a témát dolgozta fel a világrészek tekintetében, az iskolai
szempontok messzemenő figyelembevételével. 1928-ban az első két
atlasz lapjainak felhasználásával készült a "Polgári iskolai atlasz".
Az 1930-as évek elején ezt népiskolai atlaszként is kiadták.
[Ugyancsak] 1928-ban rendkívül érdekes atlasz hagyta el a sajtót: a
szakatlaszok közül hazánkban a legelső "Magyarország állatföldrajzi
atlasza", melyet Hajós Terézia zoológus készített.
Kogutowicz az Állami Térképészeti Intézetnél szerkesztett atlaszaival
valamennyi iskolafajtát ellátta. Az 1931-ben készített "Iskolai atlasz
II." több kiadást is megért. Ezt közép-, kereskedelmi iskolák és
tanítóképzők használták. Kartogramokkal szemlélteti a mezőgazdasági
és ipari termelés értékeit. Az atlasz sokáig volt forgalomban. Az elemi iskolák
részére egészen új elgondolású és valóban alapfokú iskolai térképet szerkesztett,
ez azonban még nem felelt meg teljesen a kívánalmaknak. Színvonalas atlaszok
voltak, főleg kivitelükben. Dicséretére vált az Állami Térképészeti
Intézetnek.
Az
1884-es Diercke-atlasz magyarosításából különböző változatok keletkeztek,
ezek előbb a Posner-féle nyomda, később a Szent István Társulat
kiadásában 1936-ban "Rendszeres földrajzi atlasz" címmel látott
napvilágot. Katolikus polgári iskolákban használták. Ennek kivonata volt az
"Általános földrajzi atlasz népiskolák számára", mely domborzat- és
vízrajzi atlasz, kevés gazdasági és kultúrális anyaggal.
1937-ben a Temesy-Vargha-féle atlaszt nyomtatták ki új címmel a polgári
fiú- és leányiskolák részére. [Később] A háborús idők gyors
határváltozásait oleátára rajzolták, [illetve nyomtatták] és ezeket a régi
térképek mellé helyezték. Ennek az évnek további terméke a Térképek és
munkafüzetek, amit az elemi oktatás érdekében készített Albrecht István,
Jovicza Sándor és Stolmár László.
1939-ben Kogutowicz Károly segítségével tovább bővült az iskolai
atlaszok kiadása az alábbi művekkel:
– Magyarország és Európa országainak térképe a
népiskolák IV. osztálya számára;
– Világrészek térképe a népiskolák V., VI., VII.
és VIII. osztálya számára.
Az
iskolai térképészetnek voltak vadhajtásai is. Ilyen volt a Szent István
Társulat kiadásában megjelent (1936) Földrajzi atlasz, amelyet a római
katolikus népiskolák számára készítettek. Az akkori Földrajzi Közlemények
kritikája "silány, lelkiismeretlen tákolmány"-nak minősítette.
Ez az atlasz a következő évben megszűnt, és Fodor Ferenc és Gerő
József új "Földrajzi atlasz"-a pótolta.
A
második világháború után bekövetkezett területi változások használhatatlanná
tették a magyar iskolai atlaszokat. Helyettük 1946-ban "Ideiglenes térképfüzet"
jelent meg a közép- és középfokú iskolák részére. Lelkiismeretes munka volt,
sürgős volta ellenére is. A népiskolák szükségleteit ugyancsak
sürgősen elégítették ki "Az alaprajztól a térképig"
elnevezésű néhány lapos, könyvbe illeszthető segédlettel. Az
Ideiglenes Térképfüzetet 1950-ben felváltotta a végleges Földrajzi Térképfüzet.
Ez Takács József és Bognár Gábor szerkesztésében jelent meg. A túlzott vörös
színezés a térképlapokat használhatatlanná tette, ezért később kivonták a
forgalomból.
A Geodéziai és Kartográfiai Intézet
1954-ben, az Oktatásügyi Minisztérium rendeletére Térképlapokat bocsájtott ki a
gimnáziumok és középiskolák II. osztályai számára.
Az
1954 decembere óta megjelenő atlaszok a Kartográfiai Vállalat kiadásai.
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
25. oldaltól a 32. oldalig]
Viszonylag több
történelmi atlasz jelent meg 1689-től 1954-ig, mint földrajzi. Ennek oka,
hogy történelmi[atlasz-]kartográfiánk akkor lépett színre és kezdte meg
["]termelését["], amikor a földrajzi[atlasz-] kartográfia már a
fejlődés magas fokán tudta teljesíteni mindazt, amit a történelmi térképek
megkívántak. Sajnos nincs módomban ennek bizonyítása, mert Fodor Ferenc
térképtörténész művében csak a legjelentősebbeket emelte ki.
1875-ben Cherven Flóris
magyarra fordította a Jausz György-féle "Történelmi atlasz"-t, és
1875-től 1878-ig három részben bocsájtotta közre.
Történelmi atlaszok és
falitérképek hiányában a tankönyvekbe helyeztek kisebb térképeket.
Helmár Ágoston a
történelmi kartográfia szolgálatába állt, és az iskolák szükségleteinek
kielégítésére törekedett. Ő szerkesztette az első falitérképet
Magyarországon – ez a Stampfel-kiadónál látott napvilágot. Ugyancsak ez a cég
készítette történelmi atlaszait:
– 1. Iskolai atlasz az ókori történelem tanításához I.
– 2. Iskolai atlasz a középkori történelem tanításához II.
– 3. Iskolai atlasz az újkori történelem tanításához III.
– 4. Iskolai atlasz a világtörténelem tanításához.
Közben a vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter
megbízásából megkezdődött a "Történelmi iskolai atlasz"
szerkesztése: 1897-ben 3 füzetben jelent meg. Szerkesztésében történészek
vettek részt, a térképeket Kogutowicz Manó rajzolta. Később egy kötetben
[is], majd lapjai a Kogutovicz-féle "Teljes atlasz"-ban jelentek meg.
Ízig-vérig magyar szellemi alkotás, a magyarság történelme áll a
középpontjában.
Az első világháború
előtt (1913) Kogutowicz Károly és történészek közös munkájaként napvilágot
látott az
"Atlasz a magyar történelem tanításához" és az
"Atlasz a világtörténelem tanításához".
A világháború
megváltoztatta a történelmi szemléletet, tantervi változásokat is maga után
vont, ezért hozzáláttak újabb történelmi atlaszok szerkesztéséhez. Részben
oktatási, részben propagandacélzattal készült Gergely Endre műve, a
"Magyarország ezeréves" című térképsorozat, amely hazánk
területének változásait szemlélteti. Ezt követték a tudományos értékű
történelmi atlaszok, amelyeket az Állami Térképészeti Intézet Bartos Sándor és
Kurucz György szerkesztésében adott ki:
– 1. "Történelmi atlasz Magyarország történelmének
tanításához" (1926),
– 2. "Történelmi atlasz a világtörténelem tanításához. Ókor"
(1927),
– 3. "Történelmi atlasz a világtörténelem tanításához. Középkor és
újkor" (1928),
– 4. "Történelmi atlasz a világtörténelem tanításához. Legújabb
kor" (1929),
– 5. "Történelmi atlasz a polgári iskolák számára" (1928).
Ezek a legújabb történelmi kutatások eredményeit használták fel,
műszaki szempontból a kor színvonalán állottak.
1931-ben a Földrajzi
Intézet kiadásában jelent meg a "Történelmi atlasz. I. rész.
Magyarország" című kisatlasz fekete-kék nyomtatásban, ennek ellenére
értékes munka.
A felszabadulást
megelőző, nacionalista történelmi szemlélet leküzdésére az
Oktatásügyi Minisztérium mindenekelőtt megfelelő történelmi
térképekkel akarta ellátni a tanulóifjúságot. Ennek elkészítése azonban sokáig
váratott magára.
[Ez nagyon érdekes rész. Talán az újabb új történelemszemléletnek
megfelelően át kell írni!!]
A felszabadulás után az első történelmi atlaszt a Kartográfiai
Vállalat 1959-ben adta közre. [úgy tűnik, az "öregek
ellenálltak", amíg lehetett, ki-ki a maga helyén. Ez persze csak
szubjektív feltételezés.]
[Pozsonyi Mária: Atlaszkartográfia Magyarországon
Diplomamunka, Térképtudományi Tanszék, 1972
32. oldaltól a 35. oldalig]
Az első történelmi
atlaszt a németalföldi Abraham Ortelius állította össze. Az ókori világot
bemutató térképei 1624-ben jelentek meg.
A XVII. században
Franciaországban (J.B. d'Anville), a XVIII. században Németországban jelentek
meg jelentős történelmi atlaszok.
A világtörténelmet
bemutató atlaszok mellett feltűntek az egy-egy ország történelmét
feldolgozó munkák is. Büszkén vallhatjuk, az első nemzeti történelmi
atlasz hazánkban készült 1751-ben Tomka-Szászky János munkájaként. Egyébként
ő volt az, aki a magyar történelem önálló tárgyként való oktatását is
bevezette hazánkban.
Tomka-Szászky munkája
latin nyelvű volt. A debreceni református kollégium diákjai külföldi
atlaszok fordításával már magyar nyelvű atlaszokat jelentettek meg. 1801-ben
adták ki az ókor történelmét feldolgozó Oskolai Ó Átlást.(1873-ban Jausz György
egy osztrák történelmi atlasz magyar változatát publikálta.) A század végén
Kogutowicz Manó Magyar Földrajzi Intézete falitérképeket és történelmi
atlaszokat is készített. A nemzetközi és a magyar történelmet külön atlaszokban
dolgozta fel (1897). Iskolai atlaszai felhasználásával a nagyközönség részére
is kiadtak egy történelmi atlaszt (1902). A 23 térképet tartalmazó
műből hét csak Magyarországot ábrázolta.
A századfordulótól
napjainkig a nagyközönség kizárólag az iskolai történelmi atlaszokat
tanulmányozhatta az egykorú események térbeli nyomonkövetéséhez.
A két világháború között
az Állami Térképészeti Intézet jelentette meg Barthos-Kurucz iskolai történelmi
atlaszát. A II. világháború után a Kartográfiai Vállalat 1960-ban adta ki
Történelmi atlaszát a középiskolák számára, majd 1970-ben a Képes történelmi
atlaszt az általános iskoláknak. Magyarországon először 1990-ben került
kiadásra igazán részletes mű a nagyközönség számára. A Kartográfiai
Vállalatnál jelent meg a Történelmi világatlasz, amely az egyetemes történetet
96, a magyart 32 térképoldalon, mindösszesen 428 térképen mutatja be. A
kiadványt világrészenkénti kronológiai táblázat és gazdag névmutató (egykorú és
mai névváltozatokkal) zárja.
TÖRTÉNELMI VILÁGATLASZ
(Papp-Váry Á.) GK 1991/5. 371.o.
Nemzeti atlaszok
Az első, nevében is
nemzeti jelzőt viselő atlaszt a finnek adták ki 1899-ben. Az atlasz
közzétételének politikai indítéka volt. Így kívánták hangsúlyozni az Orosz
Birodalom nagyhercegségét képező ország függetlenségi törekvéseit.
A II. világháború végéig
megjelent hasonló jellegű munkák (Csehszlovákia, 1935; Olaszország, 1940)
kiadásának igazi indítéka szintén politikai volt. A II. világháborút
követően megjelent atlaszoknál [a legtöbb esetben már törekvés mutatkozik
arra, hogy] a politikai megfontolást felváltsa a tudományos [megközelítés]. A
területi tervezést és az oktatást segítő célzattal születnek meg már ezek
az atlaszok (Franciaország, 1946), illetve kezdik meg készítésüket (Dánia,
Ausztrália, Svédország). A politikai célzat időnként azonban még
később is megjelenik. Elég markánsan megfigyelhető ez az NDK, Irán,
Szlovákia nemzeti atlasza esetében.
A nemzeti atlaszok
szórványos készítése, a Nemzetközi Földrajzi Unió Szaliscsev, K.A. javaslatára
elfogadott 1957. évi ajánlása nyomán vett nagyobb lendületet, és vált a
földrajz- és térképtudomány központi feladatává.
Több országban
(pl.Svájc, Svédország, Kanada, Ausztrália) a nemzeti atlaszok készítése beépült
az állami földmérési és térképészeti szolgálatok tevékenységi körébe, és
rendszeres, folyamatos feladattá vált. Egyik-másik országban
(Finnország,India,Hollandia) az állami térképészeti szervek keretében külön
egységet szerveztek erre a célra. 1960–1975 között 45 nemzeti atlasz, azaz
évente átlagosan 2–3 jelent meg világszerte. A kiadási csúcsot az 1969–1971
közötti időszak jelentette 7, 9, 5 atlasz közzétételével. 1975 után az
atlaszok kiadása kis mértékben visszaesett (Papp-Váry, 1978). A Nemzetközi
Térképészeti Társulás Dél-Amerikában kívánta az atlaszok iránti
érdeklődést felkelteni. A Pánamerikai Földrajzi és Történelmi Intézet
bevonásával 1979-ben szervezett Nemzetiatlasz-konferencia hatására néhány
kisebb közép-amerikai ország is belefogott és megjelentette nemzeti atlaszát
(Gutsell,1979). Ennek ellenére az 1976–1990 közötti másfél évtizedben az
atlaszkiadás elég egyenetlen volt, bár összesenben átlagosan kétévente kiadtak
egy atlaszt. A több éves átfutási idejű atlaszkészítési munkák a 80-as
évek vége felé vettek újra nagyobb lendületet. 1990-ben 16 országban folytak
nemzetiatlasz-munkálatok. Sajnos ezek közül csak négy olyan ország volt,
amelyik első nemzeti atlaszán dolgozott (Bassa,1990). Összesenben azt
mondhatjuk, hogy a Föld országainak 1/3-áról jelent meg nemzeti atlasz.
Tucatnyi ország 1960 óta már legalább két ízben jelentette meg nemzeti
atlaszát, vagy legalábbis dolgozik a második atlaszművön.
(Papp-Váry Á.) GK 1991/4. 300.o.
Magyarország nemzeti atlasza először
1967-ben, majd 1989-ben jelent meg.
ELEKTRONIKUS NEMZETI ATLASZ
(Papp-Váry Á.) GK 1991/4. 300.o.
Nemcsak jelentős hiányt pótolt az 1959-ben megjelent
"Világatlasz", hanem páratlan teljesítményt is jelentett a magyar
térképkiadás történetében: egy év alatt készült el, az akkor legfrissebb adatok
felhasználásával, és teljes egészében magyar munka. A 80 térkép- és 112
szövegoldalas atlasz tartalma messze fölülmúlta a korábban megjelent hasonló
kiadványokat, és egyben alapját képezte a következő 20 év során a
Kartográfiai Vállalat által megjelentetett, időszakonként átdolgozott és
jelentős mértékben kibővített atlasz"sorozatnak".
ifj. Bartha Lajos: A „Parvus Atlas Hungariae”-ről
in: Stegena L. [szerk.]: Térképtudományi tanulmányok (Studia
cartologica)
Az ELTE Térképtudományi Tanszékének évkönyve, 8. kötet
Budapest, 1983