Stegena Lajos
(1921-1997)

Stegena.jpg - 14.408 K

1997. február 23-án kísértük utolsó útjára a Rákospalotai temetõben Stegena Lajost.

Búcsúzunk !
Búcsúzunk dr. Stegena Lajos professzortól, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nyugalmazott tanszékvezetõ egyetemi tanárától, aki bölcs türelemmel viselt gyógyíthatatlan betegsége után megtért a Teremtõhöz.
Széles érdeklõdésû ember volt, akinek nagy ívû életpályáját zárta le a halál.
Stegena Lajos 1921-ben Keszegfalván született. Mérnöki diplomáját 1942-ben a Mûegyetemen szerezte. Kandidátusi címet 1957-ben, a földtudományok doktora fokozatot 1964-ben kapta.
1942-tõl 1956-ig a MÁFI-ban dolgozott, 1957-ben az ELGI tudományos osztályát vezette.
Egyetemünkkel 1953 óta áll kapcsolatban. A geofizika egyetemi tanára 1963-ban lett. 1966-87 között, 21 évig a Térképtudományi Tanszék vezetõje, 1975-84 években a Földtudományi Szakbizottság elnöke, majd 1987-ig a Környezetfizikai Tanszékcsoport vezetõje.
Több évtizeden keresztül geofizikus és térképész tárgyakat oktatott, hat tankönyvet (részben társszerzõkkel) és számos jegyzetet írt. Negyvenéves oktatói tevékenységét az évtizedek során képzett geofizikus, geológus és térképész hallgatók õrzik. Több tíz földtudományi egyetemi doktori, kandidátusi és nagydoktori munka tanára, szakmai irányítója volt. Több hazai és nemzetközi kutatási munka kezdeményezõje vagy vezetõje, nemzetközi földtudományi és geofizikai tudományos társaságok tisztségviselõje volt.
Kutatói munkásságát a Kárpát-medence geonómiai megismerése és megismertetése terén kifejtett másfélszáz tudományos publikáció és külföldi egyetemek vendégprofesszori felkérései bizonyítják.
Mintegy 30 egyetemre hívták meg elõadások tartására, egy-egy szemeszterre, vendégprofesszora volt a freibergi, a clausthali, kétszer a kieli és a nápolyi egyetemnek. Négy idegen nyelven beszélt, írt és olvasott.
Számos egyetem (prágai, freibergi, moszkvai, padovai, szófiai) érmének és emlékplakettjeinek tulajdonosa.
Munkássága során közel 150 tudományos értekezést és 23 könyvet írt.
Több évtizedes földtudományi oktató-kutató tevékenységét az MTA Elnöksége 1995-ben Eötvös koszorúval ismerte el és följogosította a "Laureatus academiae" cím viselésére.

Utolsó találkozásunkon a kórházban az egyetemi életpályáról beszélgettünk:
egész életünk során vizsgázunk és vizsgáztatunk, de a végén a mi abszolutóriumunkat állítják ki rólunk a tanítványok és kollégák.
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Karának polgárai nevében jelentem:
Tisztelt Professzor úr, az index lezárva, a végbizonyítvány kiállítva.
Az életmûvet köszönjük!

Volt Professzorunk, Egyetemi Vezetõnk nyugodj békében!

Stegena
Stegena

1921. november 10-én Keszegfalván született. Mérnöki diplomáját 1942-ben a Műszaki Egyetemen szerezte. 1942-től 1956-ig a MÁFI-ban dolgo­zott, 1957-ben az ELGI tudományos osztályát vezette. Szeizmikus kutatá­saival, találmányával és a téma irányításával 1948-1970 között jelentős hazai és nemzetközi hírnévre tett szert. 196l-ben új módszert dolgozott ki a földi hőáram meghatározására.
1963-ban lett az ELTE geofizika egyetemi tanára, majd 1966-1987 között, 21 évig az ELTE Térképtudományi tanszék vezetője. Negyvenéves geofizikai és térképészeti oktatása idején hat tankönyvet (részben társ­szerzőkkel) és több jegyzetet írt. Tudományos munkássága során, a hazai lemeztektonikai vizsgálatok bevezetésével, munkatársaival együtt kidolgozta a Pannon-medence kialakulásának elméletét. Kutatási eredményeit a Kárpát­medence geonómiai megismerése és megismertetése alapján számos pub­likációja és külföldi egyetemek vendégprofesszori felkérései (freibergi, claustali, kieli és nápolyi egyetemek) is bizonyítják. Olasz gyűjteményekben felkutatta Lázár deáknak a 16. századbeli térképeit. Ezekről több tanulmány­ban és egy kötetben is beszámolt. Ez utóbbit, a feltárt térképek facsimiléivel az Akadémiai Kiadó angol nyelven is megjelentette. Az ENSZ felkérésére monográfiát készített a világ földtudományi térképezéséről.
1957-ben kandidátusi címet, 1964-ben a földtudományok doktora fokozatot nyerte el. Tagja volt sok hazai és külföldi szakmai társaságnak és bizottságnak. Tudományos életútját elismerések sora igazolja, így többek között: oklevelek, elismerések, emlékérmek és kitüntetések. Az MTA elnök­sége 1995-ben Eötvös-koszorúval ismerte el, és följogosította a „Laureatus academiae” cím viselésére.

nyil Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdõlapjára!