A helyi védett természeti értékek sorsának alakulása

"Bizony jó lesz gondolni éppen a vidék gazdasági élete érdekében nemcsak a mára, hanem a holnapra is, mert az utódok bizonyára nem fogják megköszönni, ha a mostani nemzedék a mai tál lencséért eladja a holnapi örökséget."
Ezek a Természettudományi Közlönyben, alig hetven esztendeje papírra vetett sorok jártak a fejemben, amikor tudomást szereztem egyik megyénk korábbi vezetésének kellően át nem gondolt döntéséről: az úgynevezett helyi vagy megyei jelentőségű természeti értékek oltalmát negyven évre visszamenőleg feloldották, eltörölték.
E területek jövőjét a helyi önkormányzatok friss vezetésére bízták, igényt tartanak-e rájuk, s amennyiben igen, úgy ezen akaratukat újabb védetté nyilvánítással "szentesítik-e", avagy más tervekkel vágnak a jövőnek...? Sokan, akik személyesen járjuk a természetvédelem semmihez sem hasonlíthatóan szép és sokszor semmivel sem összevethetően háládatlan útját, arra gondoltunk, néhol talán rosszul értelmezték az 1990-ben életbe lépett önkormányzati törvény néhány szakaszát. Mondhatjuk, a törvényeket is emberek alkotják, a végrehajtás is emberekre hárul, hibák tehát voltak, vannak, lesznek. Hátha csak kirívó egyedi esetekről szereztünk tudomást.
Azután egyre-másra érkeztek a hírek: itt is, ott is feloldották a védelmet. Az egyik községben golfpályát terveztek a Balaton-part közeli cseres-molyhos tölgyes helyén, olyan környezetben, ahol lassan nagyítóval sem lelünk a természetre. Nem sokkal később tudomásunkra jutott (tudniillik, a hivatásos természetvédelem tudomására, akiknek pillanatnyilag "de jure" semmi közük a helyi önkormányzat által felügyelt védett értékekhez), hogy a nagyszerűen rekonstruált patinás középkori várral megsüvegelt hegy védettsége is a múlté.
Többen összerezzentünk, vajon mi történt, lekopott a hegy? Vagy valami más természeti (netán "antropogén") katasztrófa folyományaként szűnt meg a védettség indoka? Hiszen a jelenleg is hatályos jogszabály értelmében: "meg kell szüntetni a védettséget, ha annak indokai többé nem állnak fenn".
Mindenki futott jogorvoslatért, hiszen csakhamar kiderült, a hegy és ékességei mindmáig a helyükön vannak. Csak éppen akadnak, akik nem kedvelik, ha jövőképüket a többség érdekében született jogszabályi korlátok között kell alakítgatniok... A rónaságról is érkeztek riasztó hírek: jó kampányfogásnak ígérkezett helyi védelem alatt álló vizes életterek, holtágak, láprétek, mocsarak felszámolása.
A jelszavak gazdag tárháza bontakozott ki előttünk: "a szúnyogok (és a védettséggel járó laza kötelmek) megzavarják a pihenni vágyó dolgozók nyugalmát, elriasztják a nagypénzű külföldi turistát".
Vajon végiggondolták-e, hogy a pihenni és költekezni vágyók zömét valójában nem a kis település gépállomásának látványa, hanem a halban, vadban, romantikában, a népi építészet emlékeiben gazdag fa- lukörnyék vonzza térségükbe? Vagy egy másik jól ismert aggály: "miért akadályozza bárki is, hogy a folyószabályozás során levágott, lefűződött morotvák partszegélyét korlátlanul és sokszor koncepciótanul parcellázzák? Kit zavar ez?"
Ma talán senkit, de legalábbis fájóan keveseket. Néhány év múlva sem azokat, akik ma az engedélyeket adják, hanem akik ott ingatlant vásároltak, s megtakarított kis pénzüket adták az infrastruktúra nélküli, "civilizálatlan vadromantika" felszámolásához. Önmagukat "segítik hozzá" ingatlanuk, természeti környezetük elértéktelenedéséhez, hiszen megbontják, kiirtják a madárvilágnak, halaknak és a víznek védelmet nyújtó nádasok pásztáját, s mert mindezek következményeként sokszorosára n6 a kezelés, a frissvíz- utánpótlás nélküli víztömeg eutrofizálódása, gyorsuló ütemű elmocsarasodása.
A szerzéssel együttjárt örömforrást az elkeseredés váltja föl, a kistelepülés pedig elveszíti a falusi turizmus, az ökoturizmus lehetőségét, természeti környezetének vonzerejét, a lassú de biztos és távlatos jövedelemszerzés, a "fenntartható használat" egyik bázisát.
Megvallom, megriadtunk, hiszen a fentiekhez hasonló ügyek tucatjairól értesültünk, miközben csak szórványosan jutottunk hozzá üdítő helyi hírekhez, ritkán kaptunk tájékoztatást megvalósult új kezdeményezésekről, védetté nyilvánításokról.
Széles e hazában sok esztendeje nem volt senkinek megbízható megyei és országos áttekintése a helyi védettség valós helyzetéről. Érzékeltük, hogy egyes megyék, települések számára, esetenként jogkör és kötelezettség híján is fontos természeti környezetük sorsa. Köszönet a megszállott, kitartó külső munkatársainknak folyamatos, áldozatos munkájukért. Mások, a nyilvántartásban mutatkozó káoszt fokozva, zúzdába küldték pótolhatatlan archív anyagaikat.
Ilyen körülmények között fogtunk hozzá e reményeink szerint hiányt pótló kiadvány összeállításához. Meggyőződésünk ugyanis, hogy országunkat és a kistelepülések lakóit sokszor azért érték, érik fájdalmas és végleges pusztulással fenyegető károk, ma még pontosan fel sem mérhető veszteségek, mert olykor még a helyi döntéshozatalra hivatottak előtt sem ismert: mivel is bírunk mi, magyarok, itt, a Kárpát-medence ezer évek óta lakott vidékén?
Pedig sokszor elég volna egy kis odafigyelés, egy kis hétvégi, jól megszervezett aprómunka, s a jelen alakítása során egy kis előrelátás. Hiszen azok az út menti, egyes megyékben viharos gyorsasággal eltűnő, védelemre szoruló magányos öreg fák, facsoportok, fasorok, az "ápol és eltakar" szellemében helyenként feltöltésre, hulladék-elhelyezésre ítélt falu végi vizes kubikgödrök, a csúfosan megritkított, de még mindig hihetetlenül értékes ártéri ligeterdők, enyhet adó kis tavak, források, zsombékos-sásos mocsárrészletek, őslápmaradványok, fás legelők, gyurgyalagtelepek, szurdokok, szakadékok, kaptárkövek, sziklák, puszták, szikes és orchideás rétek, ősgyepfoltok és szórvány nádasok, kastélyparkok, arborétumok, védett temetőkertek és ligetek, parkerdők, gondozott növénygyűjtemények, a modern kőerdőkből menekülő ember maradékai, mentsvárai.
Kaán Károly 1932-ben kezdte a sosem elég figyelmeztetések, figyelemfelhívások sorát: "...védelem és gondozás nélkül állnak, sőt törvényes védelem híján rohamosan pusztulnak más, mondhatnánk darabszámban található természeti emlékeink is. Az egyes látványos méretű öreg fák, sziklacsoportok, egyes ritka állatok, növények stb.". A korábban védetté nyilvánított, úgynevezett "helyi" természeti értékek sorában előfordulnak országos, sőt nemzetközi jelentőségű ritkaságok is. A Nógrád megyei Bér község határában húzódó kis, felhagyott andezitbánya például olyan földtani különlegességet tár az érdeklődő elé, amelyhez hasonlót összesen még hármat ismernek szerte a világban. . . És a sort folytathatnám. A megye, vagy az érintett település nemritkán nemzeti vagyont, kiemelkedő értéket ment a védetté nyilvánítással.
Ám ne keressünk mindig valami átlag fölöttit: mentsük, ami szép, ami kedvünkre való, amitől és amiben jól érezzük magunkat; védjük, amire büszkék lehetünk, ami tetszik, ami nyugalmat áraszt, harmóniát és csöndet, színeket és változatos formákat kínál. Ami valamicskét megőrzött abból, ami még természetes, amit mi, az ember, nem tettünk bántóan mesterkéltté, szennyessé, bűzössé, hangossá, monotonná - vagyis elviselhetetlenné önmagunk számára. A tiszta helyi szándékot megtestesítve egyszerűbben, bürokráciamentesen, és sokkal gyorsabban cselekedve, mint amire a központi államigazgatás a kötelezően előírt tárcaegyeztetések folytán képes.
Szerzőink feladata többre terjedt ki, mint amit Önök e kötetben most viszontlátnak. Nem elégedhettek meg azzal, hogy kivonatolják az eddig megjelent szakanyagokat. Fel kellett keresniük minden egyes objektumot, s személyesen meggyőződni arról: egyáltalán megvan-e még...? E munka "melléktermékeként" végre átfogó képet kaptunk féltett helyi természeti értékeinkről, s azt - a települési önkormányzatokkal - maradéktalanul megosztjuk.
Örömmel nyugtázzuk, hogy egyes térségekben nagyszerű háttérmunka folyt: a települési önkormányzatok kezelésében, felügyelete alatt álló védett természeti értékek száma összességében 1067, vagyis 220-szal meghaladja az 1990-ben nyilvántartott, úgynevezett helyi értékek számát. Figyelemmel arra a körülményre, amelyre a fentiekben utaltunk, hogy tudniillik számos pótolhatatlan értékünk a gondatlanságnak, a közönynek, a tudatlanságnak és a tudatos rombolásnak "köszönhetően" végérvényesen elpuszttult, mások védettségét feloldották, az "összkép" (a számokat illetően) pozitív, s reményekre jogosít. Látnunk kell azonban, hogy ismereteink mindmáig hiányosak.
Vessünk egy pillantást megyénként az 1990-es és az 1995. évi állapotra, miként változott a nyilvántartott helyi védett természeti értékek száma öt esztendő alatt?

                      A helyi védett               Ennyi km2-re        Megyei
Megye               természeti értékek  Változás   jut 1 védett       sorrend
                           száma                       érték       az értékek száma
                       1990    1995                                   szerint

Baranya			75	 79	   + 4		 58		 5.
Bács-Kiskun    25   32        + 7    261   12.
Békés     75  121    +46     47    1.
Borsod-Abaúj-Zemplén  39   50    +11    147    8.
Csongrád   10   17    + 7    244   20.
Fejér      19   22    + 3    200   18.
Gy6c-Moson-Sopron	24	 47	   +23		 85		 9.
Hajdú-Bihar    40   40      0    144   10
Heves			32	 37	   - 1		117		13-15.
Jász-Nagykun-Szolnok 25   28    + 3    199   16.
Komárom-Esztergom  43  115    +72     20    2.
Nógrád      65   67    + 2     38    6.
Pest			81	 87	   + 6		 73		3-4.
Somogy			69	 65	   - 4		 94		 7
Szabolcs-Szatmár-Bereg 26   26      0    228   17.
Tolna			19	 19	     0		189		19.
Vas			34	 31	   - 3		108		13-15.
Veszprém   32   31    - 1    167   13-15.
Zala			58	 87	   +29		 38		3-4.
Budapest		24	 36	   +12		 15		11.
Összesen:         847*    1067*     220     87
* Debrecen értékeivel együtt

Megye    Országos jelentőségű védett terület nagysága      Helyi természeti
                   ha-ban (1994)    %-ban (sorrend)          értékek száma
                                                               (sorrend)

Baranya			 1628		 3,7(18.)		79(5.)
Bács-Kiskun    53796    6,4(10.)   32(12)
Békés     24754    4,4(13-15.)         121(1.)
Borsod-Abaúj-Zemplén   108137   15,4(1)     50(9.)
Csongrád   32560    7,8(8.)    17(20)
Fejér      17058    3,9(17.)   22(18.)
Győr-Moson-Sopron 40798           10,2(5.)                47(10.)
Hajdú-Bihar    64310   10,3(4.)    76(6.)
Heves			38267		10,5(3.)		31(13-15.)
Jász-Nagykun-Szolnok 18155    3,3(20.)   28(16)
Komárom-Esztergom  19571    8,7(7.)    115(2.)
Nógrád      18530    7,3(9.)    67(7.)
Pest			63395		 9,9(6.)		87(3-4.)
Somogy			27015		 4,4(13-15.)		65(8.)
Szabolcs-Szatmár-Bereg 25469    4,3(16.)   26(17.)
Tolna			12013		 3,4(19.)		19(19.)
Vas			43059		12,9(2.)		31(13-15.)
Veszprém   30091    5,8(11.)   31(13-15)
Zala			14406		 4,4(13-15.)		87(3-4.}
Budapest		 2588		 4,9(12)		36(11)

Szeretnénk, ha az 1995.évi állapot a sport nyelvén a "rajtvonalat" jelentené a helyi önkormányzatok számára egy, az ország és a helyi közösségek javát egyaránt szolgáló nemes versengésben. Sajó Károly 1905-ben, "látnoki képességeket megcsillantva" jósolta meg a századvég emberének természethez fűzódö viszonyát:
"Valamikor, későbbi ivadékaink, majd sokkal többet fognak kivonni az ásó és az eke uralma alól, mert ők már annyira jutnak majd, hogy be fogják Iátni, hogy csak szép, üde és változatos környezetben érdemes élni, hogy a magunk érdeke kívánja, hogy ez a közös hazánk legyen olyan szép, minő csak lehet, a kulturális sivatag ellenben legyen olyan kis terjedelmű, aminő csak lehet."
A könyv - címének megfelelően - a magyarországi természetvédelem egyik sajátos szeletével, a települési önkormányzatok által védett természeti értékekkel kíván foglalkozni. Célunk az is, hogy a Tisztelt Olvasó legalább vázlatos képet kapjon a hazai természetvédelem törekvéseiről, koncepciójáról (Id. a nemzeti természetmegőrzés politikája), és felsorolás jelleggel, a számok, mutatók nyelvén, az e könyvben nem tárgyalt országos és nemzetközi jelentőségű védett területekről, védett és fokozottan védett növény- és állatfajokról, azok eszmei értékeiről, a fokozottan védett és az idegenforgalom számára kiépített, látogatható barlangokról.
Kötetünk létrehozásában sokan vettek részt. A szerzők zöme az önkormányzatok és a hivatásos természetvédelmi szervezet munkatársa. Sokat segítettek nagy tudású lokálpatrióták, a természetvédelem "névtelen" és önzetlen támogatói. Ezúttal a stiláris egyveretűségnél is fontosabbnak tartottuk, hogy a leírt objektumokat legjobban ismerők és a védelmükben, fenntartásukban elsősorban érintettek ragadjanak tollat. Olvasóinktól köszönettel fogadunk minden jobbító szándékú, friss, kiegészítő információt, e munkát ugyanis folytatni szeretnénk.
Köszönettel tartozunk az Európai Unió közösségének, az Európai Unió budapesti Nagykövetségének, a PHARE Programirodának, hogy e könyv megjelenését lehetővé tették. Szeretnénk, ha e kötet, melyet segédletnek is szánunk, új "felfedezésekhez", tartalmas kirándulásokhoz, a testi, lelki és szellemi felfrissüléshez, s amelyet az Európa Tanács által meghirdetett Természetvédelmi Évben állítottunk össze, hasznára válhatna pedagógusoknak és diákoknak, a magyarországi települések természetszeretö lakosságának, a hazánk természeti és kultúrhistóriai nevezetességeire büszke, azok iránt fogékony érdeklődőknek, hivatásosoknak és "amatőröknek" egyaránt.
E gondolatok jegyében ajánlja szíves, megértő figyelmükbe és a természetvédelem könyvespolcára e kötetet a szerkesztő:

dr. Tardy János

Vissza a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék kezdőlapjára!