Ajtay Ágnes


(1934-1994)


1994. december 9-én kísértük utolsó útjára a Farkasréti temetőben Ajtay Ágnest.

1934. január 12-én született Budapesten. Az érettségi után, 1952-ben a Városmérési Irodánál kezdett dolgozni figuránsként, majd az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal térképrajzolói tanfolyamát végezte el. Rajzoló technikusi képesítéssel először a Geodéziai és Kartográfiai Intézet munkatársa volt, és amikor 1954. december 1-én megalakult a Kartográfiai Vállalat, annak alapító tagja lett. Volt térképtechnológus, minőségi ellenőr, felelős szerkesztő. A térképészet minden ágában jártas volt, számára a munka nem egyszerűen térképkészítés volt, ennél több: alkotás. Egész szakmai pályáján a szigorú igényesség, a magas esztétikai színvonal volt a mércéje.

A munka mellett sokat tanult. Levelezőként elvégezte az ELTE TTK földrajz-térképész szakát. A diploma további teljesítményekre ösztönözte. Egész sor külföldi tanulmányúton vett részt.

Az 1970-es, 80-as években a vállalat sikeres exporttevékenységének bővítésében meghatározó szerepet vállalt. Volt kiváló vállalati dolgozó, háromszor kapta meg a térképészet kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést, 1986-ban elnyerte a Lázár Deák emlékérmet. 1993-ban - már egyetemi munkássága elismeréseként - kormánykitüntetést kapott (a térképek környezetértékelésben történő alkalmazásáért).

Társadalmi munkája is kíemelkedő volt. A Geodéziai és Kartográfiai Egyesület választmányi tagja, a Térkép Terminológiai Bizottság elnöke, az ICA (Nemzetközi Térképészeti Társulás) keretén belül a "Nők a térképészetben" bizottság alapító tagja, szervezője, motorja volt.

1989-ben a Kartográfiától nyugdíjba vonult, de a munkát nem hagyta abba: az ELTE Térképtudományi Tanszékének tudományos munkatársa lett. Térképészhallgatók sokaságával ismertette és szerettette meg a térképészetet. Munkatársai és a hallgatók is mindig tisztelettel és szeretettel gondolnak rá. Hosszú évekre szóló terveinek megvalósítását a sors nem tette lehetővé.


1934. január 12-én Budapesten született. Érettségi után 1952-ben a Városmérési Irodánál figuránsként kezdett dolgozni, majd az ÁFTH térképraj­zolói tanfolyamát végezte el. Rajzoló technikusi képesítéssel 1953-1954 között a Geodéziai és Kartográfiai Intézet munkatársa volt, majd 1954-ben, amikor a Kartográfiai Vállalat megalakult, annak alapító tagja lett. Itt a kar­tográfus-technikustól, illetve segédtervezőtől, szerkesztőn keresztül osztály- vezetőig szinte minden beosztásban dolgozott. Volt térképtechnológus, minőségi ellenőr, felelős szerkesztő. A térképészet minden ágában jártas volt, nemcsak ismerte, hanem azt kiválóan művelte is. Az 1970-es és az 1980-as években a vállalat eredményes exporttevékenységének bővítésében meghatározó szerepet vállalt.
A munka mellett sokat tanult. Levelező tagozaton elvégezte az ELTE földrajz-térképészet szakát. Német és angol nyelvből sikeres állami nyelvvizs­gát tett. Több külföldi tanulmányúton is részt vett. 1989-ben ment nyugdíjba, de ezt követően is tevékenykedett. Az ELTE Térképtudományi tanszékének tudományos munkatársa lett. Térképészhallgatók sokaságával ismertette és szerettette meg a térképészetet.
Kiemelkedő társadalmi munkát is végzett. A GKE választmányi tagja, a Térkép Terminológiai Bizottság elnöke, az ICA (Nemzetközi Térképészeti Társulás) keretében a „Nők a térképészetben” bizottság alapító tagja és szervezője volt.

Eredményes munkájáért több kitüntetésben is részesült. A miniszteri és a vállalati elismerések mellett 1986-ban elnyerte a Lázár deák emlékérmet, sőt 1993-ban egyetemi munkásságáért kormánykitüntetést kapott.
Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!