A jelek egy egész terület kiterjedését is töltheti: ilyenkor azt is kifejezi, hogy ezen a területen mi fordul elő (mit találunk meg). Erre egy hagyományosnak tekinthető példa a mocsarak és nádas területek ábrazolása (5. ábra).
A domborzatábrázolásnál szintén szükségünk van a jelekre: a turistatérképeken olyan tereptárgyakat jelölhetünk velük, amelyek a terepen egy pontra vonatkoznak, és kiemelt jelentőséggel bírnak a tájékózodásban. Ilyenek a nagy sziklák (8. ábra), a barlangok (9. ábra), és a magas, magányos fák (10. ábra). De a jelek a felületi színezést is kiegészíthetik: erről is már beszéltünk a 7. fejezetben, amikor a gyümölcsös és szőlős területek ábrázolásáról volt szó (11. ábra).
