1.1 A tájfutó térképek rövid története
Az első magyarországi tájfutó verseny 1925. január 11-én zajlott le a Budai-hegységben, a versenyközpont (a cél és a rajthely egyben) a hűvösvölgyi Balázs vendéglő volt. A verseny szervezője a festőként és sportemberként egyaránt közismert ifj. Ripszám Henrik volt, aki előzőleg Svédországban már megismerkedett a sportággal. A kilenc kilométeres pálya négy ellenőrző pontból állt, az útvonal a következő volt: Balázs vendéglő – Fazekas-hegy – Szent Antal-szobor – János-hegyi vendéglő – Gyermekvasút hídja – Balázs vendéglő (1. kép).

Az 1925-26-ban rendezett versenyek után 1935-től kezdtek újra – ahogy akkoriban nevezték – terepgyakorlatokat rendezni, majd a második világháború alatt szüneteltek a versenyek. A második világháború után 1949. április 14-én rendezték az első tájfutó versenyt, ezután kezdett a tájékozódási futás szélesebb körben elterjedni.

A versenyek megrendezéséhez szükséges térképeket hosszú ideig a katonai vagy turistatérképek fotózott, vagy fotó úton nagyított 1:50000 méretarányú kivágatai biztosították. Ezek a térképek azonban nem rendelkeztek a sportág által megkívánt pontossággal, és mind domborzati, mind síkrajzi szempontból durva hibákkal voltak terhelve. Ezek a hibák egyre több tájfutóban vetették fel az ötletet, hogy a versenyekhez pontosabb térképeket kellene készíteni.

Így születtek meg az első fekete-fehér térképvázlatok, amelyeken azonban főleg csak a síkrajzot javították az alaptérképhez képest. A hatvanas évek első felében hazánk kezdett bekapcsolódni a nemzetközi tájékozódási futó élet vérkeringésébe, és a hazánkban rendezett nemzetközi versenyek egyre jobb minőségű térképeket kívántak meg. Ekkor készültek el a Honvéd Térképészeti Intézetben az első többszínnyomású térképek, amelyeket a legújabb alaptérképekre támaszkodva készítettek, és noha még mindig nem tájfutó szempontok szerint helyesbítették őket, már a tájfutó térképek közé sorolhatjuk őket.

Az első, a helyesbítés mai követelményeinek is megfelelő térképet Kővári Endre, a Pedagógus SK versenyzője készítette a Bükkben az 1964-es Egyetemi és Főiskolás Bajnokságra, miután egy finnországi meghívás során megismerkedett a tájékozódási futó térképek javításának módszereivel (2. kép).

A térképek színvonala innentől kezdve folyamatosan emelkedett. 1965-től háromszínnyomású térképeket adtak ki (barna, zöld, fekete – mint a 2. képen), 1966-ban megjelent az első négyszínnyomású térkép (ez alatt nem a szokásos CMYK-t kell érteni, hanem négy direkt szín – barna, zöld, fekete, kék – használatát), és már a hatvanas évekből találhatunk példát a mai napig használatos ötszínnyomású (barna: domborzat, sárga, zöld: fedettség, kék: vízrajz, fekete: síkrajz) térképekre is. 1967-től tértek át az ún. negatív térképekre, ahol az erdő színe már nem zöld volt, hanem fehér. A Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség 1970-től egységes szabványban rögzítette a tájfutó térképek jelkulcsát, amely mostanáig folyamatos (igaz, lényegi elemeket nem érintő) változásokon esett át. Napjainkban a digitális térképkészítés és a nyomdatechnika fejlődése már a hagyományos négyszínnyomás (CMYK) használatát is lehetővé tette.

Nemcsak a térképek színvonala emelkedett, hanem a kiadott térképek száma is szépen gyarapodott: a kezdeti esztendők alacsony értékei után az évenként kiadott térképek száma folyamatosan húsz-harminc körül mozgott, a rendszerváltás után pedig – a térképkiadás liberalizálásával párhuzamosan – erőteljes boom következett be ezen a területen is, így a tavalyi évben már rekordmennyiségű, 64 térkép került forgalomba (1. diagram).

Az azóta eltelt időben többféle katalógus is megjelent, amelyek hosszabb-rövidebb időszakokat átfogva igyekeztek a térképeket bizonyos szempontok szerint rendszerezni. Ezekről a katalógusokról részletesen a 2.1 fejezetben írok, itt csak annyit említenék meg, hogy egyik katalógus sem teljes, és csak kettő van közülük, amelyik digitális formában tárolható.

1.3 A katalógus alapgondolata
Ezek után joggal vetődött fel a gondolat, hogy elkészítsek egy olyan tájfutó térképkatalógust, amely az összes eddig megjelent térképet magában foglalja. Egyből adódott az is, hogy az eddigi katalógusok nagy részétől eltérően nem analóg térképgyűjtemény, vagy adatlap-gyűjtemény készítése lenne célravezető, hanem egy adatbázis létrehozása, amelyben interaktív módon kereséseket hajthatunk végre. A katalógus elkészítése ezért két lépésből áll: magának az adatbázisnak a létrehozásából, és az adatbázis megjelenítésének kialakításából.

Az adatbázis megjelenítésekor kétféle megoldást alkalmazhattam: vagy valamiféle multimédiás megjelenítést használok, vagy pedig az Interneten egy weboldal keretén belül kerül bemutatásra a katalógus. Végül az utóbbi mellett döntöttem, elsősorban a szélesebb közönség számára történő egyszerűbb elérhetőség biztosítása miatt.

2.1.1 Józsa Sándor katalógusa
Minden térképhez egy darab A/5 méretű karton tartozott. Ezen szerepelt egy 90x120 mm méretű fénykép a térképről, egy 60x75 mm méretű térképvázlat a térkép környékéről a fontosabb településekkel, valamint a térkép adatai: a térkép neve, közeli település, méretarány, alapszintköz, példányszám, a térkép mérete mmxmm-ben. A katalógus az 1970-72-es esztendők összesen 71 darab térképét tartalmazza. Mivel a térképkartonok 20-25 példányban készültek, nagy volt a katalógus költség- és munkaigénye, így készítése hamar abbamaradt, ám a későbbi katalógusok készítői támaszkodhattak rá.

A felsorolás tájegységenként időrendben követi a térképkiadást. Minden térképnél szerepel a neve, a tájegység, a közeli település, a méretarány, az alapszintköz, a térkép által ábrázolt terület nagysága négyzetkilométerre kerekítve, a helyesbítés ideje, a helyesbítő(k) neve, a legközelebbi vasút- és autóbusz-állomás, a versenyközpontnak alkalmas helyek, a közeli szálláslehetőségek, az erdőgazdaság azonosító jele (3. kép).

2.1.4 Halász Miklós katalógusa
Halász Miklós munkájában a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség által kiadott összes színes térképet szerepeltetni kívánta, ám ezen felül néhány fekete-fehér térkép és helyi kiadású térkép is bekerült katalógusába. Az országot a Szőnyi László által kialakított rendszertani felosztásra alapozva – néhány összevonással – 23 tájegységre osztotta a tájfutó térképek elhelyezkedésének figyelembe vételével. A katalógus tájegységenként külön füzetben (a Velencei-hegységről nem jelent meg füzet, mivel területén csak 1991-ben készült el az első tájfutó térkép), kronológiai sorrendben mutatja be az 1963 és 1987 között megjelent tájfutó térképeket.

A katalógus tulajdonképpen áttekintő térképvázlatok gyűjteménye, amely a térkép környékén található településeket, utakat, vasutakat ábrázolja 1:100000 és 1:200000 közötti méretarányban. Egy A/5 méretű oldalon négy térképvázlat található, mindegyik alatt az adott térképre vonatkozó információk: a térkép neve, kiadási éve, méretaránya, alapszintköze, a helyesbítés ideje, a táskaszám, a példányszám, valamint az esetleges utánnyomással kapcsolatos megjegyzések (4. kép). A katalógus összesen 613 térképvázlatot tartalmaz, ezen felül 18 térképet sorol fel, mint változatot.

2.1.5 Zentai László katalógusa
A Magyar Tájékozódási Szövetség Térképbizottságának minden évben ki kellett értékelnie az adott évben kiadott térképeket, mivel a szakosztályi pontversenyben a klubok a tagjaik által helyesbített területek után kaptak pontot. Zentai László, a bizottság elnöke ezeket az adatokat rögzítette Commodore számítógépén, ám sikerült az adathalmazt PC-k által is olvasható formátumra hozni. Maga az adatbázis az 1973 és 1988 között megjelent tájfutó térképekről gyakorlatilag minden adatot tartalmaz: a térkép nevét, méretarányát, alapszintközét, tájegységi besorolását, mely megye és települések területén fekszik a térkép, a helyesbítő(k) nevét, az általuk helyesbített terület nagyságát, a rajzoló(k) nevét, a térkép területét, a helyesbítés idejét, a Honvédelmi Minisztérium által kiadott engedély számát, a táskaszámot, egyéb megjegyzéseket.

2.1.6 Magyar Tájfutó Szövetség Térképtár Bizottságának katalógusa
A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség 1991-ben hozta létre a Szövetségi Térképtárat, és határozta el ezzel együtt egy új, immár teljes katalógus létrehozását. A Térképtár Bizottság többször fordult felhívással a szaklapok (Tájfutás, Tájoló) hasábjain a magyar tájfutó társadalomhoz és a térképgyűjtőkhöz. A gyűjtemény rendezése közben kialakult egy teljesnek tekinthető lista az eddig megjelent tájfutó térképekről.

Ezen a listán szereplő minden egyes térképhez tartozik egy ún. adatfelvételi lap, amelyen a következő adatok szerepelnek: a térkép neve és egyéb felirata, kiadási éve, méretaránya, alapszintköze, az ábrázolt terület nagysága, a térkép tájegységi besorolása (a Halász Miklós által kialakított rendszerhez igazodva), minősítése (park, tájfutó, kerékpáros), a közeli települések, a térkép jellegzetes pontjainak (sarokpontok, súlypont) országos koordinátarendszerbeli koordinátái, papírméret, kiadó, nyomda neve, példányszám, helyesbítés ideje, a helyesbítő(k) és a rajzoló(k) neve, azonosítási számok, utalás az előzmény térképekre, a megjegyzés rovatban pedig információk az utánnyomásról, nyomási színekről, ferde északról.

Az adatok felsorolásából kitűnik, hogy ennek a katalógusnak az elkészítése hatalmas feladat, eddig az 1963 és 1979 közötti időszak adatfelvételi lapjai készültek el, ezek ellenőrzése, kiegészítése, javítása folyamatban van. A napjainkig terjedő időszak feldolgozása valószínűleg éveket vesz még igénybe.

Szerencsére a felvett adatok számítógépes rögzítésére is kellő figyelmet fordítottak, és egy viszonylag áttekinthető Excel adatbázisban mostanra már az 1976-ig terjedő időszak teljes kiértékelése megtörtént. Az adatbázist a rendelkezésemre bocsátották, és noha az adathalmaz hatalmas mérete miatt nem könnyen áttekinthető, hasznos informáciforrásnak bizonyult. Ráadásul éppen annak a korszaknak a térképei találhatók benne, amelyről ma már a legnehézkesebb az adatgyűjtés.

2.2.1 Térkép neve
A tájfutó térképeket általában a területükön fekvő valamilyen jellegzetes földrajzi objektum (pl. Gyöngyvirág-bérc, Oldal-völgy, Lajos-forrás), határnév (pl. Miskei-erdő, Ürgemező, Rongyos-szőlő), vagy közeli település(ek) (pl. Ivád, Ózd-Királd, Ásotthalom) után szokták elnevezni. Előfordul, hogy egy területről több kivágatú térkép is készül, ezeket olyan módon különböztetik meg, hogy a nevet kiegészítik égtájakkal (pl. Sátor-magas Dél és Sátor Magas Észak), földrajzi nevekkel (pl. Hármashatár-hegy (Csúcs-hegy) és Hármashatár-hegy (Szép-völgy)), vagy a legközelebbi település nevével (pl. Hosszú-hegy (Csobánka) és Hosszú-hegy (Pilisszentkereszt)).

Fontos megemlíteni, hogy a tájfutó térképek nevei sokszor nem követik a földrajzi nevek helyesírási szabályait (pl. Csúcshegy), ám hogyha hibásan szerepelnek a térképen, a térkép neveként kénytelenek vagyunk a hibás névalakot elfogadni. Az is előfordul, hogy a hibásan írt nevű térkép későbbi kiadásán a helyes névalak szerepel (pl. Csingervölgy, 1972 és Csinger-völgy, 1993).

A tájfutó térképek elnevezései tehát meglehetősen változatos képet mutatnak. Látszólag egyszerű dolog a térkép nevének megadása, hiszen nagy betűkkel fel van tüntetve, azonban a hatvanas években – igyekezvén elkerülni, hogy a térképről megállapítható legyen, hol található – csak az szerepelt a térképen, hogy melyik versenyen használták fel. Ezeknél a térképeknél névként a verseny nevét adtam meg, pl.: 1965. évi Balaton kupa tájékozódási verseny.

2.2.2 Kiadás éve
A térképek kiadási éveként a kinyomtatásuk évét adtam meg, nem pedig a forgalomba kerülésük évét, hiszen néhány térkép esetében előfordult, hogy az adott évben már kinyomták, ám versenyt csak a következő évben rendeztek rajta.

2.2.3 Megjegyzés
A megjegyzés rovatba került minden olyan kiegészítés, amelyet más rovatba nem lehetett besorolni, mégis fontos információkat nyújt a térképről. Elsősorban a különféle javított, nagyított és változatlan utánnyomásokra, helyi kiadásra, fekete-fehér nyomásra, nyomdai hibákra (felcserélt színek, téves méretarány) illetve a térkép speciális felhasználására (sítájfutó térkép, gyerekverseny térkép, szabadidősport-térkép) vonatkozó információk kerültek ide.

2.2.4 Tájegység
A tájegységek kijelöléséhez és lehatárolásához Magyarország Nemzeti Atlaszának 86-87. oldalán található Természeti tájak rendszertani felosztása című térképre támaszkodtam. Ez a felosztás Magyarország területét hat nagytájra osztja, ezeken belül különít el egymásba ágyazottan középtájakat, kistájcsoportokat, kistájakat, és ökológiai fáciescsoportokat. Természetesen a tájfutó térképek besorolását nem szükséges a legkisebb egységig menően részletezni, így a saját besorolásomhoz a nemzeti atlasz felosztását leszűkítettem. Ez általában azt jelentette, hogy azokon a területeken, amelyeken tájfutó térképek elszórtabban találhatók (pl. Alföld, Kisalföld), megelégedtem a középtáj szintű besorolással, az ország tájfutó szempontból frekventáltabb részein (pl. Dunántúli-középhegység, Észak-Magyarországi-középhegység) pedig elmentem a kistájcsoport mélységig, néhány esetben pedig kiemeltem egy-egy jellegzetes kistájat is, ahol tájfutó térképek találhatók (Kőszegi-hegység, Velencei-hegység, Villányi-hegység). Ilyen esetekben az adott kistájcsoporton belüli összes kistájat felvettem, nem pedig csak a tájfutó szempontból kiemeltet. Természetesen előfordult, hogy valamelyik tájegység területére egyetlen tájfutó térkép sem esett, de fontosnak tartottam, hogy az ország egész területe le legyen fedve, hiszen így a jövőben készülő tájfutó térképek besorolása egyértelmű lesz.

Mindezek alapján felosztásom a következőképpen alakult:

1. Alföld
1.1 Duna menti síkság
1.1.1 Pesti síkság
1.1.2 Csepel–Mohácsi-síkság
1.2 Duna–Tisza közti síkvidék
1.3 Bácskai síkvidék
1.4 Mezőföld
1.5 Dráva menti síkság
1.6 Felső-Tisza-vidék
1.7 Közép-Tisza-vidék
1.8 Alsó-Tisza-vidék
1.9 Észak-alföldi hordalékkúp síkság
1.10 Nyírség
1.11 Hajdúság
2. Kisalföld
2.1 Győri-medence
2.2 Marcal-medence
2.3 Komárom–Esztergomi-síkság
3. Nyugat-Magyarországi-peremvidék
3.1 Alpokalja
3.1.1 Soproni-hegység
3.1.2 Kőszegi-hegység, Vas-hegy
3.1.2.1 Kőszegi-hegység
3.1.2.2 Vas-hegy
3.1.2.3 Kőszeg-Hegyalja
3.1.2.4 Pinka-fennsík
3.1.3 Alsó-Őrség, Vasi-hegyhát
3.1.3.1 Alsó-őrség
3.1.3.2 Vasi-hegyhát
3.2 Sopron–Vasi-Síkság
3.3 Kemeneshát
3.4 Zalai-dombvidék
4. Dunántúli-dombvidék
4.1 Balatoni-medence
4.2 Külső-Somogy
4.3 Belső-Somogy
4.4 Mecsek és Tolna–Baranyai-dombvidék
4.4.1 Mecsek hegység
4.4.2 Tolnai-dombság
4.4.3 Baranyai dombság
4.4.3.1 Pécsi-síkság
4.4.3.2 Geresdi-dombság
4.4.3.3 Villányi-hegység
4.4.3.4 Dél-Baranyai-dombság
4.4.4 Zselic
5. Dunántúli-középhegység
5.1 Bakony-vidék
5.1.1 Keszthelyi-hegység
5.1.2 Balaton-felvidék
5.1.3 Déli-Bakony
5.1.4 Északi-Bakony
5.1.5 Bakonyalja
5.2 Vértes–Velencei-hegyvidék
5.2.1 Vértesalji-dombság
5.2.2 Vértes-hegység
5.2.3 Velencei-hegység és környéke
5.2.3.1 Zámolyi-medence
5.2.3.2 Sörédi-hát
5.2.3.3 Lovasberényi-hát
5.2.3.4 Velencei-hegység
5.3 Dunazug-hegyvidék
5.3.1 Gerecse-vidék
5.3.2 Bicske–Zsámbéki-medence
5.3.3 Budai-hegység
5.3.4 Pilis-hegység
6. Észak-Magyarországi-középhegység
6.1 Visegrádi-hegység
6.2 Börzsöny
6.3 Cserhát-vidék
6.3.1 Cserhát
6.3.2 Karancsság
6.3.3 Gödöllő–Monori-dombság
6.4 Mátra-vidék
6.5 Bükk-vidék
6.6 Aggtelek–Rudabányai-hegyvidék
6.7 Tokaj–Zempléni-hegyvidék
6.7.1 Zempléni-hegység
6.7.2 Tokaj-Hegyalja
6.7.3 Hegyköz
6.8 Észak-magyarországi medencék
6.8.1 Ipoly-völgy
6.8.2 Nógrádi-medence
6.8.3 Felső-Zagyva–Tarna közi dombság
6.8.3.1 Zagyva-völgy
6.8.3.2 Medves-vidék
6.8.3.3 Felső-tarnai-dombság
6.8.3.4 Tarna-völgy
6.8.4 Gömöri–Hevesi-dombság
6.8.5 Borsodi-dombság
6.8.6 Cserehát
6.8.7 Hernád-völgy

2.2.5 Megye
A tájegységi besorolás mellett feltüntettem a közigazgatási besorolást is, azaz, hogy az adott térkép melyik megye területére esik. Természetesen előfordult, hogy egy térkép két megye határán terült el, ilyen esetben mindkét megyét feltüntettem az adatbázisban. Mivel a feldolgozott időszak alatt több település is másik megye területére került, ezért a besorolásnál a 2000. január 1-i állapotot vettem figyelembe.

2.2.6 Település(ek)
A térkép elhelyezkedésének pontosításához a legközelebbi településeket is felvettem az adatbázisba. A felvett települések száma egy és hat között mozog, attól függően, hogy hány település esett a térkép szélétől legfeljebb egy-két kilométerre. Sokszor nem települést, hanem településrészt adtam meg a térkép helyének pontosabb azonosítása miatt, ekkor a települést, amelyhez a településrész tartozik, zárójelben jelöltem, pl.: Rudabányácska (Sátoraljaújhely). Volt olyan térkép is, amelynek egy-két kilométeres környezetében nem található lakott hely, ilyenkor a távolabbi települések közül vettem fel a legközelebbit, hogy mégis lehessen valamilyen településhez kötni az adott térképet.

A településeket, településrészeket a 2000. január 1-i állapotok szerint soroltam be, pl.: Pétfürdő önálló település, Kőszegfalva Kőszeg része. Az ebben a rovatban felvett adatok nem egyeznek meg azzal, hogy az adott térkép mely települések területén helyezkedik el, bár nyilván nagy az átfedés a két válasz között.

2.2.7 Méretarány
A térképek egyik legfontosabb jellemzője a méretarány, így van ez a tájfutó térképeknél is. A tájfutó térképek méretaránya azonban meglehetősen szűk korlátok között mozog. A hatvanas években általában 1:25000 volt a térképek méretaránya, azonban az egyre aprólékosabb ábrázolás következtében a hetvenes évek elejétől az 1:20000, majd a nyolcvanas évek elejétől az 1:15000 méretarány vált általánosan használttá.

További méretarány növekedés azonban nem várható, ezt támasztja alá a Nemzetközi Tájékozódási Futó Szövetség Térképbizottságának ajánlása is, mely szerint a tájfutó térképek 1:15000 méretarányban készüljenek, az 1:10000 méretarányt csak különösen részletgazdag terep esetén, illetve szenior és gyermek kategóriákban javasolja, a jobb olvashatóság érdekében. A méretarányok sokszínűségét az ún. parktájfutó térképek biztosítják, amelyek méretarányára a 1:1000 és 1:10000 között gyakorlatilag minden kerek értékre találunk példát.

2.2.8 Alapszintköz
A tájfutó térképek alapszintközét alapvetően két dolog határozza meg: a méretarány és a domborzat jellege. Mint láthattuk, a méretarány fokozatosan növekedett az idők folyamán, így ehhez kapcsolódóan az alapszintköz csökkent. Hegyvidéki területeken a hatvanas évekbeli 10 métert felváltotta az 5 méter, amely napjainkban is a legelterjedtebb, csak néhány 1:10000 méretarányú térkép esetében találkozhatunk 2,5 méteres alapszintközzel (pl. Hárs-hegy). Az alföldi területeken már a kezdetektől az 1, 2, esetenként 2,5 méteres alapszintköz volt az általános, és ez napjainkra sem változott.

2.2.9 Helyesbítő(k)
A tájfutó térkép elkészítéséhez rendkívül alapos terepi helyszínelő munkát kell végezni, a területet gyakorlatilag teljesen be kell járni. A tájfutók ezt a munkát nevezik helyesbítésnek, noha ez nem mindig egy előző térkép helyesbítése, hanem sokszor egy teljesen új tájfutó térkép létrehozása. A helyesbítők nevét a kezdeti évektől eltekintve fel szokás tüntetni a térképen, és én is felvettem őket az adatbázisba.

2.2.10 Rajzoló(k)
A kihelyesbített térképrészeket a rajzoló rajzolta össze, a kilencvenes évek első feléig kézi, az utóbbi nyolc-tíz évben főleg számítógépes rajzzal. A helyesbítőkhöz hasonlóan a rajzoló neve is általában szerepel a térképen, az adatbázisban is külön rovatot kapott.

2.2.11 Terület
A térkép által ábrázolt terület nagysága is érdekes adat lehet. Az 1989 előtti időszakot több katalógus is feldolgozta, az utolsó tíz év adatait azonban csak sok kutatással, és még így sem teljes lefedettséggel tudtam beszerezni. A térképek egy részét így magam mértem meg.

2.2.12 Méret
A tájfutó térképek fizikai méretét is felvettem az adatbázisba, mégpedig egy rovatba szélesség mm-benxmagasság mm-ben formátumban. Ezeket az adatokat csak az 1997 és 1999 esztendőkről tudtam beszerezni, így az összes többi térképet magam mértem meg.

2.2.13 Táskaszám
A hetvenes évek elejétől a rendszerváltásig tájfutó térképeket csak a Magyar Honvédség Térképészeti Intézetében nyomtak. Általában egy íven több térképet nyomtak azonos példányszámban (vagy ha egy térképet többször feltettek az ívre, akkor többszörös példányszámban). Az együtt kinyomott térképek voltak egy táskában, megegyező volt az ún. táskaszámuk. A táskaszám az 1974 előtti térképekről szórványosan lelhető fel, 1974-1990 között gyakorlatilag teljes a lefedettség, 1990-től a magán kiadású térképek megjelenésével egyre ritkábban találkozhatunk vele, 1993 után pedig már sem a térképeken, sem a térképkatalógusokban nem szerepel.

2.2.14 Minisztériumi engedélyszám
1990 előtt a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség és a Honvédelmi Minisztérium közötti megállapodás értelmében Magyarországon kijelöltek 180 darab, maximum húsz négyzetkilométeres területet, és csak ezekről szabadott tájfutó térképet készíteni. Ha valaki tájfutó térképet akart készíteni valamelyik területről, azt a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség kérvényezte a Honvédelmi Minisztériumtól. A minisztérium által kiadott engedélyszám általában a levél iktatószáma volt. Természetesen a rendszerváltással a minisztériumi engedélyszám rendszere is megszűnt.

2.2.15 Regisztrációs szám
A Magyar Tájékozódási Futó Szövetség a nyolcvanas évek elején vezette be az úgynevezett K számot a térképek azonosításához. A versenyszabályzat szerint csak az MTFSZ által kiadott térképen szabadott rangsoroló tájfutó versenyt rendezni, és ezt a K szám igazolta. A regisztrációs szám alakja több változáson esett át: a K betű és a térkép sorszáma után eleinte három darab két számból álló blokk volt (pl.: K 27 07 05 00), majd egy két számból álló blokk (pl.: K 86 10), végül csak a sorszám maradt (pl.: K 520).

2.2.18 Fájlnevek
A térképek teljes bemutatásához nem csak azok különböző adatainak, hanem magának a térképnek is meg kell jelennie a weboldalon. Ehhez a térképeket be kell szkennelni. A beszkennelt térképek előhívásához az adatbázisban szerepelnie kell a térképhez tartozó fájl nevének, amely a kiadás évből és a térkép nevének rövidített változatából áll (pl.: 99petendih.jpg). Mivel minden térképhez két fájl tartozik (egy 150 pixel széles kisebb, és egy teljes méretű változat), ezért ezek külön oszlopba kerültek, a kisebb méretű fájlok nevét k betűvel kiegészítve különböztettem meg (pl.: 99petendihk.jpg).

2.3 Az adatbázis összeállítása
Az adatbázis elkészítésénél az alapanyagok között prioritásokat kellett kialakítanom. Úgy döntöttem, hogy az 1963-1972 időszakot a Halász Miklós-féle, az 1973 és 1988 közötti időszakot a Zentai László-féle katalógusra, az 1989-1999 közötti időszakot pedig a szövetségi Térképtár Bizottság katalógusára támaszkodva dolgozom fel. Ezzel az adatbázis gerince ki is alakult.

Természetesen voltak olyan adatok, amelyeket egyetlen eddigi katalógus sem tartalmazott, vagy nem a teljes időszakra. Ilyen volt például a térkép mérete, ami csak a Térképtári közleményekben szerepelt, vagy a térkép területe, ami 1988-tól erősen foghíjas volt. Ezeket a paramétereket kénytelen voltam magam megmérni, hogy az adatbázist teljessé tegyem.

Az adatbázist a Microsoft Excel programban állítottam össze, majd innen mentettem el dBASE III. formátumban, hogy a rendszer kezelni tudja.

3.1 A szoftverek kiválasztása
A web oldalak ún. HTML (HyperText Markup Language) formátumúak. A HTML tulajdonképpen egy hypertext dokumentumok leírására szolgáló nyelv, illetve szabvány. Hypertext dokumentumnak nevezzük az olyan dokumentumokat, amelyekben bizonyos objektumokat (szövegrészeket, képeket) valamilyen módszerrel (többnyire egérrel) kiválasztva más dokumentumokhoz, vagy a dokumentum már részeihez juthatunk.

A HTML formátum gyakorlatilag egy szövegfájlt takar, tehát akár a legegyszerűbb, szövegfájlok szerkesztésére alkalmas programmal (Norton Editor, Wordpad, Notepad) is készíthetnénk őket. Noha a HTML szintaktikája meglehetősen egyszerű, a szerkesztést megkönnyítendő, hamar megjelentek a grafikus felületű, ún. WYSIWYG (What You See Is What You Get – „amit látsz, azt kapod”) szoftverek, ahol az oldalak szerkesztése közben már láthatjuk a végül majd képernyőn megjelenő grafikus végeredményt. Ezen szoftverek használatakor egy-két kattintással állíthatjuk be az adott oldal hátterének, szövegének tulajdonságait, illeszthetünk be képeket, hivatkozásokat, táblázatokat, mindezt szinte anélkül, hogy a HTML nyelvezetéről bármit is tudnánk.

A megfelelő szoftver kiválasztásánál azonban nem csak a saját szempontjaink (könnyű kezelés) fontosak, hanem legalább ennyire fontosak, ha nem fontosabbak az oldalakat böngésző közönség szempontjai. Emiatt fontos, hogy az oldalakat olyan szoftverrel szerkesszük, amely a szabványnak megfelelő formátumokat használ, így minden felhasználó számára egyformán elérhető oldalak keletkezzenek, amelyek a különböző böngészőprogramok minden verziójával megtekinthetők.

A fenti szempontok figyelembevételével választásom a Microsoft Front Page 2000-re, illetve a Macromedia Dreamweaver 2.0-ra esett. Előbbit az általános szerkesztési feladatoknál, az utóbbit a speciális multimédiás effektusok használatánál (image map, swap image, flash beillesztés) alkalmaztam. A belépő oldalon található egy ún. flash animáció, ennek elkészítéséhez a Flash 4.0 szoftvert használtam. Az oldalakon szereplő képek, térképek, egyéb grafikák kialakításához igénybe vettem az Adobe Photoshop képkezelő program 5.5 verzióját. A fájlok web szerverre történő felmásolása a WS FTP (File Transport Protocol – az Interneten használatos fájlátviteli rendszer, egyben az átvitelt lehetővé tevő programok gyűjtőneve) segítségével történt.

3.2 A könyvtárstruktúra kialakítása
Az egész website oldalak sokaságából áll. Mivel ezeket az oldalakat először a saját gépemen készítettem el, ezért egy külön könyvtárat hoztam létre az oldalaknak és a hozzájuk tartozó különféle fájloknak. A főkönyvtárban helyeztem el az összes html fájlt, a különféle képformátumú fájlok az images nevű, a beszkennelt térképek pedig a terkepek nevű könyvtárba kerültek.

Mivel a teljes website elkészülte után ezt az egész struktúrát fel kellett másolni a webszerverre, ezért fontos volt, hogy az oldalakon található hivatkozások relatív hivatkozások legyenek. Ez annyit tesz, hogy a fájlok elérési útjában csak a könyvtáron belüli elérési út szerepel, nem pedig a teljes elérési út, így, ha az egész könyvtárat átmásoljuk egy másik gépre vagy könyvtárba, a hivatkozások ott is élni fognak.

3.3 A website szerkezetének kialakítása
A website szerkezetének kialakításán a menüpontok egymásba ágyazott rendszerének létrehozását értem. A főmenüből kiindulva az egyes menüpontokon belüli almenüpontok egy szerteágazó rendszert hoznak létre. Rendkívül fontos, hogy ebben a struktúrában az oldalak látogatója könnyedén tudjon mozogni. Ennek érdekében minden oldalon meghagytam a főmenü hivatkozásait, illetve minden aloldalon hivatkozást hoztam létre a felette található oldalakra.

A kezdő oldalon található főmenüben az alábbi menüpontok szerepelnek: keresés, tájegységek, adatbázis, kapcsolat (8. kép). Nézzük, mit is takarnak ezek a menüpontok!

10. kép: a találati oldal

3.3.3 Tájegységek menüpont
A tájegységek oldalon egy Magyarország domborzata térkép látható, amelyen be van jelölve hazánk nagytájainak a határa, a térkép mellett pedig felsorolásszerűen is szerepelnek a nagytájak nevei. A térkép egy ún. image map, azaz interaktív térkép, ugyanis a megfelelő tájegységre kattintva megjelenik annak részletesebb térképe, amelyen már a középtájak határa van feltüntetve. Természetesen itt is megtalálható a középtájak elnevezéseinek listája. Ezek a nagytájtérképek azonban már nem interaktívak, egyrészt mivel néhány területen a tájegységi besorolás nem terjed kistájcsoporti mélységekig, másrészt ennél részletesebben a tájegységek bemutatásába nem kívántam belemenni.

3.3.4 Adatbázis menüpont
Ezen az oldalon egy kattintással letölthető az egész adatbázis akár dBASE, akár Microsoft Excel formátumban.

3.3.5 Kapcsolat menüpont
Itt lehet kapcsolatba lépni az oldalak karbantartójával, megjegyzésekkel, észrevételekkel illetni a website-ot. Ha valaki esetleg a saját térképgyűjteménye alapján bizonyos adatokkal ki tudja egészíteni az adatbázist, elküldheti nekem a hiányzó információkat. Az e-mail címemre kattintva azonnal megnyílik a levelezőprogram ablakja.

3.4 A dinamikus oldalak elkészítése
Ahhoz, hogy az adatbázisban kereséseket tudjunk végrehajtani, már ún. dinamikus HTML oldalakat kell létrehoznunk. A statikus oldalakkal ellentétben ezeknek a tartalma nem rögzített, hanem a keresések eredményétől függően alakul. Gyakorlatilag egy dinamikus oldal úgy néz ki, mint egy üres adatlap, amelynek az üresen hagyott rubrikáiba a rendszer az adatbázisból bemásolja a megfelelő adatokat. Ezeknek a dinamikus oldalaknak az elkészítéséhez azonban nem elegendő a HTML nyelvezetének ismerete. A dinamikus oldalak írásához nyújt segítséget a PHP (Personal Home Page Construction Kit) nyelv használata.

A PHP egy szerver oldali script nyelv, amivel dinamikusan lehet HTML tartalmat generálni. A PHP nyelv szintaktikája leginkább a C programozási nyelvéhez hasonlít, és rendkívül könnyen kezelhető és áttekinthető. A HTML-el ellentétben azonban egyelőre nincs hozzá grafikus kezelési felület, azaz a dinamikus oldalakat valamilyen szövegszerkesztővel kell megírnunk. Mivel ezek a dinamikus oldalak sok olyan elemet tartalmazhatnak, amiket egy normál HTML szerkesztővel is meg tudunk oldani, ezért először érdemes az oldalak statikus részeit egy grafikus HTML szerkesztővel elkészíteni, majd a dinamikus elemeket kézzel beleírni. A dinamikus oldalak használatának azonban van egy gyenge pontja, hogy csak egy PHP szerverre telepítve működnek. Ebből következően a PHP fájlokat nem lehet off-line használni, tehát nem lehet a hálózaton kívül – winchesterről vagy CD-ROM-ról – kereséseket végrehajtani (a statikus oldalak megtekinthetők off-line, ám a keresés eredményét megjelenítő dinamikus oldalak nem).

3.5 A térképek beszkennelése
Ahhoz, hogy a térképek megjelenjenek a weboldalakon, be kellett szkennelnem őket. A szkennelés előtt azonban el kellett döntenem, hogy milyen paraméterek mellett végezzem a szkennelést. Az Internetre kerülő anyagok esetében mindig fontos szempont, hogy a fájlok mérete a lehető legkisebb legyen. A monitor felbontóképessége 72 dpi (dot per inch: megmutatja, hogy hány képpont található 1 inch távolságon), tehát a beszkennelt térképek felbontása hiába lenne nagyobb ennél, a monitoron nem lehetne észrevenni a jobb képminőséget. A térképeket azonban 150 dpi felbontással szkenneltem be, majd ezután állítottam át Photoshop-ban 72 dpi-re, ezáltal mind a képek pixelmérete, mind a fájlok fizikai mérete mintegy felére csökkent, a monitoron észlelhető képminőség azonban változatlan maradt. (Itt kell megemlítenem, hogy a monitoron a fájlokat mindig 100%-os nagyításban látjuk. Egy 150 dpi felbontású képbe belenagyítva szembeszökő, hogy jobb a minősége, mint egy 72 dpi felbontásúé, azonban az Internetes megjelenítéskor erre nincs lehetőségünk.) A képek pixelméretének kordában tartása azért fontos, hogy a nagyobb méretű térképek egészének egy képernyőn való megjelenítésekor ne kelljen sokat görgőznie a böngésző személynek, nagyjából áttekinthető legyen a térkép. A fenti paraméterek mellett egy A/4-es méretű térkép pixelmérete kb. 800x600 pixel lett, ami éppen megfelel a napjainkban általánosan elterjedt képernyő méretnek, azaz egy nagyobb méretű (teszem azt, A/3-as) térképnek is kb. a fele áttekinthető a monitoron. Eközben a fájl mérete 150 KB körül alakult, azaz a nagyobb méretű térképek esetében se haladja meg a 3-400 KB-os méretet.

4. Összefoglalás
1963-tól napjainkig Magyarországon több mint 1100 tájfutó térkép jelent meg. Ezek katalogizálására az igény már a hetvenes évek elejétől felmerült, több próbálkozás is történt különféle térképlisták, adatlapgyűjtemények összeállítására, ám teljes katalógus még nem jött létre. Ezt a hiányt kívántam a diplomamunka elkészítésével pótolni, egyben a kor kihívásainak megfelelő, és a felhasználó számára is könnyebben kezelhető, adatbázison alapuló, multimédiás megjelenítésű digitális térképtárat létrehozni.

A munka első részét az adatbázis összeállítása jelentette, ehhez kapcsolatba léptem az eddig megjelent térképgyűjtemények készítőivel, felhasználtam katalógusukat, felkutattam a különféle szaklapokban publikált térképlistákat, az ezenfelül hiányzó adatokat pedig saját magam gyűjtöttem össze. Az adatbázishoz kapcsolódóan beszkenneltem a teljes térképállomány egy részét is.

Az adatbázis elkészülte után láttam neki a térképkatalógus megjelenítéséül szolgáló website elkészítésének. Az oldalak létrehozásakor alkalmaztam animációkat, az adatbázishoz kapcsolódó dinamikus oldalakat, valamint igyekeztem viszonylag egységes és ízléses külső megjelenéssel felruházni az egész honlapot. Próbáltam különös figyelmet fordítani a teljesen laikus közönség számára is áttekinthető menürendszer, kereső funkciók, hivatkozások kialakítására.

Természetesen egy ilyen jellegű térképkatalógus sohasem lesz teljes, egyrészt mivel bizonyos múltbéli adatok beszerzése ma már lehetetlen, másrészt pedig az állandóan forgalomba kerülő új térképek miatt. A honlap látogatóinak javaslatait, észrevételeit figyelembe véve, az esetleges hiányzó adatokkal kipótolva, illetve az új térképek adataival folyamatosan frissítve az adatbázist, az oldalakat folyamatosan karbantartva, kiegészítve remélem, hasznos információforrás lesz tájfutók, térképészek, laikusok számára egyaránt.