Készült az ELTE Sokszorosítóüzemében
80 példányban
Felelős kiadó: Dr. Medzihradszky Kálmán
Felelős vezető: Arató Tamás
ELTE 83313
Lektorálta:
Dr. Stegena Lajos
A kötet szerkesztésében közreműködtek:
Hidas Gábor, IV. éves térk. hallgatók
MÜLLER IGNÁC 1769. ÉVI MAGYARORSZÁG-TÉRKÉPÉRŐL
IGNATZ MÜLLER'S MAP OF HUNGARY, FROM 1769.
Dr. Tiderle Lajos
Az 1769-ben elkészült, kis példányszámban kiadott,
hazánk akkori egész területét magában foglaló
térkép Müller Ignác hadmérnök alkotása.
A térkép a koordinátákat illetően minden korábbi
hasonló alkotásnál lényegesen pontosabb, névrajza
részletesebb. Rajza, formája, grafikus díszítő
elemeinek barokkos szépsége is kiemeli a kor hasonló alkotásai
közül.
A térkép készítésének előzményeiről,
a mű szerzőjéről és készítési
módjáról Bendefy László kutatásai alapján
( Geodézia és Kartográfia, 26.évf. 1974., 122-132.
o. ) a legfontosabbak az alábbiakban foglalható össze.
A Dózsa-féle parasztháború ( 1514 ) idején
készített Lázár-térkép ( "Tabula
Hungariae...",1528 ) után majd két évszázadig
országos jelentőségű térképezés
nem volt hazánkban. A Johann Christoph Müller által 1709-ben
készített Magyarország-térkép, hiányosságai
miatt a 18. század közepétől már nem elégítette
ki az Udvari Haditanács ( Hofkriegsrat ) igényeit. Ezért
1764-ben új térkép készítését
rendelték el. Előzményként Mikoviny Sámuel
munkásságának eredménye: a több mint 50 megyéről
készült térképsorozat, egyes országrészek
átnézetes térképei, valamint a legendás hírű
Hadik András gróf tábornagy, az Udvari Haditanács
elnökének rendeletére összegyűjtött térképanyag
várta a megfelelő felkészültségű, az ország
lakosságának nyelvét is ismerő térképész
szervező, rendszerező, felmérő, kartografáló
tevékenységét. Ennek eredménye lett végül
is az az alkotás, amelyet Müller-féle térképként
ismerünk.
A térkép szerkesztője, Müller Ignác 1727-ben
született Székesfehérváron. Tizenhét évesen
már a hadseregben szolgál, pályája gyorsan ível
felfelé. 1764-ben önálló térképező
csoportot rendeltek parancsnoksága alá, majd a Franz Moritz Lacy
táborszernagy irányításával működő
kartográfiai osztályhoz osztották be. Itt kapta feladatául
az Udvari Haditanácstól, 1764. május 13-án Magyarország
új térképének elkészítését.
A rendelkezésre álló anyagból ( elsősorban
a Mikoviny-féle megyetérképek, valamint az összegyűjtött
országrész-térképek felhasználásával
), kartográfus csoportja négy és fél év alatt
készítette el hazánk átnézeti térképét.
Az elvégzett munka nagyságát megítélhetjük,
ha tudjuk, hogy Mikoviny halálakor, 1750-ben az általa felvett megyetérkép-sorozat
nem volt teljes. Hiányzott Zala, Heves, Hajdú, Szabolcs, Szatmár
és Szilágy megye, valamint a 17 erdélyi vármegye térképe.
A hiányokat az országtérképekből kellett összeszerkeszteni,
de feltételezhető, hogy jelentős terepmunka, helyszínelés
is szükséges volt.
1769. június 26-án Müller Ignác ezredes jelenthette
Lacy táborszernagynak, hogy - az időközben gyakran végrehajtott
ellenőrző mérésekkel igazolhatóan - olyan térképet
sikerült Magyarországról készíteni, amely az
adatok száma, a feltüntetett helységek térbeli pontossága
és a helynévírás tekintetében minden korábbit
felülmúlt. Az Udvari Haditanács addig példátlan
összegű jutalomban részesítette Müller Ignác
térképészmérnöki tevékenységét.
A térképet J. Chr. Winkler, neves bécsi rézmetsző
metszette. A kinyomtatott példányokat bizalmasan kezelték,
a megjelent példányok számát nem ismerjük. Magyarországon
az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint a Hadtörténeti
Múzeum és Levéltár térképtára
őriz teljes példányokat. A 12 különböző
méretű szelvény összesen 241,0 x 203,5 cm belméretű,
összeilleszthető térképet ad. A legnagyobb szelvény
mérete 98 x 68 cm, ami nagy ritkaság, papíranyaga a Bodeni-tó
partján lévő Volkersthausenben készült, e célra.
Címfelirata így kezdődik: " A Magyar Királyság
legújabb földrajzi térképe...", majd következik
a tartalom összefoglalása: az ország területét
megyékre, a jász- és kún-kerületekre, a temesi
bánságra, valamint a Horvát, Szlavón és Dalmát
Királyságokra és az Erdélyi Fejedelemségre
felosztva ábrázolja. Ezen kívül rajta vannak a szomszédos
országok határos vidékei ( akkor még török
hódoltság alatt ), így Bosznia, Bulgária, Szerbia
és Havaselve ( Walachia ) egyes részei is. A felirat közli,
hogy ezeket a területeket a térkép készültének
idején Mária Terézia császárnő és
magyar királynő, valamint II. József német-római
császár kormányozta, a mű készítésére
pedig Lacy Moritz gróf, vezérkari főnök és a
haditanács marsallja felügyelt. A mappát " a legnagyobb
gonddal készített térképekből, megfelelő
vizsgálatok és javítások elvégzése után,
1769-ben..." Müller Ignác ő császári felsége
főstrázsamestere szerkesztette.
Müller Ignác főstrázsamestert, litográfiai munkák
lezárta után, 1771-ben Nagyenyedre nevezték ki. Három
évvel utóbb nyugdíjazását kérte, ezután
Pozsonyba költözött, és itt is hunyt el 1804-ben. Nevét
és emlékét jeles kartográfiai műve őrzi.
A hasonmás kiadás az Eötvös Loránd Tudományegyetem
Térképtudományi Tanszékén készült.
Műszaki okok miatt az eredeti szelvényeket két részben
fényképeztük le. A kapott negatívok montírozása,
retusálása után Hausleiter-féle neganol eljárással
másoltuk Alofsal nyomóformára, majd próbanyomógépen
a IV. éves térképész-szakos hallgatók készítették
a nyomatokat a Térképtechnológia tantárgy 1982. évi
üzemi gyakorlatán.
Tiderle Lajos