Körmendi pedagógus család gyermekeként Szombathelyen született 1919. január 10-én. Már kiskorától a rajz nélkülözhetetlen életeleme volt. A budapesti Vörösmarty reáliskolában érettségizett 1937-ben, majd felvették a Ludovika Akadémiára, ahol 1940-ben avatták hivatásos honvéd hadnaggyá. Elõbb Kárpátaljára helyezték hegyivadásznak, majd rövidesen a repülõkhöz került távolfelderítõnek Budaörsre. A háború miatt innen elõbb Székesfehérvárra, majd Pápára telepítették alakulatát. 1944. decemberében szovjet fogságba került, 1945. áprilisában a Szovjetunióba szállították, 1947. júliusáig az ottani fogolytáborokban sínylõdött, míg végre hazakerült.
1947. szeptemberében a HM a honvédségbõl eltávolította, majd a HTI felsõfokú térképészeti tanfolyamára került, ahol 3 év alatt a térképészszakma kiválóan képzett szakembere lett. 1956-os forradalom alatt közfelkiáltással elsõnek választották be a forradalmi tanácsba. 1956 novemberében szovjet fogságba kerül, majd decemberében kiszabadul. Röviddel ezután HM bizottság vizsgálja az intézetiek forradalom alatti magatartását, és ennek során eltávolítják. Térképészmunkáját a BGTV-nél folytatja, de 1959. január 1-jével a KV-hez csatolják, és az átszervezés kapcsán, nyilvánvaló ellenzékisége miatt elbocsátják. Pécsre került a PGTV-hez, ahol elõbb topográfiai és kartográfiai termelésirányítóként, majd csoportvezetõként mûködik 1972 végéig. 1973-ban a FÖMI-hez helyezik át, és onnan megy nyugdíjba 1979-ben. Mûvészi szintû grafikai képessége a térképrajzban csúcsosodott ki, amelynek országosan ismert képviselõje lett. õ állított össze elõször magyar nyelven a térképrajz eszközeit és gyakorlatát ismertetõ, többször bõvített és átdolgozott tankönyvet. Tanított térképrajzot a BME Hadmérnöki karán, a Gödöllõi Agrártudományi Egyetemen, de fõképpen az ELTE Térképtudományi Tanszékén, ahol 34 éven át oktatta a térképrajzolást, a tanszék saját halottjaként búcsúztatta.
Rendkívüli szorgalmával számtalan természettudományos könyv illusztrációját rajzolta meg, legutóbb pedig a Rónai András által szerkesztett Közép-Európa Atlasz kiadásában tevékeny részt vállalt. Kimagasló képessége, szorgalma elismeréseként megkapta a Kiváló Dolgozó elismerést és a Térképészet kiváló dolgozója kitüntetést. 1992-ben a "Lázár deák emlékérem"-mel tüntették ki.
1919. január 10-én Szombathelyen született. A budapesti Vörösmarty reáliskolában 1937-ben érettségizett, majd felvették a Ludovika Akadémiára, ahol 1940-ben avatták honvéd hadnaggyá. Előbb hegyivadász volt, majd a repülőkhöz Budaörsre vezényelték távolfelderítőnek. Hároméves frontszolgálat után szovjet fogságba került, ahonnan 1947-ben tért haza.
1947-1956 között a Honvéd Térképészeti Intézetnél dolgozott. Itt a hároméves felsőfokú térképésztiszti tanfolyamra került. A térképrajzban közismert kimagasló képességei és vidám egyénisége révén igen népszerű volt, így az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt elsőnek választották be a forradalmi tanácsba. Emiatt, a már alezredesi rendfokozatot is elért szakembert, elküldték a honvédségtől.
Térképész munkáját a BGTV-nél folytatta, de 1959-től osztályát a KV- hoz csatolták, és az átszervezés kapcsán ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Ezt követően a PGTV-hez került, ahol előbb topográfiai és kartográfiai termelésirányítóként, majd 1972-ig csoportvezetőként működött. 1973-ban a FÖMI-hez helyezték át, és onnan 1979-ben ment nyugdíjba.
Ő állított össze először magyar nyelven a térképrajz eszközeit és gyakorlatát ismertető, többszőr bővített és átdolgozott tankönyvet. Tanított térképrajzot a BME Hadmérnöki Karán, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen, de elsősorban az ELTE Térképtudományi Tanszéken. Számtalan természettudományos könyv illusztrációját rajzolta meg.
Kimagasló képessége, szorgalma alapján megkapta a Kiváló Dolgozó elismerést és a Térképészet kiváló dolgozója kitüntetést, 1992-ben pedig a Lázár deák emlékérmet.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdõlapjára!