2.6.8. A Kartográfiai Vállalat világatlaszai I.

Az 1954-ben alapított Kartográfiai Vállalat 1958-ra jutott abba a helyzetbe, hogy egy világatlasz kiadási munkáit elkezdhesse. A feladatot egy év alatt oldotta meg a cég, ami akkor is nagy teljesítmény, ha a térképlapok zöme országszínezésű, s ezeken a domborzat ábrázolására summert alkalmaztak. Az 1959-es első kiadás egy folyamatosan bővülő atlaszsor kezdő elemének tekinthető, amelynek legjelentősebb állomásait az alábbi atlaszok alkotják:

* Világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1959;

* Politikai és gazdasági világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1960;

* Képes politikai és gazdasági világatlasz, Kartográfiai Vállalat, Budapest, 1966.

[A fenti átdolgozott és bővített kiadások közötti ún. javított kiadások csak kisebb-nagyobb korrektúrát tartalmaztak (amely csupán a fellelt hibák kijavítását, az időközben bekövetkezett változások átvezetését jelentette).] Tekintsük át ezeket, külön-külön kitérve az egyes fázisokban bekövetkező bővítésekre, korszerűsítésekre.

2.6.8.1. Világatlasz

Mint említettük, az első kiadás 1959-ben látott napvilágot, 40 000 példányban. A Kartográfiai Vállalatnál készült, de nyomdája nem lévén akkor még a cégnek, az Offset-nyomda sokszorosította, a szövegoldalakat pedig a Révai-nyomdában készítették.

Mérete: 238x333 mm (egy oldal vágott mérete). Álló formátumú, 196 oldalas kiadvány. A 196-ból 80 térképoldal. A térképtükör 225x317 mm, a kétoldalas térképek esetében pedig (2x230)x317 mm. (Utóbbiak végülis fekvő formátumúak.)

Tartalmi szempontból az atlasz három fő részre osztható. Az első részben a Föld, az egyes kontinensek és Magyarország domborzati térképei kaptak helyet. Ezek a szárazföldi részen summerrel kombinált magasságiréteg-színezésű, a tengeri területeken summer nélküli, mélységiréteg-színezésű térképek, a nyomásban meg nem jelenő szint- és mélységvonalakkal. 10 nyomási szín alkalmazásával készültek. A szárazföldi területeken ilyen módon a domborzatnak – a korábbi atlaszokban nem megszokott – igen finom plasztikájú, esztétikus képe jelenik meg a summernek köszönhetően, amely jól harmonizál az ugyancsak visszafogott színezésű tengeri területek ábrázolásával, ahol csupán a színárnyalatok határvonalaként érzékelhetők a „mélységvonalak”. Mégis, mivel tengeri summer nincs, ami „összemosná” a rétegszíneket – ez nem is szokásos a (korabeli) atlaszokban –, a finom kékszín-árnyalatok ellenére a tengeri domborzat sokkal „darabosabb”, markánsabb a szárazföldinél. A blokk a részletes jelmagyarázat-oldallal indul (az alkalmazott 10 nyomási szín miatt is itt a helye). Ezt egy kétoldalas domborzati Föld-térkép követi (72 és 85 milliós Érdi-Krausz György-féle összetett területtartó vetület); két, a sarkvidékeket ábrázoló melléktérképpel (85 milliós Lambert-féle azimutális területtartó vetület). Majd a kontinenstérképek következnek: 15 milliós Európa 2, 32 milliós Ázsia 2, majd 35 milliós Afrika 1, 20 milliós Ausztrália 1, 30 milliós É-Amerika 1, 30 milliós D-Amerika 1, 30 milliós Óceánia 2 oldalon. Az utóbbi több csendes-óceáni szigetcsoport melléktérképével. A blokkot az 1,1 milliós, kétoldalas Magyarország domborzati térképe, és az ugyancsak két oldalt kitevő, 11 legfontosabb magyar várost bemutató 100, illetve Budapest és környéke esetében 200 ezres méretarányú térképegyüttes zárja.

Az atlasz második részében közigazgatási, illetve politikai (ország-) színezéses térképek következnek, summerolt domborzatábrázolással, 8 nyomási szín alkalmazásával. A blokk bevezető térképei rendre Ény-, Dny-, ÉK- és DK-Magyarországot ábrázolják 550 ezres méretarányban, amely így kapcsolódik az előző térképcsoport vége felé elhelyezett 1,1 milliós domborzati országtérképhez. Mivel azonban az utóbbi, megyeszínezéses és summerolt domborzatú, stílusával egyben jó átkötést biztosít a további térképek felé, amelyek az alábbi logikai rendet követik: Világtérkép (85 és 72 milliós, a sarki melléktérképek helyett zászlók); Európa országai (15 milliós); majd az európai államok – kétoldalas feldolgozásban, országcsoportonként: Lengyelország, Csehszlovákia 2,5 milliós térképe (a Gdanski-öböl 1 milliós; Felső-Szilézia, a Magas-Tátra és Varsó 500 ezres; valamint Prága 250 ezres melléktérképével); Románia, Bulgária 2,5 milliós térképe (a Magyar autonóm tartomány, valamint Burgasz környéke 1,25 milliós; a Vaskapu környéki Duna 1 milliós; valamint Bukarest és Szófia 250 ezres melléktérképével); Jugoszlávia, Albánia 2,5 milliós térképe (Közép-Albánia 1,25 milliós; az Isztria-félsziget 750 ezres; és Belgrád, valamint Zágráb és környéke 250 ezres melléktérképével); a két Németország 2,5 milliós térképe, (a Ruhr-vidék és a Szász-iparvidék 750 ezres; Hamburg 500 ezres; a két Berlin 300 ezres; valamint Frankfurt am Main, Köln, Lipcse és München 250 ezres melléktérképével); Ausztria, Svájc 1,5 milliós térképe, (A Vierwaldstätti-tó 400 ezres; Bécs, Linz és környéke, valamint Salzburg és környéke 200 ezres; s végül Bern, Genf és Zürich 125 ezres melléktérképével); Franciaország 3 milliós térképe (Korzika 3 milliós; A francia Riviéra 1,5 milliós; Párizs 300 ezres; valamint Bordeaux, Lyon és Marseille 250 ezres melléktérképével); Nagy-Britannia, Írország 3 milliós térképe (A Közép-angliai-iparvidék 1,5 milliós; London és környéke 300 ezres; valamint Dublin 250 ezres melléktérképével); Hollandia, Belgium, Luxemburg 1,5 milliós térképe (Amszterdam és környéke, valamint Brüsszel 250 ezres melléktérképével); Spanyolország, Portugália 5 milliós térképe (az Azori-, a Kanári-szigetek és Madeira 10 milliós; a Gibraltári-szoros 1,25 milliós; s végül Barcelona és környéke, Lisszabon és környéke, valamint Madrid és környéke 250 ezres melléktérképével); Olaszország 3 milliós térképe (az Észak-olaszországi tavak 1 milliós; s végül Nápoly és a Vezúv, valamint Róma 250 ezres melléktérképével); Görögország, Közel-Kelet 5 milliós térképe (a Boszporusz és a Dardanellák 1 milliós; Athén és környéke, Isztanbul és környéke 250 ezres; Ankara 100 ezres; valamint Jeruzsálem 50 ezres melléktérképével); Észak-Európa (Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország) 5 milliós térképe (Izland 5 milliós; Øresund 1 milliós; Helsinki, Koppenhága, Oslo és környéke, valamint Stockholm 250 ezres melléktérképével); A Szovjetunió nyugati része 7,5 milliós térképe (A donyeci-iparvidék 2,5 milliós; valamint Kijev, Leningrád (ma Szentpétervár) és Moszkva 250 ezres melléktérképével); Szovjetunió 18 milliós térképe (ami jó átkötést biztosít Ázsia felé)(Itt jegyezzük meg azt, hogy az Európa országai térképet kivéve nincsenek országszínezéses kontinens-áttekintő térképek.); Délnyugat-Ázsia 10 milliós térképe (Bagdad és környéke, valamint Teherán 250 ezres melléktérképével); Elő-India 10 milliós térképe (Ceylon [ma Srí Lanka] 10 milliós; a Gangesz-Brahmaputra-deltavidék 5 milliós; valamint Bombay, Calcutta, Delhi és Karachi 250 ezres melléktérképével); Hátsó-India, Indonézia 15 milliós térképe (Jáva 7,5 milliós; Manila és környéke valamint a Szingapúri-szoros 1 milliós; s végül Jakarta 250 ezres melléktérképével); Kína, Mongólia 12,5 milliós térképe (Hongkong 1 milliós; valamint Peking és Sanghaj 250 ezres melléktérképével); Kelet-Kína, Korea, Japán 6 milliós térképe (a Közép-Japán-iparvidék 2,5 milliós; és Tokió 250 ezres melléktérképével); Észak-Afrika 18 milliós térképe (A Nílus-delta és a Szuezi-csatorna 2 milliós; valamint Kairó 250 ezres melléktérképével); Dél-Afrika 18 milliós térképe (a Transvaali-iparvidék 2,5 milliós; valamint Fokváros és környéke 250 ezres melléktérképével); Kanada 20 milliós térképe (Ottawa 250 ezres melléktérképével); Amerikai Egyesült Államok (USA) 10 milliós térképe (Chicago és Los Angeles 750 ezres; valamint Washington 250 ezres melléktérképével); Az Amerikai Egyesült Államok északkeleti része 5 milliós térképe (New York 500 ezres melléktérképével); Közép-Amerika 12,5 milliós térképe (Martinique és Trinidad 1,25 milliós; Miami és környéke 1 milliós; a Panama-csatorna 750 ezres; a Bermuda-szigetek, valamint Mexikóváros 500 ezres; s végül Havanna és környéke 250 ezres melléktérképével); Dél-Amerika északi része 12,5 milliós térképe (a Maracaibói-olajvidék 5 milliós melléktérképével); Dél-Amerika déli része 12,5 milliós térképe (A La Plata környéke 2,5 milliós; São Paulo–Santos 500 ezres; valamint Rio de Janeiro 250 ezres melléktérképével); Ausztrália 20 milliós térképe (Új-Zéland 20 milliós; Melbourne és környéke, valamint Sidney és környéke 1 milliós; Wellington és környéke 500 ezres; s végül Canberra 250 ezres melléktérképével).

Az ábrázolás részletgazdagsága a méretaránynak megfelelő, a szerkesztés igényességére, a kivitelezés gondosságára pedig – indirekt módon – már következtethetünk a nagyszámú melléktérkép felsorolása alapján. De utal erre a jelkulcs is, ha csak néhány jelcsoportot vizsgálunk meg, már akkor is. Például: vasúti fővonal, egyéb vasútvonal, épülő vasútvonal, vasúti komp, vasúti alagút; vagy autópálya, elsőrendű főútvonal, másodrendű főútvonal, karavánút stb. Hasonlóan a természeti képződményeknél: állandó folyó, időszakos folyó, folyásirány, sellő, zuhatag, vízesés stb.

Az első blokkot a cím-, a kolofonoldal, egy-egy oldalnyi előszó, tartalomjegyzék és – a már korábban is említett – részletes jelmagyarázat előzi meg. A használt vetületekre a Földet ábrázoló térképoldalakat kivéve utalás nem történik (itt is valószínűleg a magyar szerző – Érdi-Krausz György – miatt, s így az adott lapon szereplő melléktérképeké is szerepel – Lambert –, mint azt a felsorolásban láthattuk). Minden lapon találunk viszont méretarányszámot és mértéklécet. A főtérképre vonatkozók a kereten kívül, a lap alján; a melléktérképeké pedig azok keretén belül, közvetlenül a cím alatt találhatók. A főtérképek kereténél szükség szerint alkalmaznak kitörést, a melléktérképek kereténél pedig az íves (lekerekített) és a sarkos megoldások egyaránt előfordulnak – a keretek tehát nem „merevek”. A méretarány változó. Azt az elvet követi, hogy a kiadó országtól (Magyarországtól) távolodva csökken. Ez az alapelv nemcsak a kontinensek szintjén, de már Európán belül is érvényesül. Ezen túl azonban a szerkesztők egyes esetekben figyelembe vették a fejlettségi viszonyokat is; például az 10–15 milliós ázsiai lapok között Japán 6 milliós. Ez utóbbi elv érvényesítésére szolgál a melléktérképek egy része is. A melléktérképek másik része térképlapról-térképlapra bemutatja az ábrázolt területen található legjelentősebb városokat (elsősorban a fővárosokat). Sem ezt megelőzően, sem ezt követően nem volt magyar atlasz (természetesen a tárgyalt atlaszcsalád különböző kiadásait 1979-ig bezárólag kivéve), amely ebből a szempontból ilyen részletességgél dolgozta volna föl a Földet, sőt külföldi példát is csak keveset említhetünk!

Ha összesítve vizsgáljuk a Föld térképekkel való területi lefedettségét ebben az atlaszban, akkor azt mondhatjuk, hogy Magyarország 12; Európa (a Magyarországot ábrázoló lapokat kivéve 28, Ázsia 14, Afrika 4, Észak-Amerika 6, Közép-Amerika 2, Dél-Amerika 5; Ausztrália 2, Óceánia 2 térképoldalon kerül bemutatásra. Az Északi- és a Déli-sarkvidék (az Arktisz és az Antarktisz) csak egy-egy melléktérképen; az óceánok és a tengerek pedig valójában csak az egész Földet ábrázoló térképeken szerepelnek (4 oldal). Összesenben is érvényesül tehát az alapelv: ahogy távolodunk Magyarországtól úgy csökken a Föld bemutatását szolgáló térképlapok száma. Az, hogy hazánk kiemelten szerepel az atlaszban, már jelzi, hogy nem nemzetközi atlaszról van szó. A másik árulkodó jel az exonimák gazdag használata a elsősorban a természetföldrajzi nevek, de a településnevek esetében is. Igaz ez utóbbinál csak második helyen szerepelnek az exonimák.

Atlaszunk harmadik nagy részét a 112 oldalas névmutató alkotja, amelynek bevezető részében a névírási elvekre, a névmutatóban alkalmazott rövidítésekre, a földrajzi nevekben előforduló idegen fogalmakra és rövidítésekre vonatkozó információkat kapunk. Amintegy 55 ezer nevet tartalmazó névmutatóban a településnevet az esetleges (magyar) névváltozat követi, majd az adott ország rövidítése (a SzU és az USA esetében ezt megelőzően a tagállam névkódja, Magyarországon az érintett megye névkódja) szerepel, amelyet a hazai településneveknél és a külföldi városoknál a lélekszámadat követ. Ezután áll az oldalszám és a keresőadatok (betű- és számjelzés). Természetföldrajzi neveknél a név után a földrajzi jelleg meghatározása áll. Ezt speciális adatok követhetik, például folyónál a hossz, szigetnél, vízgyűjtőnél a terület, hegycsúcsnál, vízesésnél a magasság stb.:

Mukacsevo (Munkács), Ukr., SzU., 44 000, 52–53 B 4

Tennessee, f., 1450 km, Vgyt: 105 000 km², 70–71, I 4.

Ez a feldolgozás újszerű, a lélekszámadatok miatt igen korrektúraigényes, ezért nem is igen alkalmaznak ilyet.

Az előzéklapokon áttekintőtérképek kaptak helyet. Az elsőn: Magyarország és Európa, a hátsón: Ázsia, Afrika, Ausztrália, Óceánia, Észak-Amerika és Dél-Amerika.