A Perczel-projekt
A digitális tartalmi hasonmástól a rekonstruált művészi fakszimiléig
(Márton Mátyás)

Előzmények

A magyar Perczel László által 1862-re elkészített kéziratos földgömb korában egyedülálló: méretével, rajzi finomságával és névrajzi gazdagságával kiemelkedő alkotás. Egykori szépsége sejthető ugyan, de mai szomorú állapota – fizikai sérülései és a védő lakkréteg besötétedése miatt – nem tükrözi eredeti, valóságos értékeit, és nem teszi lehetővé kiállítását a nagyközönség számára. Csupán a szűkebb szakmai körökben ismert még Magyarországon is. Így a most elkészült művészi másolatok megszületésével válhatott igazán közkinccsé ez a páratlan műtárgy.
Közvetlenül a Virtuális Glóbuszok Múzeumának (VGM, http: terkeptar.elte.hu/vgm) 2007-es megalapítását követően (Márton 2008a) megfogalmazódott az a terv, hogy 2012-re, Perczel László 1862-re datált kéziratos óriásglóbusza 150. évfordulójára hallgatók bevonásával az Eötvös Loránd Tudományegyetem Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén elkészítsük annak digitális, egykorú vagy korabeli hasonmását, miután a mai állapot rögzítése megtörténik a VGM számára (Márton 2008b).
2008-ban, majd ezt követően éveken át több alkalommal is pályázatokat nyújtottam be kutatást vagy kulturális értékek megőrzését támogató intézményekhez, nagyvállalatokhoz, sőt magánszemélyekhez is. A cél az volt, hogy lehetőség adódjon a munka minél teljesebb elvégzésére, ide értve egy kézzel fogható, hordozógömbre kasírozott, rézmeridiánba illesztett, állványra szerelt tartalmi hasonmás elkészítését is. A pályázatok rendre sikertelenek voltak. Ezekben már megfogalmaztam a Perczel-glóbusz mai állapotrögzítésének szükségességét és lehetőségét (Márton 2007).
2008 májusában közel 900 db nagyfelbontású fényképfelvételt készítettünk az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) Térképtárában őrzött eredeti Perczel-földgömbről.  Ezek feldolgozásával elkészült a mai állapotot bemutató 3D-s modell a VGM számára, azaz létrejött a Perczel-glóbusz állapotrögzítő digitális hasonmása (VGM ID 76). Ugyanakkor a fényképfelvételek felhasználásával mód nyílt jpg formátumú, nagyfelbontású gömbszegmensek előállítására is. Ezek képezték alapját a hallgatók munkájának, melynek során megszületett a glóbusz részben restaurált, digitális, tartalmi hasonmása 2012-re (VGM ID 110). Ezeket a gömbszegmenseket használta Sziládi József, a hajdanvolt Kartográfiai Vállalat felelős térképszerkesztője is, hogy önzetlen munkával (anyagi ellenszolgáltatás nélkül!) elkészítse a glóbusz csaknem egész területére az árnyékolt domborzatrajzot, a summert.
Öt diplomamunka, hat szakdolgozat, valamint két TDK-dolgozat született a feldolgozással kapcsolatban. Az így megalkotott szelvényekből állt össze 2012-ben a VGM-be is felkerülő restaurált és igen kis részben rekonstruált digitális, tartalmi hasonmás földgömb (Márton 2012a). Öt fontos, zömmel többszerzős publikáció látott napvilágot magyar vagy angol nyelven (Gede M., Márton M., Ungvári Zs. 2011) a témával kapcsolatban, amelyek egy része konferenciaelőadásként (Gede M., Márton M., Ungvári Zs. 2010; Márton M., Gercsák G. 2011) is elhangzott (Márton 2012b).
Az elért eredmények összefoglaló bemutatására két, az OSZK-val közös, és a Budavári Palotában tartott konferencián is sort kerítettünk. Természetesen a folyó munka mindenkori állásának megfelelő ismertetést adtunk: 2011. március 18-án a „Nyomtatott magyar föld- és éggömbök a kezdetektől napjainkig” kiállítás Néhány szó a glóbuszokról című zárókonferenciáján (Márton 2011), valamint a Perczel László készítette földgömb másfélszázéves születésnapját 2012. november 16-án ünneplő Régi és új Perczel-glóbuszok: egy óriásgömb és rekonstrukciója címmel megrendezett konferencián (Márton 2012b), (Gercsák 2013).

1. ábra. A nagy vízió 2012-ben: a ma valósága (balra) és a megvalósítandó cél (jobbra) a már elkészült digitális tartalmi hasonmás felhasználásával (VGM ID 110)

Fakszimile vagy hasonmás fogalmak

Szakterületünkön, a térképészetben hasonmáson általában egy korábban megjelent kartográfiai dokumentum (kéziratos, nyomtatott és utószínezett vagy több színnel nyomtatott térkép, atlasz, föld- vagy éggömbtérképnyomat stb.) olyan új kiadását értjük, amely a reprodukálandó műtárgy állapotát mutatja be az új kiadás időpontjában, és tartalmazza mindazon változások – kopások, szakadások vagy más sérülések, elszíneződések stb. – képét, amelyeket a megjelenést követően a reprodukcióig a műtárgy elszenvedett. Az ilyen hasonmás előállítása is többféle módon történhet. Legáltalánosabb és persze a leggyorsabb is, hogy lefényképezzük az eredetit, majd színrebontás után újra kinyomtatjuk (hagyományos hasonmás). Vagy nagyfelbontású szkennerrel állítjuk elő a képét (digitális fakszimile), amelyet akár kinyomtatva, akár képernyőképként is tanulmányozhatunk. Ebben az esetben már lehetőség adódik az idők folyamán bekövetkezett sérülések, esetleg elszíneződések eltüntetésére, különösen akkor, ha több példány is ismert a kiadványból (digitális restaurálás). A hasonmás előállításának olyan módozatai is lehetségesek, amikor a készítéskora-beli állapotát próbáljuk rekonstruálni. Ilyen mód lehet, hogy a készítés eredeti technológiáját használva újraalkotjuk műtárgyunkat (technológiai fakszimile). Ebben az esetben sem szükségszerű, hogy a műtárgy élete folyamán elszenvedett károsodásokat is reprodukáljuk! De akár modern, számítógépes technológiát alkalmazva is újrarajzolhatjuk, színezhetjük, névrajzát modern betűkészleteket használva újraírhatjuk. És így tovább. Ebben az esetben azonban „csak” digitális tartalmi hasonmásról beszélhetünk. A különböző előállítási módszerek eredményeként létrejövő hasonmások azonban ugyanazon műtárgy esetében sem feltétlenül azonosak (Gercsák–Márton 2010).
A Perczel-glóbusz esetében 2008-ban állapotrögzítő hasonmás készült, amelynek egy kisebb felbontású változata került be a VGM-be, hogy az interneten is kezelhetően széleskörű hozzáférést biztosítsunk. Majd 2012-ig olyan egykorú vagy korabeli hasonmás elkészítésével foglalkoztunk, amelynek célja az elkészítéskora-beli feltételezett megjelenés reprodukálása volt, aminek az alapja Ambrus-Fallenbüchl Zoltán (1963) részletekbe menő gömbleírása volt az akkor százesztendős, de még nem „restaurált” glóbuszról, az 1960-as évek elejéről. Mivel ez utóbbi feldolgozás a modern technológiát használó változat (az előbb felsoroltak közül), így csak tartalmi hasonmásról beszélhetünk, hiszen a névrajz – ugyan betűről betűre egyezően, de – nem Perczel kézírását reprodukáló rajzolatú.
A százéves gömb, 1962-ben, Ambrus-Fallenbüchl leírása szerint „finom lakkréteggel van bevonva”. Egy 1970-es évekbeli szakszerűtlen „restaurálás” során felvitt védő lakkréteg viszont mára annyira besárgult, megbarnult, hogy az eredetileg vörös színnel ábrázolt településjelek és -megírások szinte teljesen belevesznek, nagyon sok helyen olvashatatlanná váltak.

A folytatás

A „Perczel-fronton” 2012 után érdemi előrelépés hosszú ideig nem történt. Két érdeklődő maradt csupán, akit a kérdés foglalkoztatott. Az egyik Lente Zsuzsanna restaurátor művész volt, aki már a 2012-es konferencián elhangzott előadásán – külföldi példákat is idézve – felvetette a továbblépés szükségszerűségét, fontosságát és lehetőségét (Lente 2012). A másik Márton Mátyás, aki közben ugyan nyugdíjba vonult, de nem adta fel Perczel földgömbjének minél mélyrehatóbb restaurálását és rekonstrukcióját, valamint a virtuális változaton túl egy fizikai valóságában is létező Perczel-hasonmás létrehozását.
2015-ben egy esetleges Szponzor megbízottjaival indultak tárgyalások a Perczel-projekt folytatásának és teljes megvalósításának feltételeiről. A tárgyalások többször megszakadtak, a Szponzor képviselői állandóan változtak. 2018-ban a tárgyalások végül felgyorsultak, megszületett a megállapodás a személyét feltárni továbbra sem kívánó Szponzor legújabb képviselővel, amelynek eredményeképpen Márton különböző – a Perczel-glóbusz fizikai újjászületését előkészítő – kartográfiai feladatok elvégzésére kapott megbízást.
A szerződés az alábbi feladatok elvégzéséről szólt:
– Az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékén, illetve a Tanszék és az Archiflex Stúdió között a glóbusz elektronikus anyagának átadásáról szóló, 2018. augusztus 17-én kelt, Zentai László tanszékvezető által aláírt Igazolás nyomán a kivitelező cégnél is fellelhető archivált munkarészekből az OSZK-ban „Régi és új Perczel-glóbuszok: egy óriásgömb és rekonstrukciója” címmel, 2012-ben megrendezett konferencián bemutatott Perczel-glóbusz-rekonstrukció előállítása, A0-ás formátumban nyomtatható, 10 fok szélességű fél gömbcikkelyek formájában, külön-külön az északi és a déli féltekére.
– Az eredeti glóbuszról készített nagyfelbontású fényképfelvételek vetülethez transzformált képének beépítése az így előállított fájlokba.
– A Sziládi József által 2008 és 2012 között elkészített árnyékolt domborzatrajz (summer) azon elemeinek fájlokba illesztése, amelyek korábban nem történtek még meg, különös tekintettel a 2012 augusztusában az ELTE számára átadott munkarészekre, illetve a teljes summer lecserélése szürke árnyalatos képekre.
– A fenti módon előállított cdr formátumú állományok exportálása pdf formátumba és ezek átadása a cégnek, továbbá az általa megnevezett tervezőgrafikusnak.
– A „132 cm” átmérőjű glóbusz sérült részeinek pótlása (vonalas, felületi térképelemek és névrajz), digitális restaurálása, illetve részleges rekonstrukciója.
A feladat tehát röviden összefoglalva kettős: digitális restaurálás és digitális rekonstrukció.
Már a munka kezdetén ez kiegészült azzal, hogy átadjuk a Perczel-glóbuszról készített eredeti felvételeket a Perczel-kézírást minél tökéletesebben követő fontkészletek megtervezéséhez a tervezőgrafikusnak. A munkafolyamat során pedig további kérésekkel (mint például a görbére illesztett szórt nevek alapvonalra illesztését tartalmazó plusz fájlok generálásával, a rajzi és névrajzi kiegészítések külön fájlokba rendezésével) bővült a feladat.
A munka kezdetén egységes szelvényezési rendszert alakítottunk ki a gyors információcsere és hivatkozások biztosítására. Ferrói rendszerben –180 – 0 – +180 fokos elhelyezéssel 01É, …, 36É, illetve 01D, …, 36D jelöléssel kezdődik az egyes 10 fokos szélességű szelvények azonosítása (Márton 2019).

Restaurált, digitális, tartalmi hasonmás készítése

A digitális restaurálás esetünkben azt jelenti, hogy a vastag, erősen elsárgult-megbarnult „védő” lakkréteggel fedett, már a lakkozás előtti időszakban sok helyen erősen megkopott eredeti glóbusztartalom vonalas és felületi elemeit újrarajzoljuk az eredeti színhasználatnak megfelelően. A névrajzi elemek esetében pedig a kézzel megírt földrajzi neveket kibetűzzük és az eredeti írásképnek megfelelően rögzítsük, figyelembe véve a betűszám alapján az írásmódot (ha legalább ennek megszámolására vagy a név hossza és a szórás alapján becslésére lehetőség adódik). Az újrafeldolgozás során a névrajz Perczel kézírásához közel álló betűformát adó modern fontok felhasználásával készül.
A restaurálás folyamán tehát tilos az olvashatatlan rajzi vagy névelemek „kitalálása”, ezeket csak úgy egészíthetjük ki, ha egykorú forrástérképek igazolják elképzelésünket. Ily módon előáll egy tartalmi hasonmás, ami színvilágát, rajzi megjelenítését tekintve hasonlít az Ambrus-Fallenbüchl-féle leírás nyomán kialakítható képhez, azonban az erőteljesebb kopások okozta olvashatatlan térképelemek hiányoznak, vagy csak részben szerepelnek. Például a nevek esetében kérdőjellel jelöljük az olvashatatlan betűket.
A digitális restaurálás döntő hányada – mint láttuk – már 2012-ig elkészült. A feladat ez esetben a korábban végzett munka ellenőrzése, a feltárt hibák javítása, illetve az akkori konferenciát megelőző „rohammunka” eredményeinek helyreállítása volt, amelynek archiválása akkor nem történt meg. Két példát említünk csupán:
– Az Antarktika partvonalrajzánál találtunk olyan hibát (28D szelvény), hogy már a rajz alapjául szolgáló, az eredeti Perczel-glóbuszról készült nagyfelbontású fényképek montírozásával előállított gömbkétszög sem volt jó, ugyanaz a fényképrészlet lett egymás mellé montírozva, kétszer. Az ezt a területet feldolgozó hallgató „megoldotta” a problémát, szó szerint „átvágta” a gordiuszi csomót: a csatlakozó szelvényhez illeszkedő módon futtatta a partvonalat: „kitalálta” milyen lehetett az 1862-ben, Perczel által megrajzolva (2. ábra).

2. ábra. Antarktika partvonalrajzának hibája: a) A hibás montírung; b) A hallgatói találékonyság rajzi eredménye; c) A korrigált montírung; d) Az új partvonalrajz

– Egy archivált ázsiai szelvényt nem tudtunk megnyitni (34É). Korábbi köztes anyagok alapján sikerült előállítani a rajzi tartalmat, a névrajzot pedig a VGM-ben is szereplő 2012-es restaurált, digitális, tartalmi hasonmásból kinyert bitmap segítségével viszonylag gyorsan pótolhattuk (3. ábra).

3. ábra. A 34É szelvény részlete: a) A 2012-es állapot a VGM-ből; b) Helyreállítás c) Kiegészítés summerrel (az Aldani hegyláncz területén)

Digitális rekonstrukció

Nyomtatott térképek, földgömbök esetében – egyszerűen fogalmazva – a rekonstrukció rendszerint úgy történik, hogy egy másik, azonos kiadásból származó példány fényképének felhasználásával készül a sérült részek pótlása. Mivel a Perczel-glóbusz kéziratos, egyetlen példányban létező földgömb, esetünkben ez az út nem járható.
A gömbfelület jelentős részei nemcsak kopottak, hanem fizikailag erősen sérültek is. Különösen igaz ez az Egyenlítő vidékén fekvő, mintegy 5–10 fokos sávra. Feltehetően a II. világháborús bombatámadások keltette légnyomáshullámok okozták az Egyenlítő menti durva sérüléseket: a földgömb szinte szétszakadt északi és déli részre. De jellemzőek ezek Afrika nyugati területeire, és számos, az említetteknél kisebb régióra is, mint például Kamcsatka nyugati felének mintegy harmadára vagy Dél-Amerika nyugati vagy északkeleti partvidékének egy-egy részletére. Az említett, zömmel szárazföldi részeken túl, a tengeri területeken is igen nagy kiterjedésű ilyen sérülések találhatók, egyebek mellett az Indiai-óceán területén (4. ábra).

4. ábra. A Perczel-glóbusz Mercator-vetületű földgömbtérképe a sérült részek kiemelésével

A digitális rekonstrukció a sérült részek tartalmának újraalkotását jelenti, amelyen semmiféle vagy csak igen töredékes térképi tartalom található. Az 1970-es évekbeli „restaurálás” során, a nagyon sérült területeket csupán a fokhálózat helyreállításával jelezték, üres térképrajzi tartalommal. Ez egyaránt jellemzi a szárazföldi és a tengeri területeket.
Sziládi József, aki 2008 és 2012 között az árnyékolt domborzatrajzot (summert) magas színvonalú munkával, nagy szakmai elhivatottsággal, önzetlenül készítette, látásának romlása miatt azonban 2019-ben már nem tudta vállalni az akkor elmaradt munkarészek pótlását. Ezt a feladatot is „házon belül” kellett megoldani (3. c) ábra).

A rekonstrukcióhoz használt néhány fontos forrásmunka

Az idő rövidsége, a szoros határidő miatt nem volt mód a lehetségesnek tartott, Perczel által használtnak gondolt forrásmunkák kiterjedt elemzésére, feltárására. „Hozott anyagból” dolgoztunk, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéke Térképtárában fellelhető, hasznosnak vélt atlaszok szolgáltak alapanyagul az elvégzendő munkához. Az alábbi Perczel kora-beli atlaszok voltak segítségünkre:
Universal-Handatlas (Heinrich Berghaus). Glogau, 1859 (A/61)
Az atlaszlapokat Perczel bizonyíthatóan használta a földgömb szerkesztésekor. Az igen nagyszámú rajzi egyezés, egyes térképlapok esetében a névrajz szinte maradéktalan átvétele – gyakran a német írásmód megtartásával –, mind e mellett szólnak. Egészen biztosan állítható, hogy az egyik alapvető forrásmunka volt. Természetesen lehet ez a mű valamelyik előző kiadása is! Például az 1857-es „fünfte Aufrage”, vagy még korábbiak is.
Atlas complet du précis de la géographie universelle. Paris, 1812 (A/275)
Ezt a térképművet, illetve talán inkább valamelyik későbbi kiadásának atlaszlapjait is egyértelműen használta munkája során Perczel. Afrika és a Déli-Csendes-óceán szigetvilága névrajzi kérdései eldöntésekor voltak segítségünkre.
Galetti Egyetemi Világrajza (Falk Miksa). Pesten, 1857 (A/177)
A Perczel-glóbusz készítésével egykorú, és – ami nagyon fontos –, magyar nyelvű kiadvány, hiszen Perczel maga is törekedett a földrajzi nevek magyaros használatára. Azt mondhatjuk, hogy térképekkel elég gazdagon illusztrált világleíró földrajzkönyv. Külön tanulmányt érdemelne a szövegben szereplő és a térképeken megjelenő földrajzi nevek tételes összevetése Perczel László művével.
A fentiekben néhány mondattal jellemzett műveken túl természetesen számos közel egykorú, illetve modern atlasz is segítette munkánkat (Márton 2019).

A naptárkeret

A 2019-es munkákhoz kapcsolódóan elkészült a naptárkeret feldolgozása is: a nagyfelbontású fotókat Nemes Zoltán készítette, a digitális montírozást Gede Mátyás végezte (5. ábra).

5. ábra: Az „összerakott” naptárkeret vagy horizontkör (a) és egy részlete (b)

A naptárkeret éppúgy sérüléseket szenvedett, mint maga a glóbusz. Ezen Perczel 32 égtájat jelöl meg. A magyar nyelvben általában a négy fő égtáj (észak – É, kelet – K, dél – D, nyugat – Ny) mellett a(z ezeket felező) másodrendű égtájakat (északkelet – ÉK, délkelet – DK, délnyugat – DNy, északnyugat – ÉNy), illetve a (további felezéssel keletkező) harmadrendű égtájakat (észak-északkelet – ÉÉK, kelet-északkelet – KÉK stb.) szokás megnevezni. Perczel azonban jelöli a negyedrendű égtájakat is. A mai beszélt magyar nyelvben ezeket nem használjuk. Külön érdeklődésre tarthatnak számot ezek magyar nyelvű megnevezései.

132-e a 132 centiméter?

A magyar szakirodalomban Fodor Ferenc: A magyar térképírás című könyve nyomán terjedt el az „1 milliós méretarányú, 132 cm átmérőjű Perczel-glóbusz” átmérőadata. (Hogy 10 milliós glóbuszról van szó, azt minden szerző felismerte és korrigálta!) Ám ahol a magyar, illetve ennek nyomán a nemzetközi szakirodalomban Perczel földgömbjét említik, mindenhol a 132 cm-es adat szerepel. Perczel 1841–45 között a bécsi katonai akadémia, a K. K. Militärtechnische Hochschule hallgatójaként (Ambrus-Fallenbüchl 1963) a felméréstan keretében bizonyára megismerhette az 1841-es Bessel-ellipszoid adatait (Timár 2018), amelyből 10 milliós méretarány mellett 127,5 cm egyenlítői átmérő adódik (a sarki 127,1 cm). S valóban, a mai mérések szerinti gömbátmérő 127,5 cm!

A 2019-ben végzett kartográfiai munka eredményei

72 cdr formátumú gömbszegmens (fél gömbkétszög) 2012-es állapotra hozása. (Tételes vizsgálat – összevetés a Perczel-glóbuszról készített fényképekből összeállított, gömbi vetületbe transzformált bitmapekkel, azaz rajzi és névrajzi helyesbítések, kiegészítések összeállítása.) Ennek során összesen 2872 rajzi és 3252 névrajzi kiegészítés, pontosítás történt. 35 új summert tartalmazó fájl készült az északi és 25 a déli féltekére. (A summer-fájlok esetenként két darabból állnak az északi és két darabból a déli félteke fél-gömbszegmenseire.) 77 summer szürke színre történő cseréjére, beillesztésére került sor a fenti fájlokba, ezen túlmenően pedig 318 helyen, zömmel a glóbusz sérült részein került sor a summer pótlására, illetve kiegészítésére (Márton 2019).
Az eredmények felhasználásával készülhetett el a Perczel-glóbusz virtuális fakszimilesorozatának harmadik változata, a glóbusz rekonstruált, digitális, tartalmi hasonmása (VGM ID 153).

6. ábra: A Kovács Béla, az ELTE-tanszék adjunktusa által összeállított, az Archiflex Stúdió biztosította gépeken folyik a munka a 2019-es kartográfiai Perczel-részprojektben

A Perczel-glóbusz fizikai újjászületése 2019-ben

A hasonmás műtárgy létrehozásához két feladatcsoport megoldására volt szükség:
– A földgömbtérképnek az eredeti kéziratos feldolgozást minél hűbb formában tükröző megvalósítására került sor az előzőekben összefoglalt, az ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszékéhez kapcsolódó digitális restaurálás és rekonstrukció eredményeképpen megszületett 72 db fél gömbszegmens felhasználásával és átdolgozásával (7. ábra);

7. ábra. A földgömbtérkép készítésének lépései: a) Az eredeti földgömb részlete; b) Az ELTE tartalmi hasonmása; c) tipográfiailag és grafikailag átdolgozott nyomat; d) Próba a kézi festésre

– Az eredeti méretű (127,5 cm! átmérőjű) hordozógömb mellett elő kellett állítani az eredeti glóbusz hasonmás fa állványzatát a naptárkerettel, a kovácsolt és gravírozott réz meridiánnal.
A több szakterületet megmozgató komplex feladat egyes résztvevői között szerencsére tökéletes összhang valósult meg. Az alig több mint félesztendős együtt-dolgozás szervezési munkáit Lente András, az Archiflex Stúdió munkatársa végezte. A művészeti vezető Lente Zsuzsanna, okleveles tárgyrestaurátor művész volt. A Márton Mátyás professzor emeritus vezette digitális térképészeti feladatok „kézműves” grafikai utómunkáit Kecskés Barbara tervezőgrafikus művész végezte. A nyomtatás az MPB Hungary Kft., a papírmunkák (pl. kézi festés, kasírozás, lakkozás stb.) ugyancsak Lente Zsuzsanna szakértelmét dicsérik. A hordozógömb gyártói: Csizmazia Géza és Takács Károly modellépítők. A meridiánkör réz fémmunkái Fóris István díszműkovács, gravírozása Nagy András nevéhez köthető. Az állványzat famunkáinak megvalósulása Bodnár Gyula okleveles farestaurátor művész igényes kézi munkájának eredménye.

A hasonmás földgömbtérkép előállítása és a naptárkeret rajzolata

A kézműves jelleget a nyomaton a földrajzi nevek írásával és a vonalak, szaggatott vonalak, nyilak kézzel való megrajzolásával lehetett visszaadni.
A kézírás szabálytalan, nincs az a betűtípus, ami ezt a szabálytalanságot produkálhatná, hisz a nyomdai betű jellege folytán szabályos (még ha kézírást utánzó is). Megvizsgálva az eredeti gömbön fennmaradt írásokat, úgy találtuk, hogy valójában négy betűtípusból, a karakterkészleteken belül több betűváltozattal készíthető az eredeti írásmódokat elég jól megközelítő rekonstrukció.
A négy betűtípus kimetszése és számítógépen használhatóvá alakítása után mind a 72 (36 északi és 36 déli) félszelvényen le kellett cserélni és egalizálni a digitális állományban szövegként szereplő elemeket a megfelelő betűtípussal helyettesítve.
Sokáig kutattuk azt a papírt és azt a nyomtatási technológiát, ami sokfajta elvárásunknak megfelelt. Itt a következő szempontok játszottak szerepet: a papír legyen savmentes, nem túl sima, nedvszívó, viszonylag kis grammsúlyú, keresztszál­irányú, bírja a nyomtatást, ugyanakkor az akvarellel való festést is. A nyomat időtálló, éles határvonalú, lehetőleg fényre még jobban kötő, és a vízfestéssel nem oldódó kellett legyen. Mindezeket és a számtalan próbanyomatot is figyelembe véve végül az UV-nyomtatás mellett döntöttünk és egy 110 g/m2-es, pamutrostból készült papír ment át a próbán.
Az első próbanyomatok után világossá vált, hogy a nyomatok fekete, kék és vörös színnel kell készüljenek (a településneveket írta Perczel vörössel). A határvonalak színét pedig 30–50%-ra vissza kell venni, éppen csak a láthatóság végett, minden egyéb kézi festéssel lesz jó. A végleges nyomtatás előtt meg kellett határozni, hogy a papír felragasztás közbeni nyúlása hogyan befolyásolja a nyomatot, ezt százalékosan visszafordítva torzítottuk a nyomtatási állományt, döntöttük el a nyomatok méretét.
Célunk az volt, hogy a felületi színeket kézzel fessük. A kézi munka egyedisége lelket adott a nyomtatott felületnek.
A vízfelületeket (óceánokat, tengereket) akvarellel festettük még sík állapotban, hogy ez az óriási, több, mint 3,5 m2-nyi felület élőbb legyen. Ehhez Ambrus-Fallenbüchl Zoltán 1963-as leírását vettük alapul, valamint az eredeti gömbről készített fotókat digitálisan megtisztítva helyenként előtűnt a tenger élénk kék színe. A szárazföldek színét szintén felragasztás (kasírozás) előtt festettük.
A kasírozás aprólékos, precíz illesztést kívánt, figyelembe véve a papír nyúlását (8. ábra). Ezt követte a határvonalak megfestése, mely nagyon nagy figyelmet igényelt (9. ábra).

8. ábra. A kasírozás folyamata	9. ábra. A kézi festés egy fázisa

A kifestéseknél folyamatosan az eredeti glóbusz fotói alapján dolgoztunk. Igyekeztünk a mára besárgult, megsötétedett felületet értelmezni és az eredeti színekre következtetni. Ez különösen a több száz apró szigetnél volt nagy feladat. A kifestéshez sűrű akvarellfestéket és nagyon vékony ecsetet használtunk, követve a part- és határvonalak aprólékos rajzolatát. A tengeráramlatoknál széles, lendületes ecsetvonásokkal dolgoztunk, ahogy ezek eredetileg is készülhettek.
A kifestést követően a glóbuszt UV- és öregedésálló lakkal kentük le több rétegben, hogy a munkát minél inkább időtállóvá tegyük.
A Perczel által készített, pergamenpapírra rajzolt és finoman színezett naptárkeret oly mértékben sérült, hogy zodiákus rajzaiból csupán halvány nyomok maradtak. Ezeket, valamint az osztásokat rekonstruáltuk (10. ábra). Az íves nyomatot 12 db-ból illesztettük össze, majd kifestettük és lakkoztuk (Lente–Kecskés 2020).

10. ábra. A rekonstruált naptárkeret részlete

A hordozógömb és az állványzat

A gömb korszerű, időtálló műanyagokból (kompozit) készült. Fém tengelyen forog. 127,5 cm átmérőjű. Nagy mérete miatt komoly feladat volt az előállítása.
A glóbusz míves állványa hagyományos eljárásokkal készült, követve az eredeti technológiákat. A négy láb és a merevítők kézi faragásúak, diófából készültek, az ötödik láb esztergált (11. ábra).

11. ábra. Készül a naptárkeretes állványzat

A naptárkeret magja fenyőfa, és diófa svartni borítja. Az állvány mérete: 153 cm széles és 94 cm magas. A felület politúr hatású lakkal, majd kézi polírozással érte el szép fényét.
A tömör, 10×30 mm keresztmetszetű sárgaréz meridián gyűrűt díszműkovács mester  kézi munkával hajlította, és szegecseléssel illesztette össze. A leszorítók és a pólusoknál lévő sapkák is sárgarézből készültek. A rézgyűrűn lévő vonalak, feliratok és a fokbeosztás gravírozó mester munkája során kerültek a felületre (Lente–Kecskés 2020).
A Szponzor képviselőivel folytatott tárgyalásokon mindig hangsúlyoztam azt a kérést, hogy egyidejűleg három hasonmás készüljön (a Szponzorén túl még kettő)!
Az elkészült három művészi másolat egyike Budapesten a Budavári Palota 6. emeletén az Országos Széchényi Könyvtárban tekinthető meg. Ugyanitt a 7. emeleti Térképtárban az eredeti Perczel-glóbusz is tanulmányozható.
Egy hasonmás pedig az ELTE Egyetemi Könyvtárában kapott helyet, kifejezve a Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszéken végzett munka elismerését.

12. ábra. Az eredeti Perczel-földgömb 1930-ban (balra)
és a rekonstruált glóbuszhasonmás 2019-ben (jobbra)

Összefoglalás (A Perczel-projekt fő történései)

Már 2007-ben a VGM OTKA pályázatának összeállításakor felvetődött a Perczel-projekt gondolata, amely a következő lépésekből az 1–3. pontokat tartalmazta:
1. 2008: Virtuális digitális hasonmás készítése (a mai állapot rögzítése a VGM-ben).
2. 2012-ig: A glóbusz digitális újraalkotása (újrarajzolás, digitális színezés és térképi névrajz gömbszegmensenként), és ennek felhasználásával digitális virtuális tartalmi hasonmás készítése (3D-s modell a VGM számára).
3. 2019-ben: Virtuális restaurálás és rekonstrukció (a digitális újraalkotás hiányos, olvashatatlan részeinek minél pontosabb helyreállítása lehetőleg korabeli forrásmunkák alapján), valamint ennek felhasználásával 3D-s modell készítése a VGM számára.
4. 2012-ben: A legnagyobb álom a restaurált és rekonstruált gömbi tartalom valós, fizikai tartalmi hasonmásként történő összeállítása (az elkészült gömbszegmensek hordozógömbre kasírozása és ennek állványra szerelése). Ez nem történt meg, helyette:
5. 2019-ben: Lente Zsuzsanna restaurátor művésznek az OSZK-ban 2012 novemberében megtartott előadásában megfogalmazott – nyugati példákat bemutató – felvetésének megfelelően három rekonstruált művészi fakszimile készült. A felvázolt elvi lehetőség testet öltött.

Irodalom

Ambrus-Fallenbüchl Zoltán (1963): Der grösste Erdglobus Ungarns – hundert Jahre alt.
Der Globusfreund, Publ. Nr. 12, Wien

Gede, Mátyás – Márton, Mátyás – Ungvári, Zsuzsanna (2010): Digital Reconstruction of Perczel’s Globe.
In: Livieratos Evangelos, Gartner Georg (eds.): Poceedings of the 5th International Workshop on Digital Approaches in Cartographic Heritage. Vienna, Ausztria, 2010.02.22–2010.02.24. pp. 189–196.

Gede, Mátyás – Márton, Mátyás – Ungvári, Zsuzsanna (2011): Digital reconstruction of Perczel’s globe.
e-PERIMETRON 6:(2) pp. 68–76.

Gercsák, Gábor – Márton, Mátyás (2010): New terminology of differentiating digital facsimiles.
In: Livieratos Evangelos, Gartner Georg (eds.): Poceedings of the 5th International Workshop on Digital Approaches in Cartographic Heritage. Vienna, Ausztria, 2010.02.22–2010.02.24. pp. 197–202

Gercsák, Gábor – Márton, Mátyás (2010): New terminology of differentiating digital facsimiles.
e-Perimetron, Vol. 5, No. 2, pp. 97–102

Gercsák Gábor (2013): Egy óriásgömb és rekonstrukciója – a Perczel-glóbusz.
Geodézia és Kartográfia, 65. évf. 1–2. szám, pp. 23–24.

Lente Zsuzsanna (2012): Restaurátori munka a Perczel-glóbusz újraalkotásában. Régi és új Perczel-glóbuszok: egy óriásgömb és rekonstrukciója. OSZK–ELTE-konferencia 2012. november 16. http://lazarus.elte.hu/hun/buszke/2012-perczel/12.pdf

Lente Zsuzsanna – Kecskés Barbara (2020): A Perczel-földgömb rekonstrukciója.
Geodézia és Kartográfia, 72. évf. 1–2. szám, pp. 29–31.

Márton Mátyás (2007): Föld- (és ég-) gömbök 3D-s előállítása (Virtuális Földgömbök Múzeuma és digitális virtuális restaurálás). Kutatási terv.
Kézirat, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék, Budapest, 6 pp.

Márton Mátyás (2008a): Virtuelles Globen-Museum in Ungarn.
Karographische Nachrichten 58: (5) pp. 266–267

Márton Mátyás (2008b): Egy elfeledett magyar csoda: Perczel László földgömbje – az első „világtérképmű”?
Geodézia és Kartográfia, 60. évf. 3. szám, pp. 9–16
http://real.mtak.hu/4785/1/1123276.pdf

Márton Mátyás (2011): A Perczel-földgömb újraalkotása. Néhány szó a glóbuszokról.
OSZK–ELTE-konferencia 2011. március 18.
http://lazarus.elte.hu/hun/buszke/2011-fold-es-eggomb/konf.htm (lásd az előadásokat)

Márton, Mátyás – Gercsák, Gábor (2011): The present state of reconstructing a 150 year old globe.
In: Ruas A (ed.): Proceedings of the XXV International Cartographic Conference: Enlightened view on Cartography and GIS. Paris, Franciaország, 2011.07.03–2011.07.08. (International Cartographic Association)

Márton Mátyás (2012a): A Perczel-glóbusz újraalkotásának állásáról.
MFTTT-előadás 2012. május 17.
http://lazarus.elte.hu/hun/hunkarta/mfttt-kartografiai-szakosztaly/kartografiai.htm (lásd az előadásokat)

Márton Mátyás (2012b): A Perczel-glóbusz újraalkotásáról (A projekt). Régi és új Perczel-glóbuszok: egy óriásgömb és rekonstrukciója. OSZK–ELTE-konferencia 2012. november 16. http://lazarus.elte.hu/hun/buszke/2012-perczel/04.pdf

Márton Mátyás (2019): A Perczel-glóbusz újraalkotásának legújabb fázisa.
Geodézia és Kartográfia, 71. évf. 5. szám, pp. 18–27
DOI: 10.30921/GK.71.2019.5.3.

Timár Gábor (2018): A Föld alakjának ismerettörténete – az archív térképek georeferálásának geofizikai alapja. MTA doktori értekezés. Budapest. https://drive.google.com/file/d/1VU8EW6aibB2uHbhWUq3xPBQotwqGHj1k/view