Gazdasági megfontolások miatt a környezetvédelem aktív prevencióval történő érvényesítését kell elő térbe helyezni az utólagos tájrehabilitáció költséges megoldásával szemben, ehhez viszont az adott terület érzékenységét éppúgy ismernünk kell, mint a károsító antropogén hatásokat.
Ezek együttes értékelése, a térbeli kapcsolatok vizsgálata során szerepet kap a térképészet. A tematikus atlasz szemléletes lehetőséget nyújt valamely földrajzi területegység természet- és gazdaságföldrajzi jellemzőinek, területérzékenységének, azaz a környezethasználat és hatásainak felületi egybevetésére.
A térképi megjelenítés valójában a környezeti hatásvizsgálat speciális módjának is tekinthető; hiszen egy-egy környezethasználat potenciális térbeli következményeit mérhetjük így fel. A térképi szemléltetés arra is felhívja a figyelmet, hogy ugyanolyan vagy hasonló társadalmi hatások az egyes területeken nem járnak szükségszerűen azonos környezeti változásokkal és következményekkel.
A tematikus térkép tárgya a földfelszínre vonatkoztatható, térbeli elterjedést mutató természeti és társadalmi jelenségek belső tulajdonságainak, szerkezetének és funkcióinak bemutatása; ebből pedig az következik, hogy a környezettudományok elemző vizsgálataiból a térképészetnek is ki kell vennie a részét. Az alkalmazott térképtudományi módszerekben páratlan lehetőségek rejlenek a társadalmi hatások természeti következményei ok-okozati összefüg géseinek felismerésében éppúgy, mint az ismert hatásmechanizmusok térbeli elterjedésének előrejelzésében.
Ennek első kísérlete a konfliktusokkal rendkívüli módon terhelt Ráckevei-üdülőkörzet jelen feldolgozása.
A vízzáró fedőképződmény nélküli dunai hordalékkúp és a Fővárosi Vízművek óriási vízkitermelésének depressziós hatása együtt szemlélve mutatja igazán a terület szennyeződés- érzékenységét, s láthatjuk, mennyire terheli Százhalombatta légszennyezése is ezt a területet. Ez a légszennyezés a csapadékon át visszakerül/het/ a felszínre vagy akár a felszín alatti vizekbe is.
A népességi adatok nem csak azt mutatják, hogy a közmű ollóra vonatkozó információkkal egybevetve következtethetünk az elszikkasztott, tehát a talajvizet terhelő szennyvíz mennyiségére, de ezek alapján jó közelítéssel megbecsülhetjük a keletkező kommunális eredetű hulladékok mennyiségét is. Ugyanezek az adatok segítenek felbecsülni a területről kitermelt és elszállított vizeket is, pl. azt, hogy mennyit pótolhat a beszivárgás, ha kevesebb a csapadék, mint a lehetséges párolgás.
Ez csupán néhány példa, a térképlapok együttes elemzése további, környezetvédelmi jelentőségű összefüggések felismerésére ad lehetőséget.
Az atlasz nem teljes, hiszen pl. a talajvíz változásai és kémiai jellemzői éppúgy hozzátartoznának ezen összefüggésrendszer feltárásához, mint a környezet-egészségügyi jellemzők, de az ezekre vonatkozó, területilegértékelhető adatok nélkül nem készülhetett térkép.
Nem dolgoztuk fel e terület természetvédelmi értékeit sem; mert az itteni, védett élővilág környezeti igényeit kellett és lehetett volna együttesen értékelni a környezet érzékenységének és terhelésének jellemzőivel; de az összefüggések feltárásához nem rendelkeztünk elegendő adattal.
A legjelentősebb indikátor faunaelem a madárvilág. Az egyedek és a fajok egyaránt igen mozgékonyak, jól követik a környezet legkisebb módosulását is. A mezőgazdasági területek művelési módja, vegyszerezése meghatározza a terület rovarvilágának faj- és egyedszámát, ez pedig visszahat az ezekből élő fajok összetételére, arányaira, egyedszámaira.
A depressziós területeken kiszáradó mocsarak megszüntetik a hüllők, kétéltűek élőhelyeit, számos faj érzékeny a légszennyezésre, vízszennyezésre is.
Az atlasz lapjai az 1990-es adatokat ábrázolják, az akkori környezeti állapotokat rögzítik.
Úgy véljük, a Ráckevei-üdülőkörzet környezeti jellemzőinek tematikus térképészeti feldolgozása jelentős lépés az egymásra ható és az egymást alakító környezeti folyamatok területi össze függéseinek vizsgálatához. Ez a szemlélet valójában nem új, álljon itt egy ismert, régi "környezetvédő" munkája... Már Darwin felismerte a hatások lényegét és leírta "A macska jelentősége a lóheretermesztés szempontjából" címmel: a lóherét legjobban a poszméhek porozzák be, így tehát ahol sok a poszméh, ott jó lóheretermés várható. Ugyanakkor azonban a poszméhek fészkeit el szeretettel dúlják fel a mezei pockok; ahol tehát sok mezei pocok él, ott gyenge lóheretermés lesz. Tehát ahol sok a macska, ott jó lóheretermésre számíthatunk!
E példát azért éreztük fontosnak, mert jól jelzi szándékainkat.
Nem kívánunk a felhasználóknak vitatható véleményeket sugallni, minősítve ezzel a környezet változásait hiszen ezek megítélése gyakran szubjektív. Mihez képest változik, javul- e, vagy romlik a természeti környezet? A lakóterületek bővülése javulás-e, vagy romlás, amikor ezzel megváltozik az adott ökoszisztéma? A közműves vízellátás bővülése valójában javulás- e, ha a felszín alatti vízkitermelés depreszsziós hatása növeli a szennyeződésérzékenységet? Mitől romlik a környezet állapota, vajon a nyitott közműollótól, vagy pedig a vizek elvezetésétől? Bizonyos, hogy nem kedvezőbb-e mégiscsak szikkasztással visszajuttatni a kitermelt vizeket, még akkor is, ha azok szennyezettek?
Nem kívánunk minősíteni, nem kívánunk választ adni e kérdésekre, s hasonlók tucatjaira, mert ezeket az adott helyen, az adott feltételek között kell vizsgálni. A területről rendelkezésre álló adatokat úgy kívántuk összefoglalni, hogy ki-ki saját szakmai ismeretei, rálátása és igénye szerint vonhasson le következtetéseket hiszen (az 1:100 000 méretarány pontossági feltételeinek megfelelően) maradjunk a darwini példánál: a népességi adatokból akár a macskák száma is megbecsülhető...
Budapest, 1993.
Verrasztó Zoltán
igazgató
Közép-Dunai-völgyi
Környezetvédelmi Felügyelőség
Vissza a Ráckevei Atlasz Kezdőlapjára !
A következő oldalra !