A Római Birodalom bukása (476) után, a sötétnek nevezett Középkor kezdetén, mint az élet más területein, a térképészetben is érvényesült a Biblia tanaihoz való merev alkalmazkodás. Az ókor nagyszerű eredményeit elnyomták a keresztény tanok. Csak azokat az elméleteket vették át amelyek beleillettek a geographica sacra (egyházi földrajz) elképzeléseibe. A Genezis szerint a korong alakú Földet az óceán veszi körül, amin túl az örök sötétség uralkodik. A korong alakú Föld középpontja pedig Jeruzsálem. A keresztény középkorban a tudományosság az egyházi intézményekben összpontosult, a VII. században megjelenő keresztény kartográfia is a kolostorok falai között működött. Innen származik az elnevezés. Termékei általában kisméretű térképek, melyek a Biblia vagy az antik szerzők műveinek illusztrációjául szolgáltak.Készültek nagyméretű világtérképek is, mint oltárképek. Ezek a térképek az ókorban mér gyakorlattá vált méretarányt, vetületet, fokhálózatot nem tartalmaztak. Három csoportba sorolhatók.