Nagy Zoltán
Magyar topográfiai alaptérképművek

HARMADIK RÉSZ - Negyedik fejezet

AZ 1:50 000 MÉRETARÁNYÚ KATONAI TOFOGRÁFIAI TÉRKÉPEK HELYESBÍTÉSE (1964-1967)


A magyar népgazdaság nagyarányú fejlődése során az 5-10 évvel korábban felmért területeken jelentős változások következtek be. Új városok, ipartelepek, vasutak, műutak, csatornák stb. épültek. A mezőgazdaság szocialista átalakítása nyomán kialakuló nagyüzemi gazdálkodás pedig a terepen található útrendszerek, határok, művelési ágak nagymérvű változásaihoz vezetett. Ezeket az új és fontos létesítményeket, illetve terepi változásokat a meglévő térképek már nem tartalmazhatták.
A Magyar Néphadseregnek korszerű és a mindenkori helyzetnek megfelelő tartalommal rendelkező térképekre volt szüksége. A haditechnika fejlődése nagymértékben megváltoztatta a harcászati elveket. Gyorsan mozgó csapatok váltották fel a klasszikus értelemben vett gyalogságot. Ezért a hadsereg csapatai számára eddig harcászati alaptérképnek tekintett 1:25 000 méretarányú térképek helyett, a kevesebb síkrajzi részletet, négyszer nagyobb területet tartalmazó 1:50 000 méretarányú térképeket választották harcászati alaptérképül.
A fentieken kívül siettette a meglévő térképanyag korszerűsítését az a tény is, hogy ezeken több tereptárgy, építmény ábrázolásmódja elavult, így időszerűvé vált egy új jelkulcs bevezetése. Változás következett be a térképkészítés technológiájában is. Mindezek összességében azt eredményezték, hogy 1964-ben megkezdődtek a térképhelyesbítési munkák.
A helyesbítés geodéziai alapja
A helyesbített térképek vízszintes és magassági alapját az 1942. évi koordináta rendszerben számított (geodéziai pontkatalógusba foglalt, a terepen megkülönböztetett módon állandósított) új országos háromszögelési hálózat és - szükség szerint - a régi és az új IV. rendű háromszögelési hálózat, valamint az országos szintezési hálózat I-III. rendű pontjai képezték. Magassági pontként (kótaként) felhasználhatók voltak még a régi háromszögelési hálózat szintezéssel, vagy trigonometriai magasságméréssel meghatározott pontjai.

A helyesbítés geodéziai előkészítése

Geodéziai előkészítés csak annyiban történt, hogy összeállították a vízszintes és magassági alappontok jegyzékét, valamint egybegyűjtötték azok helyszínrajzait, hogy a terepfelmérő helyszínelni tudja az alappontokat.
A helyesbítés alapja
A helyesbítés alapját az 1953-1959. évi újfelmérésű alaptérképekből levezetett és kartográfiai tervezéssel készített 1:50 000 méretarányú térkép képezte, miután megállapítást nyert, hogy az 1:50 000 méretarányú térképet pontossága erre alkalmassá teszi, rajta a helyzeti és magassági hibák értékei a követelményként megadott középhiba értékek alatt vannak. (A helyesbítés változatlanul hagyta a térkép alapfelületét, alapszintjét, vetületi rendszerét és szelvényezését. A régi jelkulcsot korszerűsített formában alkalmazták.)
A helyesbítési alaplap és eredeti elkészítése
A helyesbítési munkákhoz alaplapot készítettek; egy alumínium lemezre ragasztott térképpapírra felszerkesztették a helyesbítendő szelvény sarokpontjait és a vízszintes alappontokat, majd erre felmontírozták l:50 000 méretarányú térkép gépnyomatát. Ezt több célra használták fel, pl. információk rögzítésére, a műanyag fóliára nyomott egyszínű helyesbítési eredeti színes hátterére stb., de elsődleges célja az volt, hogy a helyesbítés előtti térképi tartalom segítségével bármikor megtekinthető legyen.
Elkészítették a helyesbítési eredetit, amelynek hordozó anyaga műanyag fólia (asztralon) volt. Előzetes tartalmát tekintve két ízben is változott és vele együtt a helyesbítés technológiája is módosult. (18) A térképhelyesbítést mindvégig ezen a műanyag fólia anyagú helyesbítési eredetín végezték.
Az első évben a helyesbítési eredeti tartalma a fekete színű, oldalhelyes síkrajz- vízrajz- névrajz összemásolat (19) volt.
A következő évben narancs színnel a hátoldalára másolták oldalfordított állásban a domborzatrajzot is. (Felső oldalon a fekete színű síkrajz- vízrajz- névrajz, alsó oldalon a narancs színű domborzatrajz).
A harmadik évben a domborzatrajzot külön műanyag fóliára másolták, mert az előző évi megoldás - különösen hegyvidéki területen - megnehezítette a topográfus számára a síkrajzi elemek olvashatóságát.
A síkrajz- vízrajz- névrajz tisztázati eredetik összemásolatának negatívjáról azonban, mielőtt még tartalmát a műanyag fóliára másolták volna, légifényképekkel hasonlították össze és a negatívról kifedték mindazokat az elemeket, melyek időközben megszűntek, vagy megváltoztak.
A műanyag fólia használata alapvetően változtatta meg a helyesbítés technológiáját, mert átlátszósága lehetővé tette a fólia alá illesztett térképészeti alapanyagok tartalmának közvetlen átvételét.
(A műanyag fóliának, mint a felmérési vagy helyesbítési eredeti hordozójának előnyeit és hátrányait az előző fejezetben már ismertettem.)
A helyesbítés módszere
Légifényképek alapján irodai munkával, majd az alaptérképek várható tartalmi változásaitól függően teljes, vagy részleges terepbejárással végzett helyesbítés.
Azokon a területeken ahol a változások átszerkesztése már nem volt gazdaságos, ott a fotogrammetriai térkiértékelő műszerrel végezték el a változások átvitelét a helyesbítési eredetire. A sík területekről transzformátumokat készített a változások közvetlen átvitelére. Többek között itt is megmutatkozott a helyesbítési eredeti hordozóanyagának, a műanyag fóliának az az előnye, hogy az alája helyezett és a síkrajz vonalaihoz illesztett, az alaptérképpel azonos méretarányú transzformált légifényképekről az információk közvetlenül átvehetőkké váltak.
Egyes szelvényeknél, ahol a munka folyamán meggyőződtek arról, hogy a domborzatrajz pontossága nem érte el a kívánt értéket, vagy a domborzatábrázolás formailag nem egyezik a terepen látható domborzati idomokkal, az l:10 000 méretarányú topográfiai térképek domborzatát alapul véve helyesbítettek a domborzatrajzon. Ha nem állt rendelkezésre l:10 000 méretarányú térkép, akkor ellenőrző mérésekkel alakították ki a domborzat formáinak megfelelő szintvonalrajzot.
Megjegyzendő, hogy a cél nem csak a tartalmi helyesbítés volt. Ezzel egyidőben kellett végrehajtani a térkép áttekintését, célszerű felhasználását zavaró síkrajzi elemek eltávolítását is, más szóval újra kellett generalizálni, szelektálni a térkép tartalmát. Ugyanis a helyesbítendő térképre készítésekor - az akkori elveknek megfelelően - az l:25 000 méretaránybeli térképi tartalom csaknem teljes egészében átkerült az 1:50 000 méretarányú térképre is. A helyesbítés időszakában, 1964-ben az a koncepció érvényesült, amely szerint a zsúfolt térképi tartalom inkább zavarja, mintsem segítteti a térkép használóját.

A helyesbítés folyamata
Irodai előkészítés

A topográfus rendelkezésére bocsátott térképészeti anyagok: helyesbítési alaplap és eredeti, szerkesztési és nyilvántartási fóliák, különféle térképek gépnyomatai (1:10 000 - 1:50 000 méretarányokban), törzskönyv, geodéziai alappontok helyszínrajzai, kontakt és transzformált légifényképek, információs anyagok; ezeken kívül műanyag fóliák a különböző mellékletek elkészítéséhez.
Az anyag rendezése után a topográfus összehasonlította a helyesbítési eredeti tartalmát a légifényképekkel és az egyértelműen értékelhető változásokat (régi elemek megszűnése, illetve módosulása, új elemek) tussal megrajzolta. Az egyértelműen nem minősíthető elemeket csak ceruzával rajzolta meg. Kijelölte a változások nagy száma miatt fotogrammetriai térkiértékelésre szánt területrészeket és a kiértékelés megtörténte után annak eredményét szintén ceruzával rögzítették a helyesbítési eredetin, vagy terep-fólián (a topográfus többek között a helyesbítési előjegyzéseket vette fel erre a fóliára).
Hasonló módon jártak el a nagyobb-méretarányú térképekről átvett tartalommal és az információs adatokkal is: amit véglegesnek elfogadtak azt tussal ábrázolták, amit csak feltételesen, azt ceruzával. A kirajzolás a régi jelkulcsnak megfelelően történt.
A terepbejárás megkezdése előtt a terep-fólián megjelölték mindazokat a helyeket, ahol ellentmondást találtak a légifénykép és a helyesbítési eredeti tartalma között. Ugyancsak előjegyezték a helyesbítési eredetin ceruzával megrajzolt részek terepi ellenőrzését, majd terepbejárási tervet készítettek. Ez tartalmazta az alappontok felkeresését, az utak összevonásának és minősítésének ellenőrzését a növényzet generalizálásának ellenőrzését, az előírt domborzatrajz javítások felülvizsgálatát, végül minden olyan terepelem ellenőrzését, amelyet a légifénykép alapján teljes biztonsággal irodában minősíteni nem lehetett.

Terepmunka

A terepbejárás megkezdésekor a topografus a Fémbetétes alaplapra illesztette és rögzítette a helyesbítési eredetit, majd erre illesztette és rögzítette a terep-fóliát (a helyesbítési előírásokat erre vette fel a topografus). A terepbejárási tervnek megfelelően felkereste az előre megtervezett helyeket, és az ott, valamint az odavezető úton tapasztaltakat rögzítette a terep-fólián (törlésre előírta a megszűnt terepelemeket, rárajzolta a módosulásokat és az új részleteket).
A bonyolultabb részleteket, a nagyobb tartalmi változásokat légifényképeken minősítette. A nem azonosítható, vagy új - a légifényképezés óta létesült - síkrajzi elemeket és a tapasztalt domborzati változásokat vagy azonnal (műszerrel vagy más módon) bemérte, vagy bemérésre előjegyezte.
Terepbejáráskor a helyesbítési alaplap színeit is ellenőrizte, melynek során kétféle zöld, vörös, sárga és kék, valamint a színelőírás törlésére barna színt használt.
Minden sík- és vízrajzi elemet, valamint adatot, melyet a terep-fólia rögzített, az aznapi terepbejárás után irodában átrajzolta a helyesbítési eredetire is. Ez úgy történt, hogy a terep-fóliára illesztette a helyesbítési eredetit és közvetlen módon arra vette át a terep-fólia tartalmát (újabb előnye a műanyag fóliának).
A domborzatrajzban bekövetkezett változásokat az évek során eltérő módon rögzítette. Az első évben a helyesbítési alaplapon javított. A következő évben a helyesbítési eredeti hátoldalára másolt domborzatrajz javítása folyt, de már közvetlenül a terep-fóliáról. A harmadik évtől egyszerűsödött a dolog, mert akkor már a domborzatrajz külön műanyag fólián volt, javítása a helyesbítési eredeti javításával azonos módon történt.
A második évben nem kellett a megszűnt síkrajzi elemeket a helyesbítési eredetin törölnie, hanem a megszűnt terepelemeket egy, a terep-fólia fölé helyezett, un, helyesbítő-fóliára (*) vette át. Az eltávolítandó vonalas elemeket nem fényképezhető kék fóliatussal folyamatos vonallal, az egyes jeleket "x"-szel áthúzta és így előjegyezte, hogy a tisztázatkészítés alapjául szolgáló lemezre ezeket az elemeket ne vegyék fel.
Ugyancsak erre a fóliára vette fel és rajzolta meg a helyesbítés során felvett változásokat és új elemeket. Ha azok a síkrajz részei voltak, akkor fekete tussal, ha a vízrajz változásai, akkor zöld tussal, ha pedig a domborzatrajzon akart változtatat, akkor piros tussal jelölte azt.
(A helyesbítő-oleáta tartalmát később beforgatták a tisztázatkészítés alapjául szolgáló lemezre.)
A technológia-módosítás nem járt sikerrel, mert sok félreértésre adott okot; többek között a zsúfoltabb részeken nem volt egyértelmű, hogy mi szűnt meg és mi nem. Maradt az első év helyesbítési gyakorlata az, hogy a topográfus az objektív valóságnak megfelelő állapotba hozta a helyesbítési eredetit, azon minden javítást, törlést, pótlást és kiegészítést maga végzett el.

Ellenőrzési munkák

A helyesbítési munkák teljes folyamatát ellenőrizték, úgymint az alapanyagok aktualitását, az előkészítés teljességét és a terepmunka végrehajtását.
A felmérő által elkészített helyesbítési eredetit és mellékleteit először irodában ellenőrizték, ahol tételesen megvizsgálták a térkép kereten kívüli és belüli tartalmának teljességét, az alkalmazott ábrázolási mód helyességét, a rajz olvashatóságát és egyértelműségét, a síkrajzi és domborzati elemek összhangját, a határok pontos ábrázolását, a térkép névrajzát, a rajzi kivitelt (hogy alkalmas-e további feldolgozásra) a csatlakozásokat, a mellékletek minőségét és teljességét.
A helyszíni ellenőrzés kiterjedt a síkrajz tartalmi teljességére, az egyezményes jelek helyes alkalmazására, a síkrajzi vonalak fekvésének a terep valóságos vonalaival való összehasonlítására, az összevonások helyes megoldására, a névrajz, a megírások helyessége re, a domborzatábrázolás formahűségére, a síkrajz és domborzatrajz összhangjára, a csatlakozások során felmerült problémák terepi tisztázására.
Pontossági előírások (:II.:)
A térképen ábrázolt síkrajzi elemek helyzeti középhibája a legközelebbi vízszintes alapponthoz viszonyítva, sík vidéken nem haladhatta meg a ± 0,5 mm-t, hegyvidéki és buckás területen a ± 0,75 mm-t.
A térképen megirt magassági adatok abszolút középhibája a legközelebbi magassági alapponthoz viszonyítva nem haladhatta meg az alábbi értékeket:
A terep jellege: középhiba m-ben
- síkvidék ± 1,0
- buckás vidék ± 1,5
- hullámos vidék ± 2,0
- dombvidék és alacsonyhegység ± 5,0
- középhegység ± 10,0
A szintvonalak helyzetének magassági középhibája a legközelebbi magassági alapponthoz viszonyítva nem haladhatta meg az alább feltüntetett értékeket:

A terep jellege: középhiba m-ben
- teljesen sík ± 2,0
- enyhén hullámos, buckás vidék ± 3,0
- dombvidék ± 7,5
A hegyvidéki területeken a szintvonalaknak jól olvashatóan kellett kifejezniük a domborzat formáit, összhangban kellett lenniük a térképen megírt magasságokkal és a lejtőátmeneti vonalak közötti magasságkülönbséggel.
Fedett (erdős) területen a szintvonalak helyzetének magassági középhibája nem haladhatta meg a fenti értékek kétszeresét.
A középhiba-számítások alapjául szolgáló értékek között előfordulhattak ún. maximális hibák. Maximális hibák alatt a síkrajzi elemek, a megírt magasságok és a szintvonalak esetében a megadott középhiba értékek kétszeresét értették. Ezek a kiugró értékek elfogadhatók voltak, ha a számított középhiba a megengedett értéket (hibahatárt) nem haladta meg.
A terepmunka ellenőrzése után a megengedett értéknél nagyobb hibák nem maradhattak kijavítatlanul, ha szükségesnek mutatkozott, műszeres méréssel javították azokat.
Ebből a térképműből is készítettek kisebb (1:100 000; 1:200 000; 1:500 000), méretarányú levezetett térképeket.