Az összetett vetületek egyik leggyakrabban előforduló példája az Érdi-Krausz-féle összetett képzetes hengervetület (pl. Cartographia Világatlasz), mely a sarkoknál Mollweide-féle vetületből, a középső részen pedig a Mercator-sor egyik tagjából áll. A vetületnek sok előnye mellett van két kedvezőtlen jellemzője is. Az egyik, hogy a vetületrészek illesztési vonalánál a meridiánívek megtörnek (ezt a rajzolók általában igyekeznek elsimítani), illetve, hogy az egyes részeken nem azonos a méretarány. Érdekes kérdés, hogy transzformálható-e úgy a két vetületrész, hogy ezek a problémák kiküszöbölhetőek legyenek, illetve, hogy az így kapható vetület(ek) egyes torzulási tulajdonságai hogy viszonyulnak a kiindulási alapot képző Mollweide-, és Mercator-Sanson-féle vetületekéhez. Ez a dolgozat ezekre a kérdésekre mutat két különböző megoldást. Az első esetben a Mercator-sorbéli vetület paraméterezését választjuk meg úgy, hogy a két vetületrész törésmentesen csatlakozzon, majd a kapott képet merőleges affinitásokat hajtunk végre a területtartás megőrzésével. A második változatnál a Mollweide-féle vetületrészt is kicseréljük egy általánosabb vetületre.
A dolgozat mellékleteként elkészült programok az egyes vetületek számítógépen való elkészítéséhez nyújtanak segítséget.