Szakmai önéletrajz: Karsay Ferenc


Az értelmiségi pálya - az irodalom, az oktatás és a tudományok művelése iránti vonzalmam középiskolás koromban, a debreceni református kollégiumban kezdett kialakulni bennem. A családi hagyomány - apám vasúti mérnök volt - és az 1950-es évek nyújtotta perspektíva azonban a műszaki pálya felé irányított. Felvételt nyertem 1950-ben az előző évben Sopronban induló földmérnöki karra, ahonnan katonai behívással kerültem a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Kar Térképészeti Tagozatára hallgatónak. 1954-ben nyertem földmérőmérnöki és térképész-hadmérnöki kitüntetéses oklevelet. Pályám a Honvéd Térképészeti Intézetben indult, ahol térképész tisztként mint terepfelmérő topográfus, majd kartográfiai alosztályvezető működtem.
Oktatói tevékenységem azzal kezdődött, hogy 1957-ben (26 éves koromban) Rédey István professzor meghívott a Hadmérnöki Karon lévő Térképészeti Tanszékre. Innen kerültem át a Hadmérnöki Kar megszűntével az Építőmérnöki Kar Általános Geodézia tanszékére előbb mint tanársegéd, majd mint adjunktus. Itt nyújtottam be doktori disszertációmat kozmikus geodéziai témában (1961).
Az 1961-62-es tanévtől pedig Irmédi-Molnár László kért fel az ELTE Térképtudományi tanszékére meghívott előadónak. Itt azóta is folyamatosan - időben elosztva - térképészeti matematikát, vetülettant, geodéziát, fotogrammetriát, majd földrajzi helymeghatározást és topográfiát - tehát a térképezéshez szükséges felmérési ismereteket - oktatom a térképész szakos hallgatóknak. Az oktatás természetesen nemcsak gyakorlati tapasztalataim továbbadását jelentette, hanem a külföldi sok és hazai gyér szakirodalom feldolgozását is, mer ilyen hazai tankönyvek korábban nem léteztek. 1961-1976 között hét egyetemi és főiskolai jegyzetet adtam közre. Közben ugyanis néhány éven keresztül - szintén másodállásban - oktattam mérnöki geodéziát és építőipari, a közlekedési és a földmérési főiskolákon is.
Érdeklődésem közben a geodézia és fotogrammetria építőipari felhasználása felé fordult, 1964-től főállásban az BME-ről az akkori építésügyi minisztérium egyik tervező vállalatához, a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatához mentem.
1972-től mint iroda (főosztály) vezető, majd szakági főmérnökként több nagy, országos jelentőségű építkezéseken (Tiszai Vegyi Kombinát, Bélapátfalvi Cementgyár, Ózdi Kohászati Üzemek, Százhalombattai Erőmű, budapesti metró és Duna-hidak stb.) végeztem geodéziai vonatkozású szervező és irányító munkát főleg itthon, de külföldön is. Ezirányú munkásságomat tükrözi a társszerzőkkel megírt négy könyvem (Korszerű építési módok méréstechnikája 1978., A méréstechnika, és a könnyűszerkezetes építés kapcsolata 1981., A csoportos födémemeléses és a zsaluelemes-süllyesztéses építés geodéziai, méréstechnikai munkálatai 1981., Lazernüje geodezicseszkije priborü v sztroityelsztve. Moszkva 1988.) és két szakközépiskolai tankönyv (Földmérési technológiák 1982. és Földméréstan és kitűzés 1982.).
A tárgykörök szélességét mutatja a publikációs jegyzékemben szereplő több mint 140 munkám, amelyek zöme mérnöki és kozmikus geodéziai kérdésekkel foglalkozik. Kartográfiai vonatkozásban említhetem a most kiadás alatt lévő, nagyméretarányú térképezéssel foglalkozó tankönyvemet és azon közreműködésemet, amelyet több szakszótár kidolgozása során fejtettem ki. Mindmáig kéziratban maradt a négynyelvű kartográfiai értelmező szótáram.
Kartográfia téren az egyetemi jegyzetek és szótárak mellett térképészeti bibliográfiával is foglalkozom, ellátom a Geodéziai és Kartográfiai Irodalom, Bibliográfia négy kötetes kiadvány utóbbi két kötetének szerkesztését, továbbá behatóbb ismereteim vannak a felmérési műszereket illetően. Rendelkezem ingatlanrendező földmérő szakágazati jogosítvánnyal és szabványosítási műszaki-gazdasági szakértői minősítéssel.
1992. májusától nyugdíjas vagyok.
Karsay Ferenc (1931. Nyíregyháza) okl. földmérő és térképész hadmérnök, 1961-1998 között az ELTE Térképtudományi Tanszékén a tereppel foglalkozó tantárgyak (geodézia, topográfia, fotogrammetria, földrajzi helymeghatározás, vetülettan) megbízott előadója. Szakmai pályáját a Honvéd Térképészeti Intézetben terepfelmérőként és kartográfusként kezdte (1954), majd a BME Általános geodézia tanszéken adjunktusként dolgozott. 1961-ben műszaki egyetemi doktori vizsgát tett. 1964-1992 között építőipari tervező vállalatnál (a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál) töltött be különböző vezető munkaköröket, utóbb irodavezető szakági főmérnökként nagymératarányú térképezéseket, üzemi kitűzéseket irányított. Ezek között számos nagylétesítmény, mint a Paksi atomerőmű, Tiszai Vegyi Kombinát, Bélapátfalvi Cementgyár, Péti Nitrogénművek, a budapesti Metró, Duna-hidak, Nagy Sportcsarnok, autópályák és külföldi létesítmények is találhatók.
Publikációnak száma meghaladja a százat, köztük egy külföldi és több hazai szakkönyv, középfokú tankönyv (társszerzőkkel), továbbá hat egyetemi jegyzet is szerepel, melyeket az előbbi egyetemek hallgatói és három főiskola diákjai számára írt. E tekintetben tevékenysége oktatási profilt és tananyagot kialakító, úttörő jellegű (építőipari geodézia, település-felmérés, geodézia-topográfia térképészhallgatóknak, mérnökgeodézia szaküzemmérnököknek) és a hallgatók sokirányú és elmélyült ismeretszerzését szolgálata.
Résztvett több szakmai többnyelvű, értelmező szótár összeállításában. Szerkesztője a Magyar Geodéziai és Kartográfiai Irodalom (Bibliográfia) egyik 461 oldalas megjelent és egy kiadás előtt álló kötetnek.
Tagja volt az MTA Geodéziai Tudományos Bizottságnak, egyik vezetője a Magyar Földmérési, Térképészeti és Távérzékelési Társaságnak.
Jelenleg az ELTE Térképtudományi tanszéken térképtörténeti és műszerelméleti kutatásokkal foglalkozik.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!