Stegena Lajos
(1921-1997)
1997. február 23-án kísértük utolsó útjára a Rákospalotai temetõben Stegena Lajost.
Búcsúzunk !
Búcsúzunk dr. Stegena Lajos professzortól, az Eötvös
Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezetõ egyetemi
tanárától, aki bölcs türelemmel viselt gyógyíthatatlan
betegsége után megtért a Teremtõhöz.
Széles érdeklõdésû ember volt, akinek nagy ívû
életpályáját zárta le a halál.
Stegena Lajos 1921-ben Keszegfalván született. Mérnöki diplomáját 1942-ben a Mûegyetemen
szerezte. Kandidátusi címet 1957-ben, a földtudományok doktora fokozatot 1964-ben
kapta.
1942-tõl 1956-ig a MÁFI-ban dolgozott, 1957-ben az ELGI tudományos
osztályát vezette.
Egyetemünkkel 1953 óta áll kapcsolatban. A geofizika egyetemi
tanára 1963-ban lett. 1966-87 között, 21 évig a Térképtudományi
Tanszék vezetõje, 1975-84 években a Földtudományi Szakbizottság
elnöke, majd 1987-ig a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetõje.
Több évtizeden keresztül geofizikus és térképész
tárgyakat oktatott, hat tankönyvet (részben társszerzõkkel)
és számos jegyzetet írt. Negyvenéves oktatói
tevékenységét az évtizedek során képzett
geofizikus, geológus és térképész hallgatók
õrzik. Több tíz földtudományi egyetemi doktori, kandidátusi
és nagydoktori munka tanára, szakmai irányítója
volt. Több hazai és nemzetközi kutatási munka kezdeményezõje
vagy vezetõje, nemzetközi földtudományi és geofizikai
tudományos társaságok tisztségviselõje volt.
Kutatói munkásságát a Kárpát-medence
geonómiai megismerése és megismertetése terén
kifejtett másfélszáz tudományos publikáció
és külföldi egyetemek vendégprofesszori felkérései
bizonyítják.
Mintegy 30 egyetemre hívták meg elõadások tartására,
egy-egy szemeszterre, vendégprofesszora volt a freibergi, a clausthali,
kétszer a kieli és a nápolyi egyetemnek. Négy idegen
nyelven beszélt, írt és olvasott.
Számos egyetem (prágai, freibergi, moszkvai, padovai, szófiai)
érmének és emlékplakettjeinek tulajdonosa.
Munkássága során közel 150 tudományos értekezést
és 23 könyvet írt.
Több évtizedes földtudományi oktató-kutató
tevékenységét az MTA Elnöksége 1995-ben Eötvös
koszorúval ismerte el és följogosította a "Laureatus
academiae" cím viselésére.
Utolsó találkozásunkon a kórházban az egyetemi
életpályáról beszélgettünk:
egész életünk során vizsgázunk és vizsgáztatunk,
de a végén a mi abszolutóriumunkat állítják
ki rólunk a tanítványok és kollégák.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi
Karának polgárai nevében jelentem:
Tisztelt Professzor úr, az index lezárva, a végbizonyítvány
kiállítva.
Az életmûvet köszönjük!
Volt Professzorunk, Egyetemi Vezetõnk nyugodj békében!
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdõlapjára!