1901. január 28-án Sóskúton született. Középiskolai tanulmányait Budapesten a Rippl-Rónai utcai főreáliskolában végezte, 1918-ban érettségizett. A Műegyetem Általános Mérnöki Karára iratkozott be. A műegyetemi térképoktatás nem elégítette ki az ez irányú érdeklődését, ezért a mérnöki tanulmányait abbahagyta. Ezt követően - Rédey István segítségével - a katonai térképészet kartográfiai csoportjához került.
Az intézetben lehetősége nyílt arra, hogy a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán földrajzból és két melléktárgyból folytassa a térképtudományhoz most már közelebb álló tanulmányait. Itt szoros szakmai kapcsolatba került Cholnoky Jenővel, akkori tanárával, és ez a nyugalomba vonulásáig tartott.
A Térképészeti Intézetben topográfiai tanfolyamon és felmérésben vett részt, de inkább a katonaföldrajzi osztály munkálatai foglalkoztatták. 1931- ben fejezte be tudományegyetemi tanulmányait, és még ebben az évben a „Görögország földrajzi nevei” témakörben doktorátust szerzett. 1944-ig tevékenykedett az intézetben. Hadifogságból 1945-ben tért haza, 1946-ban nyugállományba helyezték.
1950-től részt vett iskolák számára készített Földrajzi Térkép füzetek és fali térképek szerkesztésében. Még ebben az évben az Országos Földméréstani Intézetbe került, majd az ÁFTH által létrehozott Geodéziai és Kartográfiai Intézetben 1952-ben hozzákezdtek az új magyar kartográfia megszervezéséhez. Az 1954-ben alapított Kartográfiai Vállalat főmérnöke lett, de hamarosan lemondott erről a beosztásáról. Főszerkesztőként dolgozott tovább az intézetben, és a tudományos munkát is irányíthatta. 1961-től nyugdíjasként is tovább folytatta mind a földrajzi nevekkel kapcsolatos, mind pedig a térképszerkesztői tevékenységét.
A kartográfia területén számos szakcikke, térkép- és atlasztervezési munkája jelent meg. Több szakmai testületnek volt alapítója és tagja. 1958- ban Lázár deák emlékéremmel tüntették ki.