Nagy Zoltan

Nagy Zoltán
Magyar topográfiai alaptérképművek

HARMADIK RÉSZ

AZ ÖNÁLLÓ MAGYAR TOPOGRÁFIAI TÉRKÉPEZÉS MÁSODIK IDŐSZAKA (1946-TÓL NAPJAINKIG)

A második világháború utolsó időszakában a Honvéd Térképészeti Intézet anyagát (műszereit, eszközeit, nyomdagépeit, nyomólemezeit) és szakemberállományát nyugatra hurcolták és nem sok minden került onnan vissza. A magyar topográfiai térképészet ott állt, ahol 25 évvel ezelőtt; alig valamivel több mint a semmiből kellett akkor megalakítani, most pedig újjászervezni.
1946 október 1-én hivatalosan is újjászerveződött a magyar katonai térképészet, miniszteri rendelettel megalakult a Honvéd Térképészeti Intézet. A 25 évvel előbb megkezdett topográfiai felmérések folytatásáról egyelőre szó sem lehetett. Az 1946-tól 1949-ig terjedő időszak jobbára az intézet belső helyreállításával, szakemberképzéssel és kisebb háromszögelési feladatok végzésével telt el. Jelentősebb munkának csak a magyar- csehszlovák (1948) és a magyar - szovjet (1948-49) határ redemarkációs munkálatai tekinthetők.

Első fejezet

AZ 1:25 000 MÉRETARÁNYÚ KATONAI TÉRKÉPEK FELÚJÍTÁSA
(1950-1952)

A negyvenes évek végén a világpolitikai helyzet, az erősödő nemzetközi feszültségek miatt sürgős igény mutatkozott az ország korszerű és egységes térképekkel való ellátására. A háború előtti felmérések folytatására mód és szükség nem volt, mert a felmérés túl időigényes munka és a régi térképrendszer mint olyan, a jelen céljainak már nem felelt meg, Magyarországnak - csatlakozva a Szovjetunió és a népi demokratikus országok szövetségi rendszeréhez -olyan térképállományra volt szüksége, mely modern, korszerű és egyezik szövetségesei térképrendszerével.
Ezért határozat született, hogy a rendelkezésre álló alaptérképeket - amelyek nagyobbrészt a régi bécsi térképanyag szelvényeiből (1920-32), kisebbrészt pedig felméréssel készült (1927-1940) térképszelvényekből álltak - fel kell újítani a lehető leggyorsabban. Ezzel a feladattal a Magyar Néphadsereg Térképészeti Intézetét bízták meg.
A felújítási terv szerint a meglevő alaptérképeket át kell alakítani a Gauss-Krüger vetületi rendszerbe és át kell szelvényezni a nemzetközi szelvényezésnek megfelelő szelvénybeosztásba. Ezen kívül az elavult térképi tartalmat helyesbíteni kell és a csíkozott domborzatábrázolást szintvonalasra átalakítani. A felújítás időtartamát 3 évben határozták meg!
A térképi tartalom helyesbítésének munkái 1950 tavaszán kezdődtek meg és ezzel egyidejűleg kezdte meg működését egy új térképész generáció is, amely már távolabbi célt, az ország felmérését volt hivatva megvalósítani.
A térképfelújítás geodéziai alapjai
Vízszintes alap
A térképfelújítás alapjául a Gauss-Krüger vetületi rendszert választották; ismérvei az alábbiak:
A Gauss-Krüger féle matematikai képletekkel meghatározott képzetes vetület egy olyan transzverzális elhelyezésű szögtartó érintőleges hengervetület, melynek alapfelülete a forgási ellipszoid. A képzelt henger az ellipszoidot egy kiválasztott meridián, a középmeridián mentén érinti és ennek megfelelően a középmeridián hossztartó. A Gauss-Krüger vetületnél a hossztorzulás lényegében a kezdőmeridián képével azonos x-tengelytől számított távolság négyzetének arányában nő, és Magyarország földrajzi fekvésének megfelelő helyzetnél az y?90 kilométernél, amely megközelítőleg ?=l,2°-nak felel meg, eléri a 1/10 000 értéket.
Kisméretarányú térképek szerkesztéséhez a nemzetközi beosztás 6°-os sávszélességet határoz meg; ez azt jelenti, hogy az ellipszoidot egymással 6° nagyságú szöget bezáró meridiánokkal határolt ellipszoidikus kétszögekre, "vetületi sávokra" osztja. Minden egyes vetületi sávhoz a síkon egy-egy koordináta-rendszer tartozik. A kétszög középmeridiánja a kezdőmeridián, melynek a síkon egyenesként jelentkező képe a síkkoordináta-rendszer x-tengelye, míg az egyenlítő ugyancsak egyenesként és a kezdőmeridián képére merőlegesen jelentkező képe a y-tengely. A +x-tengely észak felé, a +y-tengely kelet felé irányul (északkeleti tájékozású koordináta-rendszer). (:9:I:24.pont:) Valamennyi vetületi sávban előfordulhatnak azonos koordináta-értékek. Hogy ez ne zavarjon, vezérszámként az y-értékek elé a vetületi sáv sorszámát (a vetületi sorszám a 6° -os zónák sorszáma) kell írni. (:9:II:74124 pont:)
Ennél a térképműnél a vetületi egyenleteket, a vízszintes alappontok és a sarokpontok koordinátáit, a fenti vetületben 6°-os zónabeosztás mellett a potsdami tájékozású, 1841-ben Bessel által meghatározott ellipszoidra vonatkoztatva számították.
A térképfelújítási munkáknál az Állami Földmérés vízszintes alapponthálózata szolgált a síkrajz alapjául. A víz-szintes alappontokat (7) eredetileg négy vetületi rendszerben - budapesti sztereografikus, valamint az északi, a középső és a déli ferdetengelyű hengervetületben - határozták meg. A pontok felhasználhatóságának előfeltétele volt a pontok koordinátáinak a Gauss-Krüger vetületi rendszerbe való átalakítása (átszámítása). Olyan módszereket dolgoztak ki, amelyekkel a különböző vetületi rendszerek közötti kapcsolat megteremthető volt. Így:
- összeállították az ország területére vonatkozóan, a térképszelvények sarokpontjainak Gauss-Krüger vetületű síkkoordináta-rendszerben számított táblázatait (az alaptérképekből levezetett kisebb méretarányú térképek szerkesztéséhez is elkészítették ezeket);
- a sztereografikus vetületben meghatározott alappontok koordinátáinak Gauss-Krüger vetületi rendszerbe történő közelítő átarányításához nomogramokat készítettek;
- ugyanezt tették a három ferdetengelyű hengervetületek vízszintes alappontjainak esetében is.
Az elkészült nomogramok segítségével 1:25 000 méretarányú térképszelvényenként 8-12 db, elsősorban felsőrendű alappont koordinátáit határozták meg az új vetületben és ezáltal megfelelő mennyiségű, két vetületi rendszer koordinátáival bíró alappont jutott azokra.
A későbbiekben, napjainkig folyamatosan, - ami elsősorban a felsőrendű háromszögelési hálózat alappontjait illeti - sok alappontot határoztak meg a Gauss-Krüger vetület síkkoordináta-rendszerében. A topográfiai térképezésnél azonban az a gyakorlat alakult ki, hogy az alaplapokra felszerkesztették mindazokat a síkkoordináta-hálózatokat, amelyekben a felszerkesztendő alappontokat meghatározták. Így minden alappontot a saját síkkoordináta-rendszerében tudtak az alaplapra szerkeszteni.
Magassági alap
A Háromszögelő Hivatal 1921-1944 között létesített I.-III. rendű szintezési hálózatának alappontjai, a második világháború eseményei következtében, jelentős számban elpusztultak. Ezért új magassági alapponthálózat (7) létesítése vált szükségessé.
Az új hálózat munkálatai 1949-ben indultak meg és most is a Nadap főalappontból indultak ki. Azonban mint már korábban megállapították, az Adria középvízszintjének meghatározása 1875-ben pontatlan volt és magának Nadap főalappontnak egykori magassági meghatározása is mérési hibákkal volt terhelt. Ezért egyik újabb szintezési-hálózat alapfelületének sem lehetett az Adria középtengerszintjét tekinteni, hanem szabatosan azt a szintfelületet kellett alapfelületnek elfogadni, amely a Nadap főalappont függőlegesének a Nadap pontjel alatt 173,8385 méterre levő pontján megy keresztül. A továbbiakban az alapszintet "nadapi alapszintnek" nevezték. (:9:II:l31 pont:)
A felújítandó térképek magassági alapjául a nadapi alapszintet fogadták el.
A térképfelújítás geodéziai előkészítése
A térképfelújításhoz kapcsolódó geodéziai előkészítő munka csak fotogrammetriai célokra, kivételes esetekben és minimális mértékben történt. Az esetenként szükségessé váló illesztőpont-meghatározásokat a Fotogrammetriai osztály beosztottjai végezték.
A felújítás alapjai
A rendelkezésre álló és felújításra váró alaptérképek következők voltak (a sorrend egyben minőségi sorrend is):
- sztereografikus vetületben felmért szintvonalas alaptérképek az ország területének kb. 23 %-áról;
- régi, bécsi eredetű, sztereografikus vetületi rendszerbe átültetett és szintvonalasra átalakított domborzatrajzú, valamint sík- és névrajzi szempontból felújított alaptérképek az ország területének kb. 25 %-áról;
- ugyancsak bécsi eredetű, magyarított névrajzú, egyszínű fekete, csíkozott domborzatrajzú alaptérképek, az ország területének kb. 52 %-áról.
A felújítási alaplap elkészítése
Az alaplapok hordozó anyaga fémbetétes rajzpapír volt. Erre - a fémbetétes rajzpapírra, mint montázslemezre - szerkesztették fel a térképszelvények Gauss-Krüger koordinátáit, sarokpontjait és kilométerhálózati őrvonalait, valamint a mindkét vetületben meghatározott alappontokat. Ezeknek az alappontoknak a segítségével montírozták fel az alaptérkép-részleteket (az alaptérképek síkrajzának és eredeti vagy átalakított szintvonalas domborzatrajzának összemásolatáról készített kéknyomatát). A montírozáshoz - esetenkint - a felszerkesztett sztereografikus kilométerhálózati vonalakat használták fel. Ez esetben nem alappontokat határoztak meg G-K síkkoordináta-rendszerben, hanem a G-K sarokpontokat határozták meg sztereografikus síkkoordináta-rendszerben nomogramm segítségével. Az első évben erről az alaptérkép-montázsról készített kékszínű látszatnyomat szolgált a felújítás alapjául.
A második évben (1951) technológiai változtatás történt, a térképfelújításhoz már fotogrammetriai alapot készítettek, mert megbizonyosodtak arról, hogy az alaptérképek síkrajza teljesen elavult. Ettől az időtől síkrajzi értelemben tulajdonképpen egy új térkép készítésére tértek át. A felújítást csupán az ősvonalaknak a transzformálásához történő illesztőpont-pótló jellegű felhasználása, valamint a szintvonalassá átalakított csíkozott domborzatrajz átvétele jelentette. (:14:)
A sík és a közelsík területről fototérkép, a domb- és hegyvidék területeiről az alaptérkép síkrajzát kiegészítő - vagy helyettesítő - térkiértékelés készült. A fototérképek, illetve a térkiértékelések geodéziai alapjául a kataszteri térképek és a légifényképek azonosítható síkrajzi pontjai a kartometrikus úton nyert illesztőpontok szolgáltak. A felújítás alapja a továbbiakban a fotogrammetriai munkákról készült kék színű nyomat volt.
Az ország azon területein, ahol a két világháború között felmérést végeztek, alaptérképül mindenkor - az új szelvényezésnek megfelelően összeállítva - ezek a térképszelvények, illetve az ezekről készült látszatnyomatok (5) szolgáltak.
A térképfelújítás folyamata
A felújítással kapcsolatos topográfiai munkák évente 4 hónapig tartó irodai előkészítésből és 8 havi terepmunkából állottak. Az irodai előkészítés során a topográfus elvégezte az alaplapra a montírozást, a keretezést, megírta rajta a szükséges feliratokat és előkészítette a terepmunka folyamán szükséges mellékleteket. Ez idő alatt töltötte fel készleteit és állította össze felszerelését.
Az irodai előkészítés folyamán végezte el a topográfus a domborzatrajz átalakítását is. Ugyanis az ország területének nagyobb részéről (kb.77 %-áról) készült térképek domborzatát még a III. katonai felmérés során vették fel, ahol elsődleges cél a megbízható - geometriai csíkozással történő - lejtőábrázolás volt. Annak idején a csíkozott domborzatrajzot csak a téli irodai munkák során rajzolták meg, és ezt követte a 100 m alapszintközű szintvonalak (alföldi területeken 50 m alapszintközű felező-szintvonalak) beinterpolálása. Ennek a domborzatábrázolási formának metrikus értéke igen csekély volt. Ezt a domborzatrajzot alakították át ismét szobában (terepi ellenőrzés nélkül) 10 m alapszintközű, - felező- és kiegészítő szintvonalakkal is ellátott - szintvonalas domborzatrajzzá, részben a két világháború közötti időszakban, részben jelen térképfelújítási munkák során.
A felújítást az 1:50 000-es térképszelvényeknek megfelelő tömbökben végezték, egy-egy terepfelmérő egy-egy alkalommal 4 db felújítási alaplapot kapott kézhez. A terepet a megtervezett útvonalon előfogattal, motorkerékpárral, vagy terepjáró gépkocsival járta be. Egy átlagos nehézségi fokú szelvény (88 km2) elkészítési ideje általában két hét volt. Ez idő alatt a topográfus a terület bejárásán kívül a sík-és névrajznak tussal való kirajzolását is elvégezte.
A terepbejárás során a topográfus rendszerint kontakt légifényképeken, a légifénykép információit minősítve rögzítette ceruzával a sík- és névrajzot. Esetenként szemmértékkel módosított a szintvonalterven és a szelvény néhány helyén végzett irányzásokkal a felújítási eredeti szerkezetét is ellenőrizte.
A napi terepbejárást követően, irodában történt a kontakt légifényképek rajzi tartalmának átvitele a kék színű nyomatokra. A kirajzolás - három színben - tussal történt (fekete sík- és névrajz, zöld vízrajz és sárkányvér domborzat)és a színelőíráson az előírt színeket alkalmazva tüntették fel a térkép kék, zöld, raszterezett zöld, piros és sárga színfoltjait. (:14:)
A topográfusok által készített rajzok minősége szükségessé tették, hogy azokról kartográfiai tisztázat készüljön.
A térképfelújítás munkálatai a terveknek megfelelően 3 év alatt befejeződtek. A produktum tulajdonképpen szükség-térképnek is nevezhető, azonban több szempontból, különösen a sík- és névrajz teljessége tekintetében, igen jónak mondott térképmű született. Ahol alapanyagul az 1930-as években felmért 1:25 000 méretarányú térképek szolgáltak, ott az elkészült termék mind a pontosság, mind a tartalmi teljesség terén megfelelt a követelményeknek.
E térképfelújítási munka külön érdeme, hogy igen rövid idő alatt tudott egy heterogén összetételű alapanyagból újat, korszerűt és - minden körülményt figyelembe véve -megbízhatót alkotni. Egyedülálló abban a tekintetben, hogy a magyar topográfiai térképezés történetében először valósult meg az ország egész területének egységes térképi ábrázolása.
A felújított 1:25 000 méretarányú térképeket, mint alaptérképeket felhasználták kisebb méretarányú térképek készítéséhez.
A térképek felújításhoz használt műszerek, eszközök
- Zeiss-féle mérőasztal felszerelés;
- Freibergi I. típusú mérőasztal felszerelés;
- Gamma szintezőműszer;
- Zeiss-féle tükrös sztereoszkóp;
- Parrag-féle zsebsztereoszkóp;
- 4 m-es távmérő (szintező) lécek;
- 20 m-es acél mérőszalag;
- felrakó vonalzók, rajzszerek és rajzeszközök.
A térképek szelvényezése
A szelvényezés rendszere az úgynevezett nemzetközi szelvénybeosztáson alapult; a beosztás alapja az 1:1 000 000 méretarányú térkép.
A Földet helyettesítő ellipszoid felületét az egyenlítőtől kezdve paralelkörökkel 4°-os övezetekre, meridiánokkal pedig 60-os oszlopokra osztották (a pólusig terjedő utolsó övezet szélessége csak 2°). Az övezeteket az egyenlítőtől északra és délre A,B,C... nagybetűkkel jelölték; az oszlopokat a Greenwich-csel átellenes meridiántól (dátumválasztó) számozták kelet felé 1-től 60-ig, arab számokkal. Egy 4° x 6°-os méretű, megközelítően trapéz alakú, ívekkel határolt terület jelölése tehát egy nagybetű és egy szám, Pl. L-34. Magyarország területét négy ilyen szelvény fedi, ezek jelölése: L-33, L-34, M-33 és M-34.
Az ennél nagyobb méretarányú szelvények kialakítása az 1:1 000 000-s szelvényeknek a földrajzi fokhálózat kiválasztott vonalaival való felosztása útján történik; azt négy részre osztva és a negyedeket A, B, C, D betűkkel jelölve nyerik az 1:500 000 méretarányú szelvényeket (L-33-D).
Az 1:200 000 méretarányú szelvényeket a milliós térkép 36 részre történő osztása után I-től XXXVI-ig terjedő számokkal jelölik (L-33-XII).
Az 1:100 000 méretarányú szelvényt is közvetlenül a milliós térképek 11 paralelkörrel és 11 meridiánnal való 144 részre osztásával alakítják ki, és 1-től folyamatosan 144-ig, arab számokkal különböztetik meg egymástól (L-33-24). (Az eddigi jelölések a milliós térkép jelölésének a kiegészítői.)
Az 1:50 000, illetve ennél nagyobb méretarányú térképek jelölését az 1:100 000 méretarányú szelvényjelöléséből vezetik le. A százezres szelvényt negyedelve és A, B, C, D nagybetűkkel jelölve kapják az 1:50 000 méretarányú szelvény jelölését (L-33-24-B).
Az 1:25 000 méretarányú térképszelvények kialakítása az ötvenezres szelvény négy részre osztásával, és a, b, c, d kisbetűkkel való jelölésével történik (L-33-24-B-c)