Mottó:

A már kitalált dolgok rendszerezése, szintézise több az ismeretek puszta újrafogalmazásánál.

Mindenkinek, akit érdekelhet...

Bevezetés

Térképész hallgató koromban (az 1973/74. tanév II. félévében) mindössze egy szemeszteres tárgyként, heti egy órában került előadásra a Nemzeti és regionális atlaszok szerkesztése, majd később a Komplex atlaszok szerkesztése az immár két féléves és szemeszterenként 1+2 tanórás Atlaszkartográfia „őse”. Akkor a súlyponti kérdés Magyarország nemzeti atlaszának (1967) és az ország gazdasági körzeteit bemutató ún. regionálisatlasz-sorozatának bemutatása volt. Fölmerülhet az a kérdés, hogy amikor az új – a számítógépek használatával, a térinformatikával, tágabb értelemben a geoinformatikával, földrajzi információs rendszerekkel kapcsolatos – kérdések tananyagba kerülése miatt a hallgatók terhelése nő, illetve helyet kell biztosítani a korlátozott időkereteken belül az említett ismeretek oktatására is, egy – a címekkel jelzett – hagyományosnak tűnő tárgy óraszámának növelésére miért volt szükség.

Gyakran mondják, hogy az atlaszkészítés a legbonyolultabb, legösszetettebb térképmű előállítását jelenti, csapatmunka megszervezése és a csapat tagjainak jó együttműködése eredményeképpen. E feltételek kialakítása készségének, az ehhez szükséges tudásnak elsajátíttatása része kell legyen az egyetemi képzésnek. Hol másutt is történhetne? Az elvi fontolgatáson túl látni kell azt is, hogy napjainkban az atlaszkartográfia reneszánszát éli – egyre gazdagabb az atlaszkínálat –, így a napjainkban végző térképészek sokkal nagyobb valószínűséggel kerülhetnek szembe atlaszkartográfiai problémák megoldásával, mint korábban diplomát szerzett társaik. Emellett a számítógéphasználat rohamos terjedése számos olyan megoldást kínál számunkra, amelyek korábban nem vagy alig voltak megoldhatók: gondoljunk az interaktív CD-atlaszokra (ami messze meghaladja a kisszámú korábbi animációs film nyújtotta lehetőségeket). Az atlaszkészítés tehát sok kartográfus számára napi feladattá vált.

Az Atlaszkartográfia elméleti órái keretében az atlaszok kialakulásának és fejlődésének történeti áttekintését követően – amelyet az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárába tett szakmai kirándulás biztosít – a hallgatók megismerkedhetnek az atlaszkészítés folyamatával. A térképtárba tett látogatás során a legjelentősebb korszakjelző atlaszok kerülnek bemutatásra egészen a 20. század elejéig. A gyakorlati órák során pedig a 20. században kiadott legjelentősebb magyar, valamint az utóbbi fél évszázad fontos külhoni atlaszainak elemzése révén képet kaphatnak a hallgatók a különböző atlasztípusok sajátságairól. Ez az atlaszelemző munka – amelyet egyébként megadott szempontok figyelembevételével történő egyéni felkészülést követően egy-egy hallgató végez folyamatos hozzászólás-, illetve vitalehetőség mellett –, indokolja a gyakorlati órák túlsúlyát a képzésben. Három különböző súlyú feladat választása lehetséges:

1. Valamely atlasztípusba tartozó egyedi mű elemzése;

2. Ugyanolyan típusú, különböző országokban – vagy adott ország különböző térképészcégei által – kiadott munkák összehasonlító elemzése;

3. Különböző felhasználói körök számára azonos (tematikus) tartalommal készített atlaszok elemzése.

A gyakorlati órák anyagához kapcsolódik egy szabadon választott atlasz makettjének önálló elkészítése az első szemeszter idején – otthoni munka keretében –, de a feladat megoldása során felvetődő kérdések megvitatására a félév folyamán az órákon lehetőség van. A második szemeszterben a korábban elkészített makettatlasz szerkesztői utasításának és jelkulcsának – rajzi és litográfiai kivitelezésének – kidolgozását kell megoldani (ami a munka elméleti síkú megvalósítását jelenti).

Az Atlaszkartográfia tantárgy ilyen módon megkívánja, hogy a hallgatók rendelkezésére álljon olyan írásban is rögzített tananyag, amely egyrészt összegzi az elméleti ismereteket, így segítséget nyújt az egyetemi gyakorlatok során elvégzendő feladatok megoldásához; másrészt hozzájárul a hallgatók azon képességének kialakításához, hogy – később, az egyetemi tanulmányokat követően az „ÉLET”-ben, a termelésben – alkalmassá váljanak atlaszszerkesztési és -kivitelezési kérdések elméleti alapokon nyugvó megoldására, ilyen jellegű munkák szakszerű elvégzésére.

Ez a tantárgy feltételezi, hogy a hallgatók a térképkészítés alapvető elméleti ismereteivel, azoknak a gyakorlatban való alkalmazásával – tehát a térképszerkesztés, -tervezés és a rajzi, litográfiai feldolgozás, a nyomdai előkészítés és sokszorosítás folyamataival – tisztában vannak.

Az 1. fejezetben az atlaszokkal kapcsolatos elméleti alapfogalmak tárgyalására – az atlasz fogalmának meghatározására, az atlaszok csoportosításának különböző szempontjaira (atlasztípusok) – kerül sor.

A 2. fejezetben az atlaszok szerkesztése kapcsán felvetődő általános kérdések – az atlaszok alapvető szerkesztési elvei (mint az egységességre és a teljességre való törekvés, illetve ezek biztosításának korlátai); a különböző típusú atlaszok szerkesztési elvei (a szerkesztőiutasítás-minták; egy-egy típusba tartozó egy-egy kiemelt atlasz részletes elemzése segítségével) – kerülnek tárgyalásra. Ez azt a célt szolgálja, hogy a hallgatók elsajátítsák azokat az alapismereteket, amelyek az atlasz – mint a legbonyolultabb térképmű – elkészítéséhez szükségesek. A példaként idézett és elemzett atlaszok esetében az átfedéseket lehetőleg kerültük. Tudatosan nagyobb súllyal estek latba a hazai kiadványok, de a legjelentősebb külhoni atlaszokról sem feledkeztünk meg.

A 3. fejezet a térképkészítési technológia változásának az atlaszkiadásra gyakorolt hatását elemzi, bemutatva azt, hogy a napjainkban meghonosodó számítógép-felhasználáson alapuló technológiák pl. leszűkíthetik az egy ország új és újabb nemzeti atlasza kiadásai között eltelt időt. Szó esik a legújabb multimédiás CD-ROM-atlaszokról, és ennek kapcsán az atlasz fogalmának módosulásáról is.

A 4. fejezet rövid áttekintést ad a 20. századot megelőző időszakban megjelent külföldi atlaszokról – mintegy visszaidézve az Országos Széchényi Könyvtár Térképtárába tett látogatás tapasztalatait –; majd a – büszkén állíthatjuk, hogy – nagy hagyományokkal rendelkező magyar atlaszkiadás megismertetését, történeti áttekintését tűzi ki céljául, a teljességre törekvés igénye nélkül, mivel a részletes tárgyalás helyigénye túlmutat a lehetőségeinken. Ezen keresztül – fontosnak vélt hazai atlaszok néhány szavas elemzésén, bírálatán át – lehetővé válik a több évszázad során változó, napjainkra letisztuló alapvető atlaszszerkesztési és -tervezési szabályok megismertetése, összevetése a korábban megfogalmazott elméleti ismeretekkel. A tárgyalás kronológiai sorrendben történik. Mivel így az egy adott időszakban megjelent, de különböző típusú atlaszok tárgyalására más-más helyen kerül sor, a fejezet végén két táblázatos időrendi áttekintést adunk a megjelent atlaszokról, amelyek lehetővé teszik, hogy a korban összetartozó atlaszok közül az azonos típusba sorolható műveket könnyen „kiemelhessük”, illetve időrendi képet kapunk az elemzésre nem kerülő, de megjelent atlaszokról is. Érdekes tanulságul szolgálhat, hogy bizonyos típusok bizonyos időszakokra jellemzők.