Zentai László:
Számítógépes térképészet

ELŐSZÓ

Egy vadonatúj témáról először írni magyarul nagy felelősség. Főleg akkor, ha ilyen jellegű könyv még idegen nyelven sem nagyon született. Nehéz egy olyan gyakorlatias és gyorsan változó témáról írni, mint a számítógépes térképészet.
A számítástechnika rendkívül gyors fejlődése nem könnyíti meg a munkámat, de bízom benne, hogy sikerült legalább néhány éven át időtálló könyvet írnom. Azt hiszem, ha ennek a könyvnek a nagy része még 4–5 év múlva is használható lesz, nem dolgoztam rajta hiába. Ha magunkban végiggondoljuk, mi is történt ezen a szakterületen 4–5 évvel ezelőtt, megérthetjük, hogy nem is olyan könnyű a magam támasztotta feltételeknek megfelelni.
Ez a könyv térképészeknek szól, illetve mindenki másnak, aki alapvető térképészeti ismeretekkel rendelkezik. A személyi számítógépek rendkívül gyors elterjedése hazánkban néhány év alatt teljesen átalakította a térképkészítést. 1990 végén jelent meg az első olyan térkép, melynek nyomdakész filmjei már számítógéppel készültek, és mára szinte egyeduralkodóvá vált ez a módszer. A térképészeknek meg kellett ismerkedniük a számítógépek használatával, hiszen ezek szakszerű alkalmazásával a teljes technológiai folyamat kézben tartható. Olyan tökéletes technikai minőség érhető el, ami remélhetőleg más területeken is jobb munkára ösztönzi a térképkészítőket.
Ez a könyv elsősorban abban kíván segítséget nyújtani, hogy a számítástechnikai alapismeretek közül összefoglalja mindazokat, amelyek egy térképész számára fontosak lehetnek. Hiszem, hogy sokkal egyszerűbb egy ilyen jellegű tudást – akár ezen könyv segítségével is – elsajátítani, mint egy számítógép-használatban jártas szakembernek komoly térképészeti ismereteket szerezni. Viszonylag kevés a könyvben az elsősorban csak térképészek számára érdekes, értékes információ, a könyvet – reményeim szerint – sikerrel forgathatják a rokon szakterületek képviselői is.
Mára a számítástechnika, az Internet használata egyre inkább természetessé válik: ilyen ismeretek magabiztos alkalmazása ugyanolyan fontosságúvá kell váljon, mint a nyelvismeret. Ez a könyv meg sem születhetett volna a web használata nélkül, legalábbis nem lehetett volna ilyen naprakész.
Könyvem igyekszik abban segíteni, hogy mi térképészek is értsük és beszéljük ezt az új nyelvet, és megpróbáljunk lépést tartani a fejlődéssel.
Könyvem nem vállalkozik arra, hogy a térképészettel kapcsolatos jogi problémákat (törvényeket és rendeleteket) ismertesse, illetve állást foglaljon olyan kérdésekben, ami képzett jogászok számára is nehéz lehet. A kiadói kartográfiával foglalkozó térképészeknek tisztában kell lenniük országuk törvényeivel, melyek többféleképpen is érinthetik, illetve szabályozhatják tevékenységüket.
A polgári jogrendek kialakulásakor megfogalmazott szerzői jog azt a korábbi társadalmi gyakorlatot, közvéleményt öntötte formába, hogy a szellemi alkotómunkában létrehozott tudományos, irodalmi, művészeti alkotások (beleértve a térképeket is) egyedi és így elismerésre, védelemre méltó termékek.
Segítségképpen álljon itt egy lista, amelyből a könyv olvasói tájékozódhatnak ebben a témában is a magyarországi helyzetről:
  1. Faludi Gábor: A felhasználási szerződés
    Szerződéstár 6., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 1999. ISBN 963 224 468 0
  2. Papp-Váry Árpád: A térképszerzői jog a digitális korszakban
    Geodézia és Kartográfia, 1994/5. 304–307.
  3. dr. Tomszer Miklós: Szerzői jog
    Print & Publishing, 1994 április/május, 48–49.
  4. 1996. évi LXXVI. törvény a földmérési és térképészeti tevékenységről
  5. 63/1999. (VII. 21.) FVM-HM-PM együttes rendelet a földmérési és térképészeti állami alapadatok kezeléséről, szolgáltatásáról és egyes igazgatási szolgáltatási díjakról
  6. 1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról (továbbá a törvényhez fűzött általános és részletes indoklás)

Köszönöm Sipos Judit, Földi Ervin, Hajdu Martin, Kovács Attila, Kovács Béla, Kővári József, Márton Mátyás, Jesús Reyes, Sümeghy Zoltán, Szeklencei Tamás, s nem utolsó sorban lektorom, Vekerdy Zoltán segítségét.

Budapest, 2000. április

A szerző