2.6. Atlaszelemzések

 

A következőkben szakirodalmi elemzések által legjelentősebbnek tartott általános földrajzi világatlaszokkal ismerkedünk meg. Érdemes itt utalni arra, hogy számos olyan elemző kiadvány létezik (pl. angol nyelvterületen), amely a vásárlók számára megkönnyítendő a választást, a megjelent atlaszok széles körű összehasonlító vizsgálatát végzi – ide értve még az árukat is (!) –, és ennek figyelemvevételével állít fel rangsort közöttük.

 

2.6.1. The Times Atlas of the World

 

Először, 1955–1960 között, öt kötetben jelent meg, és “Mid Century Editions” megjelöléssel vált ismertté, hogy megkülönböztethessék a korábban kiadott Times-atlaszoktól. (Azok egyike – amelyet szintén a John Bartholomew & Son készített – 1921-ben, a másik pedig – amelyik német eredetű – még 1895-ben kiadott mű.) Az egykötetessé alakított ún. Comprehensive kiadás tovább bővítve tartalmazza mind az öt kötet anyagát. Első alkalommal 1967-ben adták ki, teljesen felújított változatban. Hamar követték egymást a kiadások: 1968, 1971, 1972, 1975, 1980, 1985, 1990, 1992 és 1999 ezek közül néhány változatlan utánnyomás, de többségük javított és/vagy átdolgozott kiadásként látott napvilágot. A legutóbbi változat – a 2000. évi millenniumi kiadás – teljesen újrafeldolgozott és bővített munka.

 

Néhány térképtől eltekintve az atlasz teljes anyaga Edinburghban, a skóciai John Bartholomew & Son Ltd., illetve Londonban, a Times Newspapers Ltd. munkatársainak együttműködésével készült. Mindenütt dícsérik átfogó, a Földet kiegyensúlyozottan ábrázoló szerkesztése, valamint kiváló névmutatója miatt.

 

Mérete: 292x457 mm (egy oldal vágott mérete). Álló formátumú, 556 oldalas kiadvány. A térképek döntő többsége kétoldalas, itt a térképtükör (2x280)x445 mm (összesenben fekvő formátumúak).

 

Felépítését tekintve három elkülönülő részre tagolódik. Az első 40 oldalas bevezető rész a Földről és a Világegyetemről szól: egyrészt szöveges, másrészt tematikus térképek és ábrák segítségével. A főrész 122 oldalpárból (244 oldalból) álló, természetföldrajzi térképegyüttest ölel fel. Ezek 6 színből nyomott térképek, és majdnem minden oldalpáron melléktérképek is helyet kapnak. A melléktérképek egy-egy csoportja önálló oldalt is alkothat, mint az a távoli szigetek vagy a metropoliszok bemutatásakor történt, mely utóbbiakból a London és a Párizs külön-külön kétoldalas kiterjedésű.

 

A térképes oldalpárokon nincs kivágatjelző (fekvési vagy áttekintővázlat)[1], illetve méretjelző térkép[2], bár nagyon hasznos lenne alkalmazásuk.

 

A térképek jelentős hányada természetföldrajzi ábrázolás, azonban ezeken is megfelelően megrajzolt, világosan követhető politikai és igazgatási határokat találunk (egyaránt értve ezen a tényleges és a vitatott határokat is). A magassági- és a mélységiréteg-színezés jelmagyarázata minden egyes térképoldalon helyet kap, s ezen mind lábban, mind pedig méterben mutatják az értékeket. A magassági viszonyokat finom színvilágú rétegszínsorral és nyomtatásban is megjelenő izovonalakkal fejezik ki.

 

Az ábrázolás részletgazdagsága úgy a természeti, mint a kulturjelenségeket egyaránt jellemzi. Ábrázolt elemek például: sivatagok, sós síkságok, dünék és futóhomokos területek, tavak, mocsarak, zátonyok, vulkánok, gleccserek, fő és fontos utak, csapások (sivatagi karavánutak?), vasútvonalak, csatornák, olajvezetékek, légikikötők, repülőterek. Részletes jelmagyarázat kap helyet a fő térképi részt közvetlenül megelőző oldalon, s ezt kiemelhető, külön lapra nyomtatva is megtaláljuk az atlaszban, amelyet mindig az éppen tanulmányozott térkép mellé tehetünk, akár egy könyvjelzőt (nagyon gyakorlatias és hasznos újítás). A használt térképvetület minden lapon megadott, sehol sincs azonban az atlaszban a térképvetületekre vonatkozó magyarázat, amely nagy segítség volna a nem szakemberek, s különösen a fiatalabb térképolvasók számára. Minden lapon találunk méretarányszámot. (Meglepő módon azonban nem szerepel mérföld/inch arányszám, ami egyébként az angol nyelvterületen kiadott térképeken még ma is általánosnak tekinthető.) Minden térképoldalon szerepel viszont aránymérték (mértékléc), amely úgy mérföldben, mint kilométerben kifejezett egységeket mutat.

 

A méretarány magyarázata sehol nem szerepel az atlaszban. Ez még egy újabb észrevétel, amelyet figyelembe kellene venni a következő kiadás bővítésekor. A Föld teljes területét kiemelkedően nagy méretarányban és igen nagy részletességgel ábrázolták – az atlaszokban szokásoshoz viszonyítva – ez a megállapítás még a távoli helyekre és szigetekre is vonatkozik. A méretarány kissé ugyan változik még országokon belül is, de az egész atlaszt tekintve az egyensúly kitűnő. Az USA és Kanada nagyrészt 1:2,5 milliós a legjelentősebb és a legkevésbé fontos területeket kivéve, amit a méretarány tükröz: az Atlanti-partvidék középső része 1:1 milliós, míg Alaszka és Északnyugat-Kanada 1:5 milliós. Különösen említésre méltóak a nagy amerikai és kanadai metropoliszok melléktérképei, amelyek méretaránya változó: az 1 : 100 ezres Quebectől az 1:250 ezres Baltimore, Chicago, Detroit, New York, Montreal, Philadelphia, Toronto és Washington térképéig. A Brit-szigetek alaposan feltérképezett, jelentős része vagy mind ???!!! 1:850 ezres méretarányban ábrázolt, London 100 ezres térképével. Európa is részletesen térképezett: az 1:515 ezres Benelux államoktól az 1:1 milliós Német-, Francia- és Olaszországon át a kisebb európai országok 1:2,5 milliós ábrázolásáig. A Föld további részei egységesen 1:5 milliós méretarányúak, kivéve az olyan fontosabb területeket, mint Izrael (1:500 ezres), a Közel-Kelet, Japán vagy Új-Zéland (1:2,5 milliós). Ezen kívül van rengeteg melléktérkép fontos területekről – nagyobb méretarányban.

 

Ami a térképekkel való területi fedettséget illeti, az atlasz kiemelkedően jó egyensúlyt mutat, amit a különböző régiókhoz rendelt oldalszámok jeleznek. 36 oldalt szántak Észak-Amerikának, amelyből 26 magának az USÁnak szenteltek. Ide értve 6 Kanadai és 14 amerikai nagyváros agglomerációs területét. 70 térképoldal mutatja be Európát, amelyből 12 a Brit-szigetek ábrázolja. Ide számítandó a különösen fontos régiók, illetve agglomerációs területek 8 (mellék)térképe is. Közép-Amerika – Mexikót is ide értve – négy, Dél-Amerika pedig 13 térképoldalt kapott. A Föld további részein a térképek a következők szerint osztoznak: a Szovjetunió 20, Ázsia 44, Ausztrálázsia 14, Afrika 24. További 15 oldal foglalkozik a sarkvidéki területekkel és a Föld óceánjaival. Említést érdemlő sajátsága az atlasznak még 60 nagyvárosi terület, melléktérképként való bemutatása.

 

Az igen terjedelmes, 272 oldalas névmutató több mint 200 000 egységet tartalmaz, ide értve a földrajzi képződmények és a lakotthelyek neveit. Külön említésre méltó a névmutatóban az egyes nevekhez kapcsolódó adatok gazdagsága, amelyek a következő sorrendet követik: maga a név; az ország, amelyben a település vagy képződmény található; földrajzi koordinátái (szélesség és hosszúság percnyi pontossággal); a térképes oldalpár sorszáma és a keresőhálózati adatok. További segítség (kiegészítő jótanácsok) az index használatához a szöveg végén találhatók.........??!! A földrajzi nevek írásmódja követi az USA Földrajzinév-bizottsága és a Födrajzi Nevek Állandó Bizottága (Egyesült Királyság) ajánlásait, ami éppúgy jelenti a helyi hivatalos névhasználati forma írásmódjának megfelelő, mint a megszokottabb angolos változat megadását. A névmutató egyszerű abból a szempontból, hogy nem egészül ki extrém (helység)névtári információkkal és népességadatokkal, bár a térképeken a települések méretét hozzávetőlegesen jelölik az alkalmazott betűtípusok és méretek.

 

Részletes tartalomjegyzék található az atlasz elején, ami mind a szöveges, mind a térképanyagra vonatkozó információkat közli. A jegyzékben szereplő minden egyes térképre vonatkozóan megadja a méretarányszámot. Az atlaszban kevés szöveges információ található, kivéve a bevezető részt, amely olyan hasznos anyagokat tartalmaz, mint az országok, külbirtokok és a legfontosabb szigetek táblázata; a földrajzi összehasonlító táblázat; tanulmány a földi erőforrásokról; ásványkincsek, energia, élelmiszer és éghajlat (két oldalt kitöltő) tematikus térképei; a Világegyetem; a Naprendszer; az északi és déli égbolt csillagainak térképe; a Föld és az atmoszféra; napkelte és napnyugta; űrrepülés és mesterséges holdak; valamint a Hold, ide értve a Hold felénk eső felszínének térképét is. A térképeket hét nagy csoportba sorolták: a Föld; a Kelet; Eurázsia; a Szovjetunió; a Mediterráneum és Afrika; Észak-Amerika; valamint Dél-Amerika.


[1]áttekintő- vagy fekvési vázlat [kivágatjelző térképvázlat] [KÉSZ 821.2 (b) {angol}]: kisméretarányú melléktérkép egy nagyobb méretarányú térkép szegélyén, hogy az utóbbi térképen ábrázolt területet lokalizálja.

[2]méretjelző térképvázlat: a főtérkép méretarányában (és vetületében) elkészített melléktérkép, amely a térképolvasó által ismertnek feltételezett kis kiterjedésű területet (pl. magyar felhasználó számára Magyarországot vagy valamelyik megyét stb.) ábrázol a főtérképen bemutatott terület méreteinek becslése érdekében.