Füsi Lajos élete összeforrt a tanszék létrehozásával, kiépítésével és hosszú idő óta sikeres működésével. Győrben született 1920. május 26-án. A Szegeden befejezett geográfiai tanulmányai után pályáját tanárként Győrben kezdte. Közben azonban nem kerülték el a háború viszontagságai és az orosz fogság. Hazatérése után a Művelődésügyi Minisztériumban folytatta tevékenységét, mint csoportvezető. Itt került kapcsolatba a térképészettel, közelebbről a földgömbökkel, amelyeket az iskolai oktatás fontos eszközeinek tartott és igyekezett a diákokkal megszerettetni. Turner Istvánnal, a neves földgömbkészítővel 1953-tól a 11, 20, 25 és 40 cm átmérőjű fizikai és politikai glóbuszok kartografálásában (névrajzának kidolgozásában) személyesen is részt vett. Ezzel közelkerült az 1953-ban megalakult Térképtudományi Tanszékhez, ahol előbb külső munkatárs, majd tanársegéd lett (1954) Irmédi-Molnár László professzor mellett. Az 1957/58 tanévtől alkalmazott térképtant tanított. Nagy gondot fordított a nyári térképezési gyakorlatok megszervezésére és lebonyolítására, amelyeket maga vezetett. Tevékenységének jelentős részét a tanszék szervezési és adminisztratív ügyeinek intézése töltötte ki, mint a professzor egyetlen munkatársáé. Közreműködött tantervek kidolgozásában. Sokat foglalkozott a hallgatók nevelésével, tanácsokat adott életvitelükhöz, szakmai elgondolásaikhoz, pályájuk megkezdéséhez. Nagyra kell értékelnünk ezt a tevékenységét, mert sikerült a tanszéken és oktatási tevékenységében olyan családias légkört kialakítani, amely azt baráti és tudományos műhellyé tette tanárok és hallgatók számára egyaránt.
Nem hanyagolta el a tudományokkal való foglalkozást sem, tovább bővítette a földgömb-szerkesztési ismereteit és gyakorlatát. Elmélyült a térképtervezés, -szerkesztés és -sokszorosítás tananyagában. Sokat tett e tárgyak demonstrációja érdekében, hiszen azokat önálló tárgyként a tudományegyetemen még nem oktatták. Professzorával Magyarországról két dombortérképet készített a Minisztérium részére, amelyen az ország közép- és felsőoktatási intézményeit tüntették fel. Előkészítette a Balaton 1:25 000 méretarányú domborművű térképét is.
1956-ban a Budapesti Műszaki Egyetem Hadmérnöki Karán a Térképész tagozaton is térképsokszorosítást adott elő mint meghívott előadó.
A földgömbökkel kapcsolatos kutatásait 1966-ra egyetemi doktori disszertációvá érlelte, létrehozva 1961-ben egy 1:10 milliós méretarányú 110 cm átmérőjű domborföldgömböt. "Az első magyar domborművű műanyag földgömb" című disszertációjához pedig 212 cm átmérőjű (1: 6 milliós) domborművű átvilágítható kettős földgömböt szerkesztett. Utóbbihoz maga kísérletezte ki a műanyagok felhasználhatóságát és az erre történő szerkesztési módszereket. ez a munkája ma is megtekinthető a budapesti Városligeti Közlekedési Múzeumban, rajta a világ főbb közlekedési útvonalaival.
Különösen nagy feladatok hárultak rá Irmédi-Molnár László professzor nyugdíjba vonulásakor és a tanszéknek a Ludovika épületébe 1966-ban történő átköltözésekor. Ekkor már mintegy 5000 szakkönyv, 10 000 térkép és több millió Ft értékű geodéziai, topográfiai és térképsokszorosítást szolgáló műszer biztonságos és célszerű elrendezéséről kellett gondoskodnia. Új tárgyak oktatása is várt rá: az általános térképtan és a domborzattan. Amint befejezte három munkatársával ezt a fizikai és rendszerező munkát és Stegena Lajos professzor vette át a tanszék vezetését - bár a tanszéki adminisztráció továbbra is ráhárult - kissé több ideje maradt a tudományos munkára.
Részt vett 1970-71-ben az Atlas der Donauländer szerkesztésében. Szerkesztette a "Map of Metamorphites of the Carpatho-Balkan-Dinaride Area" című 1:1 milliós térképgyűjteményt (MNTI kiadása, Bp. 1976). Sokat dolgozott az ország részletes geomorfológiai térképezésében, önálló úttörő jellegű munkája a 1:200 000 méretarányú geomorfológiai összesítő térkép mintaszelvényének kidolgozása. Az Építésügyi Minisztérium részére készítette Győr-Sopron megye ipartelepítési atlasza (1972) c. száz oldalas tanulmányát 42 színes térképpel. Közel állt hozzá a Tihanyi félsziget - ahol nyarait töltötte -, melynek mikrotáj-gejzírmező feltárására és környezetvédelmére tett javaslatot és szerkesztett térképet (1980). Ezek a munkák, - melyekről publikációi is jelentek meg - mutatják érdeklődését és nyitott voltát más tudományterületek felé. Különös érzékkel munkálkodott a térképészet interdiszciplináris területein.
Természetesen sor került különböző egyetemi jegyzetek megírására (Térképtechnológia 1975, Térképészeti alapismeretek 1979) konferencia-előadások megtartására (Térképészeti szakember- és továbbképzés konferencia, 1972), a posztgraduális képzés anyagának kidolgozására (térképautomatizálás, 1970, generalizálás, 1969) és más tanszéki kiadványok szerkesztésére.
Emellett nagy gondot fordított az alsóbbfokú földrajzoktatás színvonalának emelésére, társszerzővel több tankönyvet írt, melyek közül néhány nyolc kiadást is megért. Elkészítette a Térképjelek falitábláinak kartográfiai munkáit (12 színben) az általános iskolák számára. Írt tankönyvet a Pedagógiai Főiskola diákjai részére (1959) és a földmérési és térképészeti szakközépiskolák számára (1986). Összesen 9 tankönyv, 50 tanulmány és szakkönyv szerzője volt.
Tagja volt a Magyar Nemzeti Atlasz, az iskolai atlaszok és falitérképek országos szerkesztő bizottságának. Szintén tagja volt a Magyar Földrajzi Társaság választmányának, A Geodéziai és Kartográfiai Egyesületnek, valamint a MÉM OFTH Térképészeti bizottságának. Több elismerésben részesült és 1979-ben docensi kinevezést kapott.
1980-ban vonult nyugdíjba, ezután sem pihent, mert 1981-1989 között két ciklusban a Magyar Földrajzi Társaság országos főtitkárává választották. Ezen munkája elismeréséül is, 1989-ben a Társaság tiszteleti tagjává választotta.
Tartalmas, másoknak és szakterületének szentelt küzdelmes élete 1999. júniusában ért véget, e hó 28-án helyezték örök nyugalomra a debreceni köztemetőben.
Munkatársai, tanítványai szeretettel emlékeznek baráti és atyai egyéniségére valamint a tanszék működése érdekében kifejtett tevékenységére.
1920. május 26-án Győrben született. A Szegeden befejezett geográfiai tanulmányai után pályáját Győrben kezdte. A második világháború következményeként szovjet fogságba került. Hazatérése után a Művelődésügyi Minisztériumban mint csoportvezető folytatta tevékenységét. Itt ismerkedett meg jobban a térképészettel, valamint a földgömbökkel, amelyeket az iskolai oktatás fontos eszközeinek tartott. Turner Istvánnal, a neves földgömbkészítővel 1953-tól különböző méretű fizikai és politikai glóbuszok kartografálásában (névrajzának kidolgozásában) személyesen is részt vett.
Az 1953-ban megalakult ELTE Térképtudományi Tanszéknek előbb külső munkatársa, majd 1954-ben tanársegéde lett Irmédi-Molnár László professzor mellett. Az 1957-58-as tanévtől kezdve Alkalmazott térképtant tanított. Nagy gondot fordított a nyári térképezési gyakorlatok megszervezésére és lebonyolítására. Tevékenységének jelentős részét a hallgatók nevelése, a tanszék szervezési és adminisztratív ügyeinek intézése töltötte ki.
Szerteágazó, eredményes kutatási munkákban vett részt. A földgömbökkel kapcsolatos tudományos tevékenységével 1966-ban egyetemi doktori címet szerzett. 1970-1971 között részt vett az „Atlas der Donaulönder” szerkesztésében. Szerkesztette a „Map of Metmorphites the Carpatho-Balkan- Dinaride Area” című, 1 : 1 000 000 ma. térképgyűjteményt (MNTI kiadása, Bp., 1976). Sokat dolgozott az ország részletes geomorfológiai térképezésében. Összesen 9 tankönyv, 50 tanulmány és szakkönyv szerzője volt.